Először kiderült, hogy Becciu bíboros milliókkal gazdagította testvéreit és barátait a vatikáni üzletekkel. Az is napvilágot látott, hogy erkölcs-, illetve jogellenes üzletekbe fektette az egyház pénzét. A legújabb vád szerint Cecilia Marogna humanitárius feladatok ellátására kapott megbízást, ilyen tevekénységet azonban sosem végzett.
A szófáról a börtönbe
Cecilia Marogna nem gondolta, hogy bilincsben végződik az estéje. A vatikáni hatóságokkal és az Interpollal együttműködve eljáró olasz Pénzügyőrség kopogtatott otthonának ajtaján Milánó belvárosában. A Vatikáni Kancellária korábbi vezetőjéhez hasonlóan hűtlen kezeléssel vádolják.
Cherchez la femme
Cecilia Marogna nevét a hatóságokkal együttműködő Alberto Perlasca bíborostól ismerték meg a nyomozók. A 39 éves Marogna szardíniai, Becciu földije, mint a bíboros legtöbb kegyeltje. A bíboros, aki korábban a katolikus egyház külszolgálatában vezető posztokat töltőtt be, diplomáciai feladatokkal bízta meg a Szentszék nevében. „Signora Marogna kiváló afrikai és közel-keleti kapcsolatainak köszönhetően meg tudja szervezni misszióink térségbeli védelmét” – áll a megbízások indokolásában. Összesen fél millió eurót kapott egy ljubljanai cégtől „humanitárius feladatok ellátásáért”. A költségtérítés részeként ruhavásárlási számlákat is benyújtott. Ezek tanulsága szerint kedvenc divatmárkája a Prada. A szlovén cég által kifizetett pénz – nehezen kibogozható banki műveletek sokaságán keresztül – a Szent Széktől érkezett.
Nem humanitárius célokért dogozott
A hölgy megbízása drága és fölösleges volt. A térségben tevékenykedő katolikus misszióknál, amelyek védelmének megszeretéséért felvette a busás honoráriumokat, sosem hallottak róla. A Szentszék térségbeli képviseletein is megerősítették, hogy nem végzett számukra érdemi tevékenységet.
Perlasca bíborostól azonban tudható, hogy mégsem volt tétlen. Becciu vatikáni forrásokból finanszírozott üzleti ügyeit szervezte. Ezek jórésze nem állja ki a morál próbáját és jogellenes is. Például nyersolaj vásárlására adott megbízást egy kétes hátterű angolai cégtől, amit a tőzsdén jelentős haszonnal továbbértékesítettek. Marognát a Milánói Fellebbviteli Bíróság jóváhagyása után kiadták a Vatikánnak.
A családi szál
Az első vádak szerint Becciu a Vatikáni Kancellária vezetőjeként testvéreinek adott jövedelmező megbízásokat. Egy 700 millió eurós szardíniai kastély vételénél ingatlanosként sosem dolgozó öccse volt a közvetítő.
Másik fivére veszteséges pékségébe is beszállt egy egyházi alapítvány, “hogy olcsóbban adhasson kenyeret a rászorulóknak”, magyarázta a botrány kirobbanása után az alapítványt vezető plébános.
Egy harmadik testvér cége állandó megbízást kapott temető gondozására a Becciu fivérek szülőfalujában. A megbízó egyházi alapítvány volt, amely jótékonyságból vállalta át az önkormányzati feladatot. A cég két munkással évi 74 millió euróért kertészkedett!
Az asztalos fivér, Francesco a Vatikán havannai és egyiptomi külképviseletétől többszázezer euró értékű megbízásokat kapott bútorkészítésre.
A Vatikán a legfiatalabb öcs, Mario szardíniai sörfőzdéjétől rendelt egy nagyobb szállítmányt. Ki lett fizetve, de sosem érkezett meg Rómába.
A vezető olasz közéleti hetilap, az Espresso tényfeltáró riportja szerint 600 ezer euró folyt a katolikus egyháztól a Becciu fivérek vállalkozásaihoz.
Az adományok üzleti útja
Az Espresso visszaélések felépített rendszerét vázolja fel. Ebben kapott szerepet Marogna is. Az ügyletek operatív lebonyolítója egy svájci bankár, Enrico Crasso volt. Egykor vezető munkatársként dolgozott a Credit Suissenél, majd egy befektetési alap feje lett. Ő invesztálta a bíboros megbízására kockázatos pénzpiaci alapokba. Becciu nem tagadja, hogy vagyonkezeléssel bízta meg a svájci bankárt. De spekulációról nem akar tudni: „Nem követtem részletesen Signore Crasso tevékenységét. Évente egyszer találkoztunk. Ekkor is csak az elért hozamokról tájékoztatott.”
„Törvénytelen ügyletekben nem vettem részt” – nyilatkozta Crasso. Azt viszont elismerte, hogy Becciuval szoros baráti, a Vatikánnal pedig jó üzleti kapcsolatot ápol. Azt sem tagadta, hogy voltak morálisan megkérdőjelezhető ügyletek. „De Becciu bíboros sosem adott megbízást, hogy offshore cégekbe invesztáljam a Szentszék pénzét.” Az Espresso birtokába került dokumentumok szerint azonban százmilliók kerültek az offshore hátterű ’Fondo Centurion’ befektetési alapba, amelynek Crasso volt a vagyonkezelője.
Az ügyekben két további kulcsszereplő neve is felmerült: Alessandro Noceti szintén egy korábbi Credit Suisse bankár. Lorenzo Vangelisti pedig egy befektetési alap menedzsere, amelynek Noceti lett az igazgatója miután elhagyta a Credit Suisset.
„Nem ismerem ezeket az embereket. Még a nevüket sem hallottam soha” – állítja Becciu. Pedig tény, hogy közreműködtek egy 2004-es londoni ingatlanvásárlásnál, amely miatt tavaly óta hűtlen kezeléssel vádolják a bíborost az olasz hatóságok. A két bankár tulajdonában álló cég közvetítette a Vatikán több másik londoni ingatlanát is, amelyek megvásárlása szintén Becciu ötlete volt. Nehezen hihető, hogy nem ismerte őket.
Magasról bukott
Egy 36 éve karriert ért most botrányos véget. Becciu egyházjogászként kezdte a pályafutást. Majd magas diplomáciai pozíciókat töltött be. Karrierje csúcsát 2011-ben érte el, amikor XVI. Benedek pápa kabinetje élére nevezte ki. Ferenc pápa menesztette a Vatikáni Kancellária éléről, de megtette a Szentek Ügyeinek Kongregációja vezetőjévé. A nagy presztízsű, de kevés hatalmat adó poszt felfelé buktatás volt, miután az olasz ügyészség nyomozni kezdett ellene.
A katolikus egyház hivatalos fórumai sokáig nem foglalkoztak az ügyekkel. Ferenc pápa egyszer szólalt meg. „Ronda dolognak” nevezte a londoni ingatlanpanamát. Egyidejűleg védte az egyház befektetői ténykedését. „Nem tarthatjuk az íróasztalfiókban a pénzt. A hívők érdeke, hogy jó befektetésekben fialjon.” Most már számára is tarthatatlan a bíboros. Néhány héttel ezelőtt felmentette minden hivatalából.
