A mai, rendkívül gyorsan változó világgazdasági és politikai helyzetben egyetlen költségvetés sem lehet kőbevésett: a 2024. évi magyar költségvetésnek is megvannak a maga kockázatai – fejtette ki Kovács Árpád. A Költségvetési Tanács elnöke Az Üzletnek adott exkluzív interjújában kifejtette: a kormánynak megvannak az eszközei, hogy a körülmények kedvezőtlen, a megalapozó számításaitól eltérő alakulása esetén – akár a háború okozta veszélyhelyzeti szabályok alkalmazásával – beavatkozzon, és az ország működőképességét tartalékai mozgósításával, egyes kiadási tételek megkurtításával, átcsoportosításával biztosítsa.
– A mai, rendkívül gyorsan változó világgazdasági és – nem mellékesen a gazdaság alakulását alapjaiban befolyásoló – politikai helyzetben hogyan és milyen várakozások alapján és mennyi időre lehet reálisan előre tervezni a költségvetést?
– Mondhatjuk: viharban és ködben is „hajózni” kell. Nehéz, alig belátható körülmények között is szükség van költségvetésre. Sőt! Ilyen feltételek mellett különösen fontos az éves, a középtávú (hároméves), sőt a hosszabb, öt tízéves távlatú gondolkodás a büdzséről. Az így készülő dokumentumok természetesen más és más részletezettségűek. Elméletileg, ha a tárgy-, vagy inkább célévhez közelebb készülnek a tervek, mondjuk június helyett decemberben jobban láthatók, hogy a világ- és a honi gazdaságban a közeljövőben mi várható. A tervezés időpontjától függően kevesebbet vagy többet lehet látni abból is, hogy a tervkészítés évének, mint bázisidőszaknak a külső- és belső gazdasági-társadalmi és nem utolsósorban politikai folyamatai milyen kiindulást adnak. Sajnos azonban az utóbbi éveket olyan pandémiás vagy újabban háborús körülmények jellemzik, amelyekben a pontosabb előrelátás az idő haladtával sem lesz sokkal tisztább. A megoldás az, hogy a megalapozó számítások több – pesszimista, középen álló és optimista – változatban készülnek, s ennek megfelelően „forgatókönyvek” alapján határozzák meg a költségvetés bevételi és kiadási számait, s a belső elosztáspolitikai céljait. Tartalékokat képeznek, fenntartva a be nem látható körülmények diktálta rugalmas alkalmazkodás lehetőségét.
– A mostani helyzetben mennyire látja kőbevésettnek a 2024-es költségvetést és milyen feltételek esetén válik szükségessé az újratervezés? Mi a gyakorlat ezzel kapcsolatban a világban és mi Magyarországon?
– Egyetlen költségvetés sem kőbevésett. A magyar sem. A kormány számításai a 2024. évi költségvetés készítésekor 4 százalékos gazdasági növekedést, 6 százalékos inflációt és 86 ezer milliárdos társadalmi össztermék elérését vették alapul. A nemzetközi és hazai szakértői várakozások ennél pesszimistábbak. A teljesülési kockázatokra a Költségvetési Tanács is felhívta a figyelmet. Megjelölte ennek mind a bevételi, mind a kiadási oldali tényezőit. Így az orosz agresszió Magyarországot is érintő gazdasági-politikai terhei súlyosbodhatnak. A várttól elmaradó növekedés kisebb adóbevételekhez vezethet. A tervezett Európiai Uniós források beérkezése tovább halasztódhat. Az államháztartás gazdálkodó szervezeteitől elvárt kiadáscsökkentés pedig nem a költségvetésben figyelembe vett mértékben valósul végül meg. Kockázat az is, ha a Nemzeti Banknak a forint árfolyama védelmében tett lépéseivel összefüggő 2023-as veszteségtérítésével kapcsolatos, az Európai Központi Bank jóváhagyását is kívánó törvénymódosítás elmarad, s így újabb teher nehezedik a büdzsére. Mindezek azonban egyelőre csak kockázatként velünk élő lehetőségek. Amennyiben bekövetkeznek, akkor nyilvánvalóan át kell gondolni a költségvetés vállalásait is. A kormánynak azonban megvannak az eszközei, hogy minderre előre látóan felkészüljön, s a körülmények kedvezőtlen, a megalapozó számításaitól eltérő alakulása esetén – akár a háború okozta vészhelyzeti szabályok alkalmazásával – beavatkozzon, s az ország működőképességét tartalékai mozgósításával, egyes kiadási tételek megkurtításával, átcsoportosításával biztosítsa.
