A kormányok a lakosságot ösztönzik, a gazdasági szereplőket pedig kötelezik a szelektív gyűjtésre. A kötelezettség és az ösztönzők ellenére a műanyag újrahasznosítását jogi előírásokkal akadályozzák Európa szerte.
Lehetne, de nem szabad
Napjainkban a szelektíven gyűjtött műanyagnak csak kis része hasznosul. A legtöbb gyártó új plasztikba csomagolja termékeit. Amíg az üveg, a papír, a fémhulladék és az építkezési sitt esetében egyre magasabb az újrahasznosítási arány, a műanyagnál alacsony bázisról tovább csökken.
Németországban évi 6 millió tonna műanyagot gyűjt szelektíven a lakosság és az ipar. Ebből 2 millió tonna csomagolóanyag. A szelektíven gyűjtött mennyiség 48 százaléka ugyan hasznosul újra, de az összes plasztikszemetet figyelembe véve csak 15 százalék az arány.
Illúzió a jogszabályban 2020 végéig előír 63 százalék.
Pedig a hasznosításhoz szükséges hulladékipari tudás és kapacitás rendelkezésre áll. Kereslet híján azonban nem dolgozzák fel a plasztik szemetet.
A politikai felelőssége, hogy a legjelentősebb potenciális felhasználónak, az élelmiszeriparnak nem kell, nem kellhet a megújított műanyag. Jogszabály tiltja a csomagolóanyagkénti felhasználását, csak a régi PET-palackokból készülhet csomagolás. Az EU ezeknél 25 százalékos újrahasznosításra kötelez. Itt viszont probléma a rossz minőség. Az eldobott palackból legfeljebb tisztítószeres flakon készülhet.
A tiltás ára – exportszemét
A jogszabályi tiltás ismeretében nem meglepő, hogy Európában a műanyaghulladék 39 százaléka égetőben végzi. Ezzel évente 400 millió tonna CO2 szabadul fel. A plasztiknak csak a harmadát hasznosítjuk újra. Legalábbis ebben reménykedünk. A feldolgozásra szánt mennyiség nagy részét ugyanis Ázsiába exportálják.
Magyarországon különösen rossz a helyzet. 31 százalék az újrahasznosítási arány. Csak hat ország van mögöttünk – derült ki az Eurostat adataiból. 74 százalékkal Litvániában a legpéldamutatóbb.
A németek 48-el a kilencedik helyen állnak. Viszont náluk áll elő a legtöbb plasztik csomagolóanyag, 221 kg/fő/év. Az EU-átlag 170 kg. Horvátországban a legjobb a helyzet 55 kilóval. A németek zacskótilalommal akarnak javítani a helyzeten.
Szerencsére a papír és a kartonpapír a legelterjedtebb csomagolóanyag EU-ban évi 35,4 millió tonnával. Ennek 88 százaléka újrahasznosul. A műanyag és üveg csomagolásból évi 16-16 millió tonna képződik. Az üveg esetében is jó, 87 százalékos az újrahasznosítási arány.
Kevés a lehetőség – sok a ráfizetés
A túlzóan szigorú szabályok miatt csak csövek, kábelek, kerti bútorok készülnek újrahasznosított plasztikból. Ezekből viszont messze nem kell olyan mennyiség, mint amennyi régi műanyag rendelkezésre áll.
A kicsi piaci kereslet miatt nyomott a megújult plasztik ára. Minden tonna begyűjtése és ártalmatlanítása 150 euró veszteséget okoz a hulladékfeldolgozóknak. Pedig az újrahasznosítás jó üzlet lenne, ha élelmiszer-csomagolásra használnák. Tonnánként 20 euró nyereséget hozhatna.
A hulladékipar régóta képes lenne az élelmiszeripar számára megfelelő minőségű és minden higiéniai elvárást kielégítő műanyagot előállítani. Sok élelmiszer-ipari cégnél, így a világ egyik legnagyobb konszernjénél, a Nestlénél is kutatják a csomagolóanyag újrahasznosításánák módját. Kevésbé a környezetvédelem, mint az ebben rejlő megtakarítás motiválja őket.
A svájci cég biztos menne, hogy a jelenlegi 2 százalék helyett 2025-re a csomagolóanyagok 25%-át képes lenne régi műanyagból előállítani. Jogszabályi változás nélkül viszont meg lesz kötve a keze.
Pedig a 30 százalékos újrahasznosítási arány csak a németeknél évi 60 millió tonnával csökkentené a CO2 kibocsátást. A teljes mennyiség 7 százaléka! Hulladékipari szakértők nem tartják illúziónak a 70%-os újrahasznosítási arányt sem.
