A követeléskezelői tevékenység régóta várt jogszabályi definícióját reméli a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége annak kapcsán, hogy az Európai Parlament és a Tanács által korábban elfogadott, a követeléskezelést érintő irányelvet 2023. december végéig Magyarországnak is át kell ültetnie a nemzeti jogba.
Bódizs Kornél, a MAKISZ elnöke szerint minden érintett számára jogbiztonságot teremtene, ha a születendő jogszabály átfogóan szabályozná a követeléskezelési piacot.
„2021 végén, az átfogó Uniós stratégia részeként megszületett EU direktíva megalkotását az a felismerés is motiválta, hogy a nemteljesítő hitelek magas aránya nemcsak a bankszektort, hanem már az Unió teljes gazdaságának működését veszélyezteti. Így fogadták el a hitelgondozókra és a hitelfelvásárlókra, vonatkozó (2021/2167) irányelvet, amit a tagállamoknak – így Magyarországnak is -, 2023. december 29-ig kell átültetniük a nemzeti jogba. A MAKISZ pedig amellett, hogy üdvözli az Uniós irányelv megszületését, kiemelten fontosnak tartja, hogy a direktíva hazai átültetése kapcsán megkezdődött munka eredményeként megszülető jogszabály a követeléskezelői piacon tiszta helyzetet teremtsen, általános szabályozást nyújtson, és a banki hiteleken kívüli egyéb követelésekre és a követeléskezelői tevékenységre is kiterjedjen” – magyarázza Bódizs Kornél. Hozzátéve: erre már csak azért is lehetőség nyílik, mert a tagállamoknak az implementációs, vagyis átültetési kötelezettség kapcsán nemcsak az irányelv tartalmát kell átvenniük, hanem az abban foglalt célokat kötelező megvalósítaniuk.
Az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott irányelv a szakma számára azért is meghatározó fontosságú, mert egyrészt kifejezi a követeléskezelői szektor kiemelt gazdasági jelentőségét, másrészt rögzíti, hogy a nem teljesítő hitelek magas állománya komoly rendszerszintű kockázatokat rejt. Amellett, hogy az adott pénzintézet tőkéjét csökkentő veszteséget okoz, jelentős mértékben leköti a pénzintézetek emberi és pénzügyi erőforrásait.
Ezzel pedig lecsökkenti a bankok hitelezési kapacitását, ami elsősorban a banki hitelezéstől a nagyvállalatoknál erőteljesebben függő kis- és középvállalkozások (kkv-k) által elérhető hiteleket érinti kedvezőtlenül, ami pedig kihat a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre is.
Az Uniós jogalkotók azt is felismerték, hogy mivel nem léteznek közös uniós szabályok a hitelgondozói és a követelésbehajtó tevékenységre, az eltérő nemzeti szabályozásból fakadó akadályok miatt a szektor szereplői nem tudják kihasználni a belső piac minden előnyét. Az átfogó stratégia részeként ezért megkönnyítik a követelésvásárlást azzal, hogy közös keretet és követelményeket állapítanak meg a nemteljesítő hitelmegállapodások hitelfelvásárlói, és a nevükben eljáró hitelgondozók vonatkozásában; többek között meghatározva a hitelgondozási tevékenység mibenlétét és szabályait is. Fontos kiemelni, hogy a magyar jogban az EU Irányelv átültetésével születik meg az első törvény, amely célzottan a követeléskezelést szabályozza.
„Miközben a szakma bizakodva várja az Uniós direktíva magyar jogszabályba ültetését, rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a most megszülető szabályozás törvényi szinten definiálja a követeléskezelés fogalmát, ami Magyarországon, jelenleg csak ajánlások szintjén szabályozott tevékenységet takar, szemben a követelésvásárlással, amely már szabályozott, az MNB által engedélyezett és felügyelt tevékenység. Az EU-s jogharmonizációval együtt járó piaci liberalizáció kapcsán azt is kulcskérdésnek tartjuk, hogy a magyar vállalkozások ne kerüljenek versenyhátrányba, és a magyar érdekek érvényesüljenek.