A költségvetés ismétlődő „átírása” azonban mindenképpen gyengíti annak társadalmi-gazdasági „iránytű” szerepét. „Viharban, ködben” pedig épp erre van szükség. Egy ilyen, kedvezőtlen körülményekhez alkalmazkodó forgatókönyv azonban – hangsúlyozom – remélhetőleg csak elméleti lehetőség. Elemzői egyetértés van abban, hogy 2023 technikai recessziót hozó első félévéhez képest fokozatosan erőre kap a növekedés. Bíztató, hogy a külkereskedelmi mérlegben és a folyó fizetési mérlegben is olyan mértékű javulás van, ami a korábbi várakozásokat meghaladja: mindkét egyenleg pozitív és az infláció letörése is felgyorsul. Esély van arra, hogy a jövő év a költségvetési törvényben foglaltakhoz közelállóan valósulhat meg, nem lesz szükség újabb megszorításokra, a jóléti ígéretek megvalósíthatók lesznek.
– Mi a véleménye a közelmúltban az infláció kezelése kapcsán a miniszterelnök gazdasági főtanácsadója és az MNB között zajló diskurzusról, aminek a fő kérdése az, hogy van-e még értelme ragaszkodni az MNB által képviselt szigorú, 3 százalékos inflációs célhoz?
– Kérem, sem Ön, sem az olvasók ne vegyék cinikusnak, ha azt mondom: az üléspont meghatározza az álláspontot, vagyis más-más nézőpontból közelítenek a nehéz helyzetek oldásának jegybanki és kormányzati felelősei. Az inflációt a gazdaságpolitikusok azon része nem tartja főgonosznak, akik a maguk feladatkörében lehetőséget látnak benne a bevételek nominális növelése, a korábbi elosztási arányok „csendes” megváltoztatása, az államadósság leértékelése, s nem utolsósorban a jóléti ígéretek tartására. Magam tapasztalata azonban az, hogy a hosszan tartó magas inflációnak összességében mindent elértéktelenítő hatása van. Igencsak kockázatos, veszélyes és nehezen kontrollálható hazardírozás a vele való játék. Mint ahogy elgondolkoztatónak tartom a „békeidőkben” üdvös 3 százalék alatti inflációs célhoz való merev ragaszkodást a külső, ráadásul nem is tisztán közgazdasági okokra visszavezethető körülmények okozta krízisekben.
– A közelmúlt slágertémája az euró bevezetése, aminek apropóját az adja, hogy a gyenge forint nem segíti különösebben a gazdasági növekedést, miközben más, térségbeli országok – az Ön által korábban már többször szorgalmazott – hatékonyságnöveléssel értek el stabil gazdasági növekedést?
– A fizetőeszköz, így a forint árfolyama elválaszthatatlan a gazdaság általános állapotától. A 2024-es költségvetés 381 forintos árfolyammal számol, manapság a forint ennél jobb erőben van. Nekünk se jó, hogy ma egész Európában gyenge a gazdasági növekedés, hiszen a háború ellehetetlenítette az Oroszországgal kialakított, együttműködésre építő, jelentős versenyképességi előnyökkel járó termelési modellt. Az európai gazdaság eddigi motorját jelentő német gazdaság recesszió közeli állapotban van. A környező, hasonló történelmi utat bejáró országok is a mi gondjainkhoz sok tekintetben közelálló problémákkal küzdenek. A mérték persze más és más, de „az ő kertjük sem sokkal zöldebb, mint a miénk”. Példaként említem Szlovákiát, ami néhány évig a fejlődésben előttünk volt, ma pedig mögöttünk. Az elmúlt évtized nálunk inkább a felzárkózásé, mint a leszakadásé volt, s ez – ha a körülmények nem változnak még rosszabbra – tartani tudjuk magunkat.
