A magángazdaságban már felismerték, hogy az agyonhajszoltság csökkenti a teljesítményt. Az állami szektorban (is) gyakoriak az öngyilkosságok és a túlhajszoltság miatti halálesetek, a “karoshi”-k. A pandémia tovább rontott a helyzeten. Az új kormány reformokat ígér.
Korlátlan rendelkezésre állás a közjó érdekében
Taxira váró sorok hajnali fél kettőkor a tokiói kormányzati negyedben. Az utolsó metrót lekésett köztisztviselők esnek be holt fáradtan a kocsikba. Hazavitetik magukat. Alszanak pár órát, majd reggel nyolc körül ismét az irodáikban vannak. Így néz ki egy japán kormányzati alkalmazott átlagos munkanapja.
A japán köztisztviselők jól fizetettek, széleskörű felmondási védelmet élveznek és magas nyugdíjra jogosultak. Ennek ellenére alig akad pályakezdő, aki a kormányzat alkalmazásába szeretne lépni. Ugyanis annak, aki a köz szolgálatában áll, korlátlanul rendelkezésre kell állnia a közjó érdekében. Ezért a közalkalmazottakra nem vonatkozik a túlmunka törvényileg lefektetett havi 45 órás felső határa.
A japán köztisztviselő, a ’kanryo’ a tokiói Keio Egyetem tanulmánya szerint havi 100 óra túlmunkát teljesít, hétszer annyit, mint a magánszektorban dolgozók, és jóval többet, mint amennyi az Egészségügyi Minisztérium által meghatározott 80 óra, ami felett jelentősen nő a megbetegedések kockázata.
A túlmunkából anyagilag sem profitálnak a japán kormányzati alkalmazottak. Az állami szervezetek költségvetésének ismétlődő megnyirbálása miatt pénz helyett plusz szabadság jár a túlóráért, amit persze a rengeteg munka miatt nem tudnak igénybe venni a közalkalmazottak.
Köztisztviselőnek lenni életveszélyes
Nem ritka a havonta 200 túlórát teljesítő közalkalmazott és a túlzásba vitt munkavégzés miatti haláleset sem! Utóbbi közismert jelenség a japán munkavállalók körében, azért kifejezés is van rá: ’karoshi’.
A köztisztviselő szakszervezet felmérése szerint az állami alkalmazottak 34 százalékának vannak állandó egészségügyi problémái a túlzott munkavégzés miatt. 28 százalékuk pedig komolyan fél attól, hogy halálra fogja dolgozni magát. 2019-ben 60 japán köztisztviselő lett a ’karoshi’ áldozata. A nagyságrendekkel több embert foglalkoztató magánszektorban 187-en voltak. Sok túlhajszolt ’kanryo’, közalkalmazott önkezével vet véget az életének (karojisatsu). 100 ezer főre 16,7 öngyilkosság jut az állami alkalmazottak között. Kétszer annyi, mint az országos átlag.
Az ellenzék felelőssége
A köztisztviselők túlhajszoltságában nagy felelősségük van a japán politikusoknak, mindenekelőtt az ellenzékieknek. A japán jogalkotási törvény szerint minden törvényjavaslat, amelyet nem sikerül a kormányzati ciklus végéig elfogadni, automatikusan megbukik, nem lehet a választások után felálló új összetételű törvényhozás elé terjeszteni. Ezért az ellenzék obstrukcióval igyekszik megakadályozni a jogszabályok elfogadását.
A törvényjavaslatokat előkészítő parlamenti bizottságokban az ellenzéki képviselők csak az utolsó percben, az ülés előtti nap estéjén terjesztik elő a módosító indítványaikat. A kormánynak kötelezettsége ezekre érdemben reagálni. Ezért, ha el akarja kerülni az ülés elnapolását, a minisztériumi alkalmazottaknak az éjszaka leforgása alatt kell elkészíteniük az állásfoglalásokat, amit a kormánypárti politikusok a másnapi bizottsági üléseken előadnak. Ráadásul a legtöbb jogszabály több minisztériumot is érint. Ezért a módosító javaslatra adott válasz elkészítéséhez tárcaközi egyeztetésre is szükség van, ami szükségszerűen az éjszakába nyúlik. Gyakori, hogy a módosító indítvány csak este 10 körül érkezik, a reakciónak pedig készen kell lennie a másnap délelőtt 9-kor kezdődő ülésig.
Kőkorszaki viszonyok
A köztisztviselők helyzetét tovább nehezíti, hogy a GDP 250 százalékára rúgó, világelső japán államadósság miatt a közszférában folyamatosan spórolni kell. 2004 és 2010 között 10 százalékkal csökkent a kormányzati alkalmazottak száma. A munka viszont egyre több.
