A világ egyik működő és leginkább irigyelt gazdasága, demokráciája, életszínvonala, bankrendszere, korrupció mentessége, politikai semlegessége a Svájci Államszövetségé. Pestiesen szólva „sok munka van ebben”, vagyis évszázadok alatt kialakított politika, bölcs gazdaságépítés, hatékony bankrendszer, megbízhatóság, magas életszínvonal, de nem fennhéjázó jólét, kiszámíthatóság, „igazi” polgárság, eltérő kultúrák egyetértésen alapuló együttélése, alkalmazkodás, türelmesség… és a sor hosszan folytatható.
Érdemes egy kicsit az óraipar, ementáli sajt, svájci csokoládé sztereotípiák mögé tekinteni és megismerkedni az alpesi ország mai gazdaságának, gazdagságának, valamint európai szerepének egy szeletével.
Dolgozz sokat és hatékonyan, költs keveset, takaríts meg minél többet, tartózkodj a luxusköltésektől – ez a svájciak életfilozófiája.
A pénznek, a megtakarításoknak is folyamatosan „dolgozniuk” kell. Augusztus elején volt a svájci államszövetség megalakulásának nemzeti ünnepe: a világmárkák és nagybankok zürichi előkelő, patinás főutcáján, a Bahnhofstrassén nem akármilyen látnivaló fogadta a látogatót. Az UBS nagybank bejárata melletti hatalmas kirakatban nagy kijelzőkön voltak láthatóak percre pontosan a fontosabb deviza- és valutaárfolyamok, valamint a hazai és külföldi óriáscégek részvényeinek pillanatnyi árfolyama.
Szédítő gazdasági mutatók
Ez a pillanatkép jól jellemzi Svájc gazdaságát is, a cégek, a pénzintézetek és a magánemberek vagyona, megtakarításai, tőkéje ugyanis állandó mozgásban van, „forog”. A mintegy 41 ezer négyzetkilométer területű ország első helyen áll a globális versenyképességi listán. Most éppen gyorsulóban van a gazdaság, tavaly a bruttó nemzeti termék (GDP) 1,7 százalékkal növekedett, az infláció jelenleg mindössze 0,3 százalék. A GDP értéke tavaly mintegy 705,5 milliárd dollár volt, az egy főre jutó bruttó nemzeti termék pedig megközelítette a 79 ezer(!) dollárt.
A korrupció szinte ismeretlen Svájcban, legalábbis az ország a Transparency International korrupció-érzékelési listáján a harmadik helyett foglalja el. Vagyis Svájc a világ harmadik legkevésbé korrupt országa. A 26 kantont felölelő államszövetség GDP-jének csaknem kétharmada az exportból származik. A világszerte ismert svájci cégek közül érdemes példaként megemlíteni, a Nestlét, a Stadlert, a Logitechet, a Novartist, a Rochét és a Suchardot. A felsorolt vállalatok tevékenysége is jelzi, hogy a svájci kivitel gerincét a gépgyártás, az orvosi műszeripar, a gyógyszeripar, az óragyártás, valamint az élelmiszeripar alkotja. A külkereskedelmi mérleg az idei első negyedév végén 2,5 milliárd svájci frank (egy frank mintegy 295 forinttal egyenlő) többlettel zárt. Irigylésre méltó adat.
Hasonlóan a folyó fizetési mérlegéhez, amelynek többlete (17,2 milliárd frank) eléri a GDP 10 százalékát. A szédítő adatokat érdemes még két fontos mutatóval kiegészíteni: Svájc devizatartalékainak összege 760 milliárd frank, miközben a nemzeti bank páncéltermeiben 1040 tonna aranytartalékot őriznek. (A városi legenda szerint ez a hatalmas aranykészlet Bern főtere alatt van.)
Az állam, a cégek, a pénzintézetek és a családok jelentős részének jóléte természetesen nem magától keletkezett, hanem egy hosszú folyamat eredménye, amelyben fontos szerepet játszott többek között, hogy Svájcban nem volt háború, Zürich a világ egyik pénzügyi központja, a legendás banktitok pedig sok pénzt (nem kevés kétes eredetűt is) vonzott be a bankokba. (Érdemes már most megjegyezni, hogy a svájci banktitok intézménye már nem a „régi”, de erről később lesz szó.)