Ezzel együtt tartom a véleményem: az extenzív gazdaságfejlesztés lehetőségei Magyarországon is mindinkább kimerülnek, olyan fejlesztésekre van szükség, amelyek technológia-intenzívek. Az Euro bevezetéséhez vezető utat a gazdasági zsargon „reálkonvergenciának” nevezi, míg a különböző mutatók teljesülését, például a GDP-arányában 60% alatti államadósságot és 3 százalék alatti költségvetési hiányt kívánó utat úgynevezett nominális közeledésnek. Utóbbiban javulnak a pozícióink. Jövőre az államadósság-arány – még rosszabb forgatókönyv esetén is – csökkenhet, kedvező esetben 66-67 százalékos szinten alakulhat, a költségvetési hiány pedig a maastrichti 3 százalékos szint körül mozoghat.
– Legutóbb arról beszéltünk, hogy a világ és benne a nemzetközi erőviszonyok rendszere erőteljesen átalakulóban van. Milyennek látja most a közeljövő globális gazdasági jövőképét. Lehet-e egyáltalán jósolni addig, amíg az ukrajnai háború végét és kimenetelét még senki sem látja?
– Bármi is lesz az ukrajnai háború vége, a globális együttműködésre, a kelet-nyugati kooperációra épülő világ aligha tér vissza. A Kína vezette fejlődő világ pozíciói tovább erősödnek, láthatóan Oroszország sem roppant meg a szankciók következtében, csak kapcsolatai rendeződnek át. Európa a vesztes. Világgazdasági részesedése – rohamosan csökkenve – ma már csak 15–17 százalék. „Vasfüggöny” ereszkedik a társadalmi-gazdasági-politikai kapcsolatokra. Mindehhez persze lehet és kell alkalmazkodni. Ezt látjuk nálunk is, de hát ez messze más világ, mint ami volt. Ennyiben tehát belátható, hogy mi következik.
Más kérdés, hogy ezen belül sokféle kimenete és időtávja lehet a történéseknek. Az azonban kizárható, hogy egyhamar valódi béke jön el a szomszédunkban. Optimistán így csak abban lehet reménykedni, hogy egy befagyott konfliktus közvetlen közelében fogunk a belátható években élni. Ahol azonban egy frusztrált, a racionális gondolkodást, valódi érdekeit elhagyó európai vezetés, az USA érdekei vezényelte gazdasági-politikai összezárás kényszerei is jelen vannak, ehhez alkalmazkodva kell boldogulni, őrizni értékeinket. Nem lesz könnyű, de nem megoldhatatlan!
– Ami biztos, hogy a covid és az ukrajnai háború hatására – különösen a stratégiai termékek és iparágak tekintetében – rendkívül felértékelődött az önellátás szerepe, ami már az USA-ra is egyre inkább jellemző a munkahelyek hazatelepítésével. Mindez hogyan befolyásolhatja a közeljövőt?
– Az előzőekben, személyes várakozásként – úgy vélem – részben már érintettem a közeljövő feltételrendszerét. Nyilvánvalóan a társadalmi és gazdasági biztonság érdekeivel függ össze a munkahelyek hazatelepítése, az állami, illetve hazai tulajdoni többség fenntartása és visszaszerzése a stratégia iparágakban. A jelenséget magam egyszerre tartom az együttműködésre épülő globalizációs trend visszafordulása, a tömbösödés, a bezárkózás következményének, és ugyanakkor az új típusú érdekérvényesítés eszközének, ahol azonban messze mások a céljai és lehetőségei és terhei egy hatalmas országnak és egy olyan kis belső piacúnak, mint hazánk.
Érsek M. Zoltán
