Módosult a csődtörvény. Mostantól az adós kérelmére is megszüntethető a tényleges felszámolást a megelőző eljárási szakaszban. Akadnak, akik következményként a nemfizetések elharapódzásával riogatnak, káoszt vizionálnak. De mi az igazság? Erről kérdeztük Dr. Juhász László bírót, a Pécsi Ítélőtábla polgári kollégiumának volt vezetőjét, címzetes egyetemi docenst.
Először is, tény: valójában a csődtörvény módosítása egyetlen állami cég, a Malév Ground Handling Zrt. megmentéséért született, mégis kihat a teljes gazdaságra azzal, hogy befolyásolhatja az adósok fizetési kedvét. Korábban a felszámolási eljárást megelőző bírósági szakaszban, ha az adós az elsőfokú ítélet után nem fizette ki a tartozását, de a másodfokú ítélet után kiegyenlítette a teljes összeget, a hitelező, kizárólag a hitelező kérhette a felszámolás közzétételének visszavonását.
Közismert, hogy a felszámolási eljárásokban a bíróság nem vizsgálja érdemben az adós közgazdasági értelemben vett fizetésképtelenségét, csak azt nézheti, hogy a Cstv.-ben szabályozott formális feltételek fennállnak vagy sem. A törvényi szabályozás pénzforgalmi szemléletű. Emiatt a felszámolási eljárás a követelések behajtásának egyik módja lett, amit jeleznek a statisztikai adatok: a benyújtott kérelmek közel felében történik meg a felszámolás elrendelése – fejtette ki Juhász László Az Üzlet kérdésére válaszolva.
A jogalkotó koncepciója az, hogy elkerülhető legyen a gazdálkodó szervezetek felszámolása. Ezért tette lehetővé a Cstv. a 2009. évi módosítást követően, hogy a bírósági határozatok kötőerejét feloldva, akár két, első- és másodfokon hozott fizetésképtelenséget megállapító és felszámolást elrendelő végzés után is kifizethesse az adós a tartozását – egészen a végzés közzétételéig. A közzétételtől többalanyúvá válik az eljárás, ezért szűnik meg a lehetőség az eljárás megszüntetésére – fejtette ki.
A fizetésképtelenségi eljárásokban rendszeresen és nagy számban fordult elő, hogy az adósok a bírósági határozat után fizették csak ki a tartozásukat. Amennyiben ezt az elsőfokú határozat után megtették, fellebbezés esetén a másodfokú bíróság meghozhatta a megszüntető végzést. A másodfokú határozat után azonban – a 2009. évi módosítás alapján – csak a hitelező vonhatta vissza a felszámolási kérelmét, az adós hiába igazolta a teljes követelés (tőke, kamatok, eljárási költségek) kifizetését, a bíróság a hitelezői nyilatkozat nélkül ezt nem vehette figyelembe. Hangsúlyozni kell: a másodfokú jogerős felszámolást elrendelő végzést követően.
Ezen a helyzeten változtatott a napokban elfogadott szabálymódosítás, amely az adósnak kedvez azzal, hogy amennyiben a másodfokú ítélet után kifizeti a teljes adósságot és ezt igazolni tudja, akkor maga is kérheti a felszámolás visszavonását, annak ellenére, hogy a hitelező esetleg ezt nem tette meg.
Azzal a félelemmel kapcsolatban, hogy ez a könnyítés majd a nemfizetésre, vagy minél későbbi fizetésre bátorítja az adósokat Juhász László azt mondja, tapasztalatai alapján nem osztja ezt a félelmet. Szavai szerint az a cég amelyiknek nem volt pénze, eddig sem fizetett, míg eddig is akadt olyan, akinek ugyan megvolt a szükséges forrása, de taktikai okokból, vagy időhúzásból nem fizetett. Ez pedig a jövőben sem fog változni. Ugyanakkor az utolsó pillanatban fizetés kockázatos dolog. Annak, aki nem akar a cége végét jelentő felszámolásba kerülni, azért kockázatos a végsőkig várni a fizetéssel, mert a másodfokú felszámolást elrendelő határozat után mindössze pár nap áll rendelkezésére arra, hogy a teljes tartozást kifizesse és a felszámolás visszavonásának közzétételét kérvényezze. Ha ebből a határidőből kicsúszik, már nem tudja elkerülni a felszámolást.
A felszámolás pedig már visszafordíthatatlan folyamat, amikor a már a kérelmet benyújtó hitelező mellett minden más követeléssel rendelkező személy és szervezet benyújthatja követelését. Ebből az eljárásból pedig már csak az a cég tud élve kikerülni, aki minden adóssal meg tud állapodni a tartozás rendezéséről egy felszámolási egyezségben. Ezért, ha az adós anyagi helyzete ugyan megrendült, de némi türelmi idő után reális esély nyílik a talpra állására, a csődvédelem jelenti a megoldást. Ebben az eljárásban az adós átmeneti védelmet élvez, ami alatt lehetősége nyílik arra, hogy egy megfelelő reorganizációs tervet felmutatva megállapodjon a hitelezőkkel a tartozás – általában diszkontált kiegyenlítéséről. A csődvédelemre azonban csak a felszámolást elrendelő végzés meghozataláig van lehetőség, ha pedig az adós a csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet a hitelező által kezdeményezett felszámolási kérelemmel egyidőben nyújtja be, akkor a bajba jutott cég reorganizációját segítő csődvédelemnek van elsőbbsége.
