Miközben a hitelmoratórium és a kamatstop segített a kilátástalan helyzetbe jutott adósokon, a nem rászorulók közül is többen kihasználták a lehetőséget. Egyes intézkedések azokat hozzák hátrányba, akik a kezdetektől pontosan fizették a hiteleiket, vagy új hitelt szeretnének felvenni – fejtette ki szakmai találkozóján Bódizs Kornél, a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége (MAKISZ) elnöke és Zs. Nagy István, a Magyar Lízingszövetség elnöke. Hozzátéve: miközben a követeléskezelő és a lízingcégeknél nem képződik extraprofit, a bankadó, az extraprofitadó, valamint a hitelmoratórium és a kamatstop olyan jövedelem elvonással jár, ami a valóban nehéz helyzetbe került adósok megsegítésétől vonja el a forrásokat.
A szakmai szervezetek közötti információcsere és együttműködés fontosságát hangsúlyozva rendszeres találkozót tartó két elnök kifejtette: a követeléskezelő és a lízing cégek számára eddig is rendkívül komoly terhet jelentett a pénzügyi vállalkozásokra 2010-ben átmeneti jelleggel kivetett 6,5 százalékos, később az adóalap számítás módosításával a pénzügyi vállalkozásoknál átlagosan 10-szeresre növelt különadó. (Amelynek terhein 2017-ben, csak a bankoknak könnyített a jogalkotó.) Mindez, az idén plusz teherként társuló extraprofitadóval, valamint az ősszel ismét meghosszabbított, és a KKV szektorra is kiterjesztett hitelmoratóriummal olyan, milliárdokban mérhető pénzügyi forrást von el a két szektor szereplőitől, aminek nagy részét azok eddig, a bajba jutott adósokkal létrehozott megállapodásokra fordították.
A változó kamat lehet az új svájci frank
A két szervezet elnöke hozzátette: az extraprofitadó azért is alaptalan teher, mert ezek a pénzügyi vállalkozások, a bankokkal szemben – akik az olcsó betéti forrásokat magas kamattal tudják kihelyezni – nem gyűjthetnek betétet, illetve finanszírozási kamatbevételen túl az egyéb díjbevételek sem jellemzőek. Kizárólag a piaci alapon elérhető pénzügyi forrásokból gazdálkodnak, megszenvedve az infláció és az emelkedő kamatkörnyezet negatív hatásait is.
Zs. Nagy István ugyanakkor szerencsés helyzetnek tartja, hogy a lízingszektor a mostani krízishelyzetben jobb állapotban van, mint a 2008-as globális recesszió idején volt. Szerinte ehhez hozzájárul az MNB fogyasztókra vonatkozó előrelátó intézkedése is, mert a jövedelemarányos törlesztőrészlet mutató (JTM) bevezetése kizárta a lízingből azokat, akiknek jövedelme nem nyújtana biztos fedezetet a törlesztéshez. A másik ok, hogy a szállítási láncok problémái és az európai személyautókra vonatkozó szigorú környezetvédelmi szabályozásnak történő megfelelés miatt növekvő új autó árakból fakadó csökkenő új autó értékesítés következtében, példa nélküli módon felértékelődtek a használt autók. Így most az a különleges helyzet állt elő, hogy a lízingelt gépjármű, nemritkán a teljes finanszírozási összeg értékét képes fedezni. Ugyanez a tendencia volt megfigyelhető a haszongépjármű és az agrárgépek másodlagos piacán is.
„A finanszírozási kockázat így sem nem tűnt el a szektorból, mert úgy látjuk, a változó kamat az új svájci frank, aminek a KKV szektorra is kiterjesztett kamatstop most átmenetileg kihúzta a méregfogát. A Lízingszövetségnél mégsem tartjuk jó üzenetnek azt, hogy ezzel a megoldással azok kerültek hátrányos helyzetbe, akik az MNB és a pénzügyi szektor ajánlására figyelve fixálták a törlesztőrészletet és a kezdetektől fogva precízen fizettek. Ők most arculcsapásként élik meg, hogy még rosszabbul is járhatnak, mint azok, akik kevésbé tudatosan a kezdeti esetleges előnyöket figyelve változó kamatozással eladósodtak, most mégis a kamatstop előnyeit élvezhetik” – érvel a Lízingszövetség elnöke.