Miközben a követelésvásárlás Magyarországon szigorú feltételekhez kötött, az Uniós direktíva alapján – a MAKISZ által aggályosnak tartott módon -, szakmai tapasztalattal, a szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, az ügyfelek fogyasztói jogait is biztosító eljárásrenddel nem rendelkező külföldi magánszemélyek, vagy a magyar felügyeletek által nem ellenőrzött külföldi vállalkozások is megjelenhetnek hitelfelvásárlóként. Ez a lehetőség még akkor is körültekintő szabályozást igényel, ha az általuk megvásárolt követeléseket nem ők, hanem a jogszabálynak megfelelő hitelgondozók kezelhetik majd”- fejti ki a MAKISZ elnöke.
Hozzátéve: „az Irányelv és az EU-s politika célja, hogy az uniós hitelfelvásárlók a belső piacban rejlő lehetőségeket kihasználhassák, ezért fel kell készülni külföldi vállalkozások, és a hazaitól eltérő követeléskezelési gyakorlatok megjelenésére a magyar piacon. Példaként említhetjük Németországot, ahol a magyar jogtól eltérően van jogszabályi definíciója a követeléskezelésnek, és a német jog elismeri és támogatja a jogi eljárásokat
megelőző, helyettesítő, úgynevezett .”soft” követelésbehajtást, mint például az adósokkal való kommunikáció kiépítését minden lehetséges módon, telefonon, e-mailben vagy indokolt esetben még személyes felkeresők útján is.
A MAKISZ tagjai csak a magyar hatóságok által kifejezetten támogatott követelésbehajtási módszereket alkalmazzák, emiatt elsődlegesen postai levél útján kommunikálunk az adósokkal. Mivel az adósok jelentős hányada nem veszi át a leveleit, ezért sokan akkor szereznek tudomást a tartozásáról, amikor a végrehajtó letiltást eszközöl a munkabéren, bankszámlán, ez az adós telefonos felkeresése útján elkerülhető lenne, a tartozás rövidebb idő alatt, az adósoknak kevesebb költséget okozva megtérülne. Emiatt indokolt más EU-s országokban alkalmazott követeléskezelési gyakorlatok átvétele, amihez a szakma várja a jogalkotó közreműködését, támogatását, a jogszabályi felhatalmazást a jogi eljárásokat kiváltó követeléskezelési módszerek alkalmazására.”
Ha például egy magyar adóssal szembeni követelést német hitelfelvásárló veszi meg, akkor a német követelésbehajtási módszereket fogják alkalmazni, és mivel a német székhelyű hitelfelvásárló működését a magyar hatóságok nem felügyelik, ezért a magyar jogalkotó feladata, hogy segítse a magyar követelésvásárló vállalkozásokat a versenyképességük megőrzésében, és a magyar érdekek megóvásában.
Bódizs Kornél szerint a hazai követeléskezelői piac további tisztulásához és a magyar vállalkozások nemzetközi versenyképességének növeléséhez az EU-s és a magyar terminológiák egységesítésére is szükség van az új jogalkotásban. Jó példa erre, az Unióban használt hitelgondozó fogalma, aminek a magyar gyakorlatban a követeléskezelő a megfelelője. Ezzel kapcsolatban a MAKISZ állásfoglalása az, hogy a jogbiztonság érdekében
a magyar jogban, a hazánkban már megszokott, a Polgári Törvénykönyvben használt kifejezéseket érdemes tovább használni, az Uniós gyakorlatban alkalmazott tartalommal átalakítva. A Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége ezért is üdvözli azt, hogy a kormányzat és a jogalkotók, a követeléskezelői piac meghatározó szervezeteként a MAKISZ szakmai véleményét is kikérik abban az EU-s jogharmonizációs
folyamatban, amelynek végén az ágazat életét hosszútávra meghatározó szabályozás születik majd az év végére.