A csúcstechnológiájáról ismert Japán közszektorában elmaradt a digitalizáció is. Nincsenek elektronikus akták. A sokszor több száz oldalas dokumentumokat fax készülékkel küldözgetik egymás között a minisztériumok. Ismeretlenek a video- és telefonkonferenciák is. Ha konzultáció szükséges, a köztisztviselőknek időpontot kell egyeztetniük és fel kell keresniük egymást. Ezért a tokiói kormányzati negyed utcaképéhez hozzátartoznak a sok száz oldalas akták súlya alatt görnyedve rohanó köztisztviselők.
Kényszermunkaügyi Minisztérium
Az Egészségügyi, Munkaügyi és Szociális Minisztériumban különösen rosszak az állapotok. Minthogy Japáné a világ leggyorsabban öregedő társadalma, folyamatosan nőnek a minisztérium feladatai. A ’80-as évek óta négyszeresükre emelkedtek a szociális kiadások, amelyek tervezése és elosztása a mamutminisztérium feladata. Az ott dolgozók akasztófahumorral a ’kosei-rodo-sho’ névre hallgató minisztériumot ’kysei-rodo-sho’ néven emlegetik: Egészségügyi, Szociális és Munkaügyi Minisztérium helyett Kényszermunkaügyi Minisztérium.
Az intézmény a COVID-krízis hatására a japánok legendás munkabírású ellenére az összeomlás szélére került. Nem volt olyan részleg, ahonnan ne csoportosítottak volna át dolgozókat “corona-harci különítményekbe” (corona-taskforce-okba). Így a megszokott közigazgatási munkával még kevesebb minisztériumi alkalmazottnak kellett megbirkóznia. A szakszervezet felmérése szerint a havi 200 túlóra átalagossá vált és nem volt ritka a havi 300 óra se. Tehát sok minisztériumi alkalmazott a havi 160 órás normál munkaidejének több, mint háromszorosát dolgozta!
Meneküljön, ki merre lát!
Nem meglepő, hogy egyre kevesebb pályakezdő dönt a közszolgálat mellett. 1996-ban 45 ezren jelentkeztek állásra, 2019-ben már csak 22 ezren. A minisztériumok fiatal alkalmazottai pedig menekülnek. 2019-ben a 20 és 29 év közötti korosztályból 90 köztisztviselő döntött a japán mentalitással összeegyeztethetetlen, ezért társadalmilag megvetett felmondás mellett. 2018-ban még csak 20-an voltak.
A közszférát elhagyók száma a következő években minden bizonnyal tovább fog emelkedni. A magánszektorban ugyanis sokat javultak a munkafeltételek. Jogszabályokat fogadtak el a túlmunka korlátozására és a munkáltatók többsége felismerte, hogy az alkalmazottai agyondolgoztatása kontraproduktív. A munka nyolcadik órája után a hatékonyság óráról-órára csökken.
A hatékonyság csökkenésére a köztisztviselői szakszervezet is rendszeresen figyelmeztet: a kormányzati alkalmazottak száma csökken, a munka mennyisége nő, a maradók nagy nehézségek árán egyre lassabban és egyre több hibával végzik a munkájukat.
„Véget vetünk a köztisztviselők agyonhajszoltságának!”
A köztisztviselők agyonhajszoltsága alig téma japánban. A ’90-es évek korrupciós botrányai óta, amelybe politikusok mellett szép számmal belekeveredtek köztisztviselők is, nagyon rossz a japánok véleménye a minisztériumi dolgozókról. Egy 2019-es közvéleménykutatásban a megkérdezettek az 1-5 skálán mindössze 2,6-ra értékelték a munkájukat. Csak a politikusok kapta rosszabb osztályzatot.
A hatalmat 2020-ban hatalomba került kormányzat azonban eltökélt, hogy javít a köztisztviselők helyzetén. Tárcanélküli miniszter feladata a közigazgatás reformjának kidolgozása. El akarják terjeszteni a minisztériumokban, ami a pandémia alatt a magánszektorban bevált: homeoffice, digitális akták, telefon- és videókonferenciák. Az első lépés a hanko, a bürokrácia lassúságát jelképező érkeztetőpecsét eltörlése volt. Ezt kellett ráütni minden aktára, amikor az egyik minisztériumot elhagyta, és amikor egy másikba megérkezett.
Elrendelték a túlórák korlátozását és a létszámbővítést is. Elsőként az Egészségügyi, Szociális és Munkaügyi Minisztériumban hoztak létre 582 új posztot. A mindössze 2 százalékos létszámnövelés forradalmi döntés: a japán közigazgatásban az elmúlt 20 évben csak létszámcsökkentés történt. „A közigazgatás kritikus állapotban van. Elérte, sőt, helyenként túl is lépte a teljesítőképessége határát. A köztisztviselők agyonhajszoltak. Mindennek véget vetünk!” – mondta a megbízott tárca nélküli miniszter kinevezése után, a parlament előtt tartott beszédében.
Petrus Szabolcs
