Csaknem két és fél éve nem mért mélypontra süllyedt a brit feldolgozószektor aktivitása a kedden ismertetett átfogó októberi mérőszámok alapján. Szakértők szerint a folyamat a gyenge hazai kereslet, a beszállítói hálózatokban kialakult szűk keresztmetszetek, a magas infláció és a politikai-gazdasági bizonytalanságok hatásait jelzi.
Az S&P Global pénzügyi-gazdasági adatszolgáltató csoport és a brit vállalati szektor beszerzési aktivitását mérő intézet (Chartered Institute of Procurement & Supply, CIPS) közös felmérése szerint a brit feldolgozóipar szezonálisan kiigazított beszerzésimenedzser-indexe (BMI) októberben 46,2-re csökkent a szeptemberben mért 48,4-ről.
Az 50 feletti BMI-indexek a vizsgált szektorok aktivitásának élénkülését, az 50 alatti mutatók az aktivitás lanyhulását jelzik, vagyis a 46,2-es októberi gyáripari adat a brit feldolgozó ágazat teljesítményének gyorsuló ütemű visszaesését mutatta.
Az S&P Global a felméréshez fűzött helyzetértékelésében hangsúlyozta, hogy a feldolgozóipari BMI-jelzőszám három hónapja folyamatosan az 50-es határszint alatt jár.
A ház kiemelte azt is, hogy a brit gyáripar októberi aktivitási mutatója 29 hónapja nem volt olyan alacsony, mint a múlt hónapban.
A felmérés szerint az ágazat üzleti optimizmusa is két és fél évi mélyponton van.
Az EY globális pénzügyi tanácsadó cég ITEM Club nevű londoni gazdasági kutatóintézetének új őszi prognózisa azt valószínűsíti, hogy a brit hazai össztermék (GDP) az idei harmadik negyedévben 0,3 százalékkal csökkent, és várhatóan 0,2 százalékkal esik vissza a negyedik negyedévtől a jövő év második negyedévének végéig terjedő időszak minden egyes negyedévében.
Az ITEM Club számításai szerint ez azt jelenti, hogy a brit GDP-érték 2023 egészében 0,3 százalékkal csökken, vagyis a brit gazdaság a következő egy évet recesszióban tölti.
John Glen, a CIPS főközgazdásza a brit feldolgozószektor októberi aktivitási adataihoz fűzött helyzetértékelésében úgy fogalmazott, hogy a borús számokhoz a globális gazdasági lendület megtorpanása mellett a nagy-britanniai belpolitika “döntésképtelensége” is hozzájárult.
Ez egyenes utalás volt arra, hogy a brit kormány élén nem egészen két hónapon belül három miniszterelnök váltotta egymást.
Boris Johnson szeptember elején távozott a kormányzó brit Konzervatív Párt éléről és így a miniszterelnöki posztról, miután az elmúlt hónapok sorozatos belpolitikai botrányai nyomán az alsóházi tory frakció lemondásra kényszerítette.
Utódja, Liz Truss alig 45 napig vezette a Konzervatív Pártot és a kormányt, mivel az egykori pénzügyminisztere, Kwasi Kwarteng által szeptember végén beterjesztett átfogó, ám a piaci szereplők által jórészt fedezetlennek ítélt adócsökkentési program súlyos piaci felfordulást okozott.
A font példátlan ütemű árfolyamgyengülése és a brit állampapírok hozamának meredek emelkedése soron kívüli jegybanki intervenciót is szükségessé tett, és végül az adócsökkentési program legnagyobb részét vissza kellett vonni.
Truss először menesztette Kwartenget, majd a múlt hónap végén maga is lemondott, miután a tory frakció ellene fordult.
A Konzervatív Párt alsóházi frakciócsoportja a múlt héten Rishi Sunak volt pénzügyminisztert választotta a Konzervatív Párt vezetőjének, így Sunak lett az új brit miniszterelnök. (MTI)
