A követeléskezelői piacot is elérte az infláció hatása: egyre több adós, egyre nagyobb közüzemi számlával tartozik a szolgáltatóknak – fejti ki Bódizs Kornél a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége, a MAKISZ elnöke.
Hozzátéve: a követeléskezelők a kisebb összegű követeléseknél különösen nagy energiát fordítanak arra, hogy az adósok számára biztosított kedvezményekkel a bírósági végrehajtást elkerülhetővé tegyék. De ezt a munkát – a csalásoknak táptalajt adva – nem segítik a jelenlegi adatkezelési tilalmak és költség-korlátok.
A magánszemélyek esetében 2024.06.30.-ig, a KKV-knál 2024 április 1-ig meghosszabbított kamatstop hatékonyan fogja vissza a valós piaci kamatok érvényesülését, ezzel együtt a törlesztőrészletek drasztikus növekedését. A késedelmes ügyfeleket érintően, a bankok által elvégzett átütemezés, átstrukturálás is jótékonyan hatott a banki állományokra, de egyébként is elmondható, hogy ezek az állományok jó minőségűek, fizetőképes adósokkal. Ennek köszönhetően néhány éve nagyságrendekkel kevesebb pénzintézeti követelés kerül a piacra, és még 2024-ben is erre lehet számítani.
„A piacon ugyanakkor azt látjuk, hogy az infláció hatása, a megélhetési és a lakhatási költségek növekedésével már elérte az ügyfeleinket. A negatív változás leginkább abban mutatkozik meg, hogy 2023-ban az előző évinél több és nagyobb összegű, összességében többmilliárdos nagyságrendű, távközlési és közüzemi számlatartozás került a követeléskezelői piacra” – elemez a MAKISZ elnöke.
Szavai szerint a követelésvásárlóknál a közeljövő nagyrészt a közüzemi- és telefontartozások érvényesítéséről fog szólni. A sikeresség pedig azon múlik, hogy a relatív kis összegű követelések érvényesítésében mennyiben segít a követelésvásárlók türelmes hozzáállása, az általuk biztosított részletfizetési lehetőség és más kedvezmény. Ezeknek a követeléseknek ellentmondásos sajátossága, hogy az elévülési idő rövidebb, mint más követeléseknél.
„A rövid elévülés elvileg az adósokat hivatott segíteni, azonban azzal jár, hogy a követelés jogosultjának is rövidebb ideje marad a megegyezésre, vagyis hamarabb kénytelen jogi eljárást indítani. A követeléskezelés e másodiknak nevezhető szakaszában pedig már sok múlik a bírósági végrehajtókon is A kis összegű követelés jogi behajtási költségeinek előlegezése jelentős teher a hitelezőnek, végső soron pedig az adósnak, miközben a végrehajtó kevésbé lesz motivált abban, hogy a biztos és nagy összegű munkadíj-előlegezés mellett a sikeres behajtásért járó, csekélyebb jutalékért tevékenykedjen. Természetesen arra számítunk, hogy megteszik, azonban a végrehajtókat más kihívások is érik” – ismerteti Bódizs Kornél, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a közelmúltban nagyon sok új végrehajtó kezdte meg a tevékenységét, és bár bízni lehet abban, hogy nagy lendülettel állnak neki a feladatoknak, ugyanakkor rengeteg idejüket emészti fel, hogy az elődjük – a korábbi végrehajtó – teljes állományát megismerjék, felvegyék a fonalat.
Ugyanakkor a követeléskezelők a kis összegű – de egy-egy adós esetében akár a százezer forintos értéket is elérő -, követeléseknél különösen nagy energiát fordítanak arra, hogy az adósok számára biztosított kedvezményekkel a bírósági végrehajtást elkerülhetővé tegyék. Ezt a törekvést azonban nem segítik a jelenlegi, egyoldalú és értelmetlen adatkezelési tilalmak és költség-korlátok.
Az előbbiről azt érdemes tudni, hogy az adatvédelmi szabályok jelenlegi értelmezése szerint csak az adósok lakcíméhez fűződik olyan jogos érdek, amely az adat kezelését lehetővé teszi,pedig az adósok elérése sokkal nagyobb arányban lehet telefonon, illetve elektronikus csatornákon sikeres. Ha a tértivevényes levél nem ér célba, más kommunikációs csatorna használatára alig van lehetőség, pedig az emberek már döntően elektronikusan, sőt a közösségi médián keresztül intézik az ügyeiket.
„Ha viszont nincs sikeres kapcsolatfelvétel, marad a fizetési meghagyás és a végrehajtás. Pedig a követeléskezelés lényege az lenne, hogy az adóssal kapcsolatba lépjünk, korrekt módon tájékoztassuk a tartozás eredetéről, és az anyagi lehetőségeit figyelembe véve, kamatkedvezményt, részletfizetési lehetőséget biztosítva egy vállalható fizetési konstrukciót dolgozzunk ki a számára.”
Bódizs Kornél szerint a csalások számát is minimalizálná, ha a követeléskezelők el tudnák érni és reálisan tájékoztatni tudnák az ügyfeleket. A jelenlegi helyzet ugyanis tökéletes táptalajt ad azoknak az önjelölt „adósmentő” vállalkozásoknak, akik az ügyfél információhiányával visszaélve, hamis ígéretekkel, célszerűtlen eljárásokkal, és esetenként hamis okmányok felhasználásával károsítják meg a már bajba jutott adósokat.
A MAKISZ elnöke egy további ellentmondásra is rávilágít a követeléskezelés költségeivel kapcsolatban. Mert amíg a jogi költségek elismertek és érvényesíthetők, addig a sokkal szerényebb tételt jelentő, a jogi eljáráson kívül felmerült követeléskezelési költségeket az MNB (aki a követeléskezelők fogyasztóvédelmi hatósága) rendkívül szűk körben ismeri el. Ez szintén a bírósági végrehajtások felé tolja azokat az ügyeket, amelyek enélkül is megoldhatók lennének. Ezért sokat egyszerűsítene a helyzeten egy költségátalány hatósági elismerése, amely akár szerényebb is lehet a ténylegesen felmerült költségeknél.
Bódizs Kornél szerint mind az adatkezelés, mind a költségek kérdésében a különféle hatósági jogértelmezések helyett a követeléskezelési törvény megalkotása teremtene egyértelmű helyzetet, mert a magyar jogban, a követeléskezelés fogalma máig nincs tisztázva. Ezért lenne fontos a jogalkotó részéről is elismerni, hogy a követeléskezelés a magyar gazdaság számára hozzáadott értéket teremt, hiszen miközben a lejárt követelések megvásárlásával a követeléskezelők leveszik a terhet az eredeti hitelnyújtó válláról, nemzetgazdasági szinten is pozitív szerepet vállalnak azzal, hogy az adósokkal közösen kidolgozzák a számukra vállalható kedvezményes konstrukciókat, ezzel a nehéz helyzetbe került ügyfelek hitelpiaci és nem ritka esetben munkaerőpiaci visszatérésének lehetőségét is megteremtik – összegez a MAKISZ elnöke.