Másnapos bolt – takarékra állítva
Fontos tényező az ország gazdagságában, hogy a takarékos (sokak megfogalmazása szerint inkább zsugori) svájciak jövedelmük csaknem 14 százalékát takarítják meg, tartalékolják, „fialtatják”, nem szórják a pénzt.
Sokat elárul erről a szemléletről, hogy Bernben van egy üzlet (de az is lehet, hogy bolthálózat), amely másnapos-friss, tegnap még friss volt termékeket árul jelentős árkedvezménnyel. A tegnapról megmaradt pékáru féleségek, sütemények, felvágottak, tejtermékek, szendvicsek, zöldségek, stb. nem kerülnek kidobásra, nem is próbálják azokat a kereskedők, a szupermarketek másnap friss termékként eladni (hiszen az nem etikus), hanem olcsón átadják a másnapos termékeket árusító boltoknak. Ezzel a különleges „reciklálással” tulajdonképpen mindenki jól jár.
Ipar, idegenforgalom, nemzetközi szervezetek
Miközben az ipari termelés az idei első félévben 4,3 százalékkal bővült, a termelő kapacitások kihasználtsága elérte a 82 százalékot, az üzleti bizalom mutatója szinte az egekbe szökött, meghaladta a 97 százalékot. Nem kevés bevétel származik a beutazó turizmusból, az idegenforgalomból tavaly 3391 millió frankkal lett gazdagabb az ágazat. A legfontosabb idegenforgalmi úti célok a Genfi-tó környéke, az Alpok síparadicsomai, Locarno, Lugano, Bázel, Zürich, Genf, Lausanne és Luzern.
Sok bevételt hoz az országnak az is, hogy számos nemzetközi szervezet (sok-sok külföldi munkatárssal, diplomatával) központja Genfben van: többek között az ENSZ európai központja, a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), a Nemzetközi Vöröskereszt, az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Nemzetközi Távközlési Szervezet (ITO).
Ezek és a többi nemzetközi szervezet hozzájárulnak a jóléthez és növelik az ország stabilitását. Genf igazi kozmopolita város, ahol a világ számos kultúrája találkozik és él egymás mellett békében, megértésben. A látogatónak nem nehéz észrevennie, hogy a svájci városokban mind több a külföldi vendégmunkás szinte a világ minden tájáról.
A gazdaság alappillérei
Érdemes felsorolni – a teljesség igénye nélkül – az erős svájci gazdaság alappilléreit:
- közvetlen demokrácia, a népszavazás intézménye
- örökérvényű semlegesség
- kedvező adózási rendszer, amely ellensúlyozta és ellensúlyozza a frank folyamatos erősödését
- kedvező jogi szabályozási környezet
- magas színvonalú oktatás
- magasan képzett munkaerő
- igen magas munkamorál és etika
- soknyelvűség, kulturális sokszínűség
- nemzetközi szervezetek központjai
- globális bizalom
- bankrendszer
Pillantás a pénzügyekre
Svájc a világ egyik legfejlettebb bankrendszerével rendelkezik, a zürichi tőzsde pedig a forgalom alapján negyedik a világon. Érdemes röviden bepillantani a svájci pénzügyekbe, bankokba, a banktitok intézményébe, vagyis az alpesi ország pénz- és tőkevilágába.
A Svájci Bankszövetség adatai szerint tavaly 6500 milliárd dollárnak (!) megfelelő összeget kezeltek Svájcban befektetési eszközökként, s ennek a tőkének 48 százaléka külföldről érkezett. Svájc világelső a határokon átívelő eszközkezelésben, globális részesedése eléri a 25 százalékot. A teljes svájci banki eszközök értéke 2015-ben az ország GDP-jének 470 százalékával volt egyenlő, az eszközök csaknem felét az UBS és a Credit Suisse bankok kezelik.