Bódizs Kornél kifejtette: a követeléskezelők számára fékező hatása van a hitelmoratóriumnak, mert az nem csak törlesztési, hanem egyben hitelfelmondási moratóriumot is jelent. Hatására a szövetség tagjai által, a bankoktól megvásárolható követelések darabszáma a töredékére esett vissza. Így a korábbinál is nagyobb szerep jutott az olyan – távközlés, közműszolgáltatás és egyéb típusú – követeléseknek, amelyek korábban kevésbé voltak vonzóak. Az új helyzetben viszont, a piacra kerülő kisszámú banki követelés mellett ezek a csomagok is jelentősen megdrágultak a nyilvánosan meghirdetett aukciókon.
A szabályozás nem megállapodás párti
„Markánsan elmúltak már azok az idők, amikor kedvező áron lehetett megvásárolni a követeléseket. Az elmúlt két évben volt olyan személyi kölcsön is, ahol már a tőkére vetített 100% közeli ár a realitás” – fejti ki Bódizs Kornél.
A MAKISZ elnöke hozzátette: az infláció hatására a tevékenységükhöz nélkülözhetetlen szolgáltatások piacán bekövetkezett áremelések – posta, energia -, és a szakképzett munkaerő megtartásához nélkülözhetetlen béremelések együtt, 20 százalékkal is megnövelték a követeléskezelők működési és követelés-érvényesítési költségeit. Ugyanakkor a követeléskezelők – az MNB szakmai ajánlását betartva – csak a jogi eljárásokhoz kapcsolódó költségeiket háríthatják át az ügyfelekre (hatósági eljárási díjak és illetékek, ügyvédi költségek).
„Kifejezetten a jogi eljárás és a végrehajtás irányába hat az, hogy az idő- és munkaigényes kedvezmény-megállapodások költségeit nem lehet felszámítani, kockázatát nem lehet legalább részben az ügyfélre hárítani, miközben a jogi költségek minden további nélkül érvényesíthetők. A MAKISZ üzletpolitikája azonban megállapodáspárti: 45 tagja évente mintegy 300 milliárd forintnyi követelésállományt vásárol és évről évre a 120 ezret is meghaladó esetben sikerült az ügyfél anyagi lehetőségei szerint kialakított fizetési megállapodást létrehozniuk. Ez már társadalmi méretben is komoly segítséget jelentett a bajba jutott adósoknak és családjaiknak, akiknek így hosszabb távon lehetőségük nyílik a fizetőképességük helyreállítására”- magyarázza a MAKISZ elnöke. Hozzátéve: a jelenlegi gazdasági környezetben a követeléskezelőknek nemhogy extraprofitjuk nincs, de az említett plusz terhek miatt óriási veszteségeket kell elszenvedniük. A követeléskezelők jellemzően olyan magyar tulajdonú, magyar munkaerőt foglalkoztató pénzügyi KKV-k, akik – e jellemző ellenére – minden támogatási forrásból ki vannak zárva. Sokan elfelejtik, hogy ezek a cégek azáltal, hogy elősegítik a tartozások rendezését és így a késedelmes fizetések teljesítését, jelentősen javítják a vállalatok likviditási helyzetét és cashflowját
A sávos extraprofit lenne fair
Bódizs Kornél és Zs. Nagy István egyaránt úgy véli, hogy az ország helyzetének messzemenő figyelembe vétele mellett is az extraprofitadó akkor lenne méltányos, ha a bevételhez arányítva, sávos rendszerben kerülne kivetésre. Erre más gazdasági ágazatban van is jó példa. A két szektor cégeinek zavartalan üzemelése ugyanis össztársadalmi érdek: a bankok által kevésbé rugalmasan kezelt KKV szektor fejlődéséhez szükséges termelési eszközök lízingjének biztosításával, a bajba jutott magánszemély és cég adósok hitelképességének helyreállításával, a követeléskezelők és a lízingcégek is nagy szerepet vállalnak a recesszió elkerülésében és a magyar gazdaság növekedésében.
