Elfogadta a kiküldött munkavállalókra vonatkozó uniós szabályozás módosítását kedden az Európai Parlament (EP) strasbourgi plenáris ülése, amelyről a testület tárgyalói korábban már előzetes megállapodásra jutottak a tagállamok kormányait tömörítő tanáccsal.
Az MTI tudósítása szerint a most jóváhagyott új szabályok célja, hogy nagyobb védelmet biztosítsanak a kiküldött dolgozóknak, akiknek a jövőben a helyiekkel egyenlő bérek és munkakörülmények járnak majd, a vállalatok számára pedig igazságos versenyhelyzetet teremtsenek.
A fogadó ország munkajogi feltételeit 12 hónap után kellene alkalmazni, ezt egyszer meg lehetne hosszabbítani hat hónappal. Fontos pont azonban, hogy a módosítás előírásai nem érintenék a fuvarozói szektort, arra vonatkozóan külön szabályokat hoznak majd.
“A döntés a 2014 és 2019 közötti európai parlamenti ciklus kulcsfontosságú vívmánya. Egy szociálisan érzékenyebb Európa felé mutat, ahol igazságosabb a verseny a vállalatok között, és jobban érvényesülnek a munkavállalók jogai” – hangsúlyozta Elisabeth Morin-Chartier néppárti jelentéstevő. Ezeket a szabályokat az uniós tagországoknak két éven belül át kell ültetniük nemzeti jogrendjükbe és alkalmazniuk kell.
Korábban a tagállami kormányokat tömörítő tanácson belül is óriási vita volt a kérdésben, de októberben sikerült kompromisszumra jutni a módosítás fő vonalairól. Az Európai Bizottság szerint az intézményközi egyezmény fenntartja az eredeti brüsszeli tervezet legfontosabb elemeit, azonban a főbb uniós intézmények, valamint az állampolgárok aggályait is tiszteletben tartja, és világos szabályokat teremt mindenki számára. A munkáltatók a jelenlegi szabályok értelmében nem kötelesek a fogadó országban érvényes minimálbérnél többet fizetni kiküldött dolgozóiknak, akik így ugyanazért a munkáért gyakran kevesebb fizetést kapnak, mint a helyiek, szakértők szerint ráadásul ennek versenytorzító hatásai is lehetnek.
Kósa Ádám fideszes EP-képviselő rossz kompromisszumnak nevezte a megállapodást a kelet- és közép-európai kiküldött munkavállalók számára, amelyet szerinte “egyes nyugat-európai szakszervezetek és protekcionista kormányzatok befolyásoltak”.
“Az “egyenlő munkáért egyenlő bér” elvén alapuló megközelítés leple alatt elsősorban a kelet-európai vállalatok versenyképességét akarják aláásni, miközben az EU legnagyobb gazdaságai a saját piacaikat védik (…) Az áruk és szolgáltatások drágulását végső soron pedig az európai polgárok fogják megfizetni, vagyis egyesek még az európai fogyasztók érdekeit is feláldoznák a protekcionizmus oltárán” – írta közleményében Kósa.
A kiküldött munkavállalók száma 2010 és 2016 között 69 százalékkal nőtt az EU-ban, elérve így a 2,3 milliót, de ez még így is mindössze 1 százaléka az unió teljes munkaerejének. A kiküldetésben lévő munkavállalók 85 százaléka Nyugat-Európában dolgozik, legtöbben Németországban, Franciaországban, illetve Belgiumban. A legnagyobb kibocsátó államnak Lengyelország, Németország és Franciaország számít.
