Habár a pandémia hatására elterjedt home office a szellemi munkát vállaló nők régi vágya volt, a családi összezártsággal rájuk szakadt otthoni együttlét inkább nehezítette, mint könnyítette a munkavégzést és a szakmai előbbre lépés lehetőségét. Az amerikai kutatók ráadásul nemcsak a kiégést, hanem az ebből fakadó munkaerőpiaci kilépést is nagy veszélynek tartják.
A nők munkahelyi helyzete sajnos még ma is összetett problémakör, amelyet a koronavírus sok esetben tovább bonyolított. A legnagyobb probléma továbbra is az egyenlő fizetés hiánya, az anyáknál a házimunka egyenlőtlen elosztása, valamint a gyereknevelésben elsődleges szerep, nem beszélve a sok esetben még ma is létező munkahelyi szexizmusról és a továbbra is akut problémának számító üvegplafonról.
2019-ben az EU-ban a nők 67,3 és a férfiak 79 százaléka dolgozott, és a nők átlagosan óránként 14 százalékkal kevesebbet kerestek. Ez a szám Európa-szerte különbözik, a skála egyik végén Luxemburg áll mindössze egyszázalékos különbséggel, a másikon pedig Észtország 22 százalékkal. Magyarország az EU-s átlagnál rosszabbul szerepel, 18 százalékos különbséggel. A fizetési különbség részben abból is fakad, hogy a nők felülreprezentáltak az olyan alacsonyabb fizetésű szakmákban, mint amilyen az oktatás és az egészségügy.
A pandémia alatt az otthoni munkavégzés és az iskolák bezárása alapvetően megváltoztatta a munkahelyi viszonyokat, aminek markáns példája a flexibilis munkaidő széles körű bevezetése. Ez az opció sokaknál olyan, már évtizedek óta igényelt változtatás volt, amely hozzájárulhat a családos nők munkapiaci részvételéhez, mivel így kevésbé van szükség az alternatív gyermekfelügyeletre. Ugyanakkor a pandémia nem egy újfajta egyenlőséget hozott, hanem tovább mélyítette a már meglévő problémákat. A nőknek a pandémia alatt otthon sok esetben a munka mellett az anyai és tanári szerepeket is el kellett látniuk, miközben szintén ők gondoskodtak elsősorban az idős családtagok szükségleteiről is. Igaz, ezek a pluszfeladatok már a járvány előtt is jellemzően a nők gondjai volt, de a családi bezártság mellett a korábbinál is nagyobb feladatot jelentett. Jellemző, hogy az ENSZ adatai szerint a nők két és félszer annyi fizetetlen otthoni munkát végeznek, mint a férfiak.
Az egyenlőtlen otthoni munkamegosztás következményeképp a nők kevesebb energiát tudnak fordítani a karrierjükre, a pandémia alatt pedig még a korábbinál is gyorsabb volt a kiégési rátájuk.
De még a legideálisabb otthoni háttérkörülmények sem jelentenek biztos előrelépést a munka világában, mivel egy ponton – pozíción – túl nehéz egy nőnek feljebb jutni a munkahelyi létrán. A legjobb példa erre a vezető menedzseri állás, amit a legnehezebb egy nőnek megszereznie. Ezt a jelenséget nevezik az amerikai statisztikusok a „törött létrafok”-nak. A menedzseri pozícióban a nők kisebb száma mellett a legszembetűnőbb a fizetésbeli különbség: átlagosan 23 százalékkal jobban keresnek a férfiak a nőknél. Ez az olló annak ellenére létezik, hogy az Egyesült Államokban már 1963-ban, Európában pedig már korábban, 1957-ben meghatározták az egyenlő fizetés fontosságát.
Annak ellenére, hogy a Forbes Fortune 500 2020-ban rekorddöntést hozott a listán szereplő női cégvezetők számának tekintetében, még ez is csak az ötszáz legjobban teljesítő cég 7,4 százalékát jelentette. Némiképp árnyalja a képet, hogy ez a 7,4 százalék tizennyolcszoros növekedést jelent a húsz évvel ezelőtti adatokhoz képest, amikor mindössze két női vezető szerepelt a listán a mostani harminchéttel szemben.
Még jobb a helyzet, ha nem csak a legnagyobb vállalatokat vesszük alapul. 2020-ban az Egyesült Államokban a vezérigazgatók 21 százaléka volt nő, ami 4 százalékos növekedést mutat 2015-höz képest. De a korábbi biztató számok ellenére a pandémia hatására ismét elszomorító képet mutatnak a statisztikai adatok. E szerint az amerikai nők 25 százaléka fontolgatja, hogy vagy feladja a karrierjét, vagy kevesebb munkát vállal. A férfiaknál is megfigyelhető ez a trend: 20 százalékuk hasonló helyzetben van. Ez szintén magas szám, de fontos kiemelni, hogy ezelőtt a nők és a férfiak ugyanolyan arányban hagyták el a munka világát, sőt a neves tanácsadó cég, a McKinsey adatai szerint a férfiaknál ez az arány kicsivel még nagyobb mértékű is volt. Ezek a számok ráadásul a 10 évnél fiatalabb gyermekekkel rendelkezők esetében mutatnak szembetűnő különbséget, ahol a nők 23 százaléka és a férfiak 13 százaléka fontolja, hogy otthagyja a munkaerőpiacot.
A Covid negatív hatásait mutatja az is, hogy a munkavállalók a járvány alatt jobban kiégtek, mint ezelőtt. A McKinsey tanulmánya ráadásul azt mutatja, hogy ez a folyamat a nőknél sokkal gyorsabb, mint a férfiaknál.
Így összességében elmondható, hogy a pandémia tovább zilálta a korábbi trendeket, mert miközben a járvány időszakában, 2020-ban még javult is a nők aránya az üzleti életben az Egyesült Államokban, az idő előrehaladtával mégis egyre több nő eshet ki a munkavállalók köréből. Az viszont még a jövő zenéje, hogy a nők körében meddig terjednek és mennyire véglegesek a pandémia által okozott munkapiaci károk.
Stavri Zsófia
