A Márvány-tenger legkeletibb részén lévő kis város, a valaha Nikodémia néven ismert település számos kincset rejt, többek között magyar emlékeket is.
Ki gondolná, amikor egy kisebb városba érkezik – mondjuk a nyüzsgő Isztambul után, hogy Izmitben megannyi látnivaló várja? Például a város legnagyobb és legszebb dzsámija 1579-ben épült, Szinán építész tervei alapján. Az ő emlékét idézi fel Elif Shafak: Az építészinas című regénye, így aki forgatta a könyvet, ezt az építészeti remekművet biztosan látni akarja. E mellett azonban – egy 1999-es földrengés után felszínre került ókori leletegyüttes is ámulatba ejti a turistákat.
A helyi Kocaeli Régészeti Múzeum, amely egykor vasútállomásként funkcionált, csodálatos leletegyüttessel bír. Rögtön a bejárattal szemben, a világ második legnagyobb Herkules szobra fogadja a látogatókat. Az egykori Nicodemia területéről előkerült leleteket Törökország egyik legnagyobb régészeti felfedezéseként tartják számon. Ugyancsak szenzációnak számít egy másik teremben a színes domborművek gyűjteménye, amelyekről a Nap évszázadok alatt nem oldotta le a festéket, így látható, milyenek voltak eredetileg ezek az alkotások. Annak is tanúi lehetünk, hogyan zajlanak a tengerből kimentett leletek megmentései – számos hajó süllyedt el a környéken: olíva olajat, bort, pénzt szállítva.
Magyar emlékek
A sikertelen Habsburg felkelés után Thököly Imre az Oszmán Birodalomba menekült, ide később felesége, Zrínyi Ilona is követte. Hogy, hogy nem, de épp İzmitben telepedtek le, azon a birtokon, amelyet a szultán rendeletileg adományozott a menekülteknek. 2005-ben, halálának 300. évfordulóján utcát neveztek el róla. 2008-ban pedig a városban a Seka parkban megnyílt a Thököly Emlékház, amely az 1701–1705 között száműzetésben itt élő Thököly Imrének állít emléket egy gazdag kiállítással.
Bár a századfordulón Thököly földi maradványai is hazakerültek – szülővárosába, Késmárkra; emlékét nem felejtik. Izmittől nem messze egy kis faluban a Kartepe hegységben, ahol szintén lakott a házaspár követőikkel, dombormű emlékeztet rájuk. S hogy miért kis településekre helyezték el a magyarokat? Itt voltak a legnagyobb biztonságban, ha bérgyilkosokat küldtek volna utánuk.
A megbánás süteményét meg kell kóstolni!
Izmithez köthető az egyik leghíresebb török édesség: A pişmaniye de kereshetjük pesmek néven is. Jelentése: ’megbánás’, utalva arra, hogy egy nagyon bonyolult eljárással készülő süteményről van szó. Az oszmán paloták, így a gazdag kiváltságosok asztalára került belőle főként, liszt, olaj és nagyon sok cukor az alapja. A víz és cukor keverékét 165 C°-ig hevítik, majd hatalmas tepsikbe öntik, ahol kihűlni hagyják. A „fehérítés” folyamatát régen a cukrászmester kézzel, egy fém bot segítségével végezte, amellyel a kihűlt, feltekert masszát nyújtogatta, ma már gépek gyorsítják fel a folyamatot.
Közben egy másik edényben olaj és liszt keverékét 7-8 órán keresztül főzik. Ezután a masszát hatalmas tepsikbe terítik, amire ráteszik a gyűrű alakba forgatott, gumiszerű cukrot, ami lassan kinyílik, és szétterül a liszt-olaj keverékén. A massza lassan felszívja a cukrot, és fonalszerű képződménnyé alakul (kb. 15–20 perc).
Szerző Papp Noémi