Fontos tényező az ország bankrendszerének és bankjainak stabilitásában, hogy 1930 óta a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS), amely a bankok bankja, Bázel a központja. Mindent összevetve, az OECD adatai szerint a pénzügyi szolgáltatások Svájc GDP-jének mintegy 10 százalékát teszik ki.
A tőke azonban nem csak beáramlik Svájcba, hanem jelentősek a svájci cégek külföldi tőkebefektetései is. A statisztikák szerint a svájci vállalatok 350-4oo milliárd frankot fektettek be külföldön, ezzel az ország a világ hetedik legjelentősebb működő tőke exportőre.
A banktitkok titkai
Mi a helyzet a banktitokkal, mi a banktitok fogalma? Nemzetközileg elfogadott meghatározás szerint a
“banktitok minden olyan, az egyes ügyfelekről a pénzügyi intézmény rendelkezésére álló tény, információ, megoldás vagy adat, amely az ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a pénzügyi intézmény által vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, továbbá a pénzügyi intézménnyel kötött szerződéseire vonatkozik.”
A Tax Justice Network áttekintése három olyan alappillért jelöl meg, amelyen a svájci banktitok nyugszik. Az egyik a diszkréció mélyre nyúló történelmi gyökere, a másik az ország politikai stabilitása, melyet megerősít az állam nemzetközi semlegessége. A harmadik az a társadalom által is támogatott pénzügyi konszenzus, amely folyamatosan megvédi Svájc különleges helyzetét a globális bankvilágban. (A svájci bankok titoktartása már jóval azt megelőzően is sziklaszilárd volt, hogy az ország 1848-ban szövetségi állammá alakult.)
Mindeközben viszont a pénzügyi rendszer egyre nemzetközibbé vált, ami azt eredményezte, hogy Svájc már nem csupán Európának, de a világ más tájai számára is felkínálhatta a szolgáltatásait. S a világ élt is a lehetőségekkel. Ennek eredményeként fogadták el 1934-ben azt a híres banktitok törvényt, amely bűncselekménynek minősítette az adatok kiszolgáltatását.
Válság – A svájci “fordulat éve”
A második világháború előtt, alatt és után hatalmas mennyiségű rabolt (náci vagyonok), lopott, kétes eredetű pénz, értéktárgy (arany, festmények, értékpapírok) „landolt” a banktitok leple alatt a svájci bankokban. Nyílt (de hitelesen nem bizonyított) titok volt, hogy az olasz és az amerikai maffia, a politikai diktátorok, a terror-szervezetek, stb. anyagi eszközeik jelentős részét Svájcba menekítették, utalták át különféle ellenőrizhetetlen csatornákon keresztül megőrzésre, illetve befektetésre, fialtatásra. A svájci banktitok intézményét az elmúlt évtizedekben számos fejlett ország támadta, gyakorlatilag eredménytelenül.
Az első repedéseket a svájci banktitok rendszerén a 2008-ban kirobbant világgazdasági válság és az azzal kapcsolatos adóbotrányok alapozták meg. Az Egyesült Államok ugyanis ekkor elkezdett nyomozni vezető svájci bankárok után, és vádemelések is történtek egyes tisztségviselők ellen. Ezzel párhuzamosan pedig az USA komoly eljárásokat indított olyan svájci bankok ellen, mint a UBS vagy a Credit Suisse.
Ennek eredménye lett az, hogy 2009 augusztusában Svájc beleegyezett, hogy adatokat szolgáltat ki a UBS több mint 4000 ügyfeléről. Ez akkor történelmi távlatban is példa nélküli lépés volt Svájc részéről. Pénzügy elemzők azonban egy fontos tényezőre is felhívták a figyelmet az amerikai akció kapcsán.
Nevezetesen: szó sincs arról, hogy ezzel véget ért volna a híres svájci titoktartás időszaka – bár akkoriban egyes nyilatkozatok már erről szóltak. Az adatszolgáltatás akkor még kizárólag az USA-t érintő ügyekre vonatkozott, vagyis az továbbra is titokban maradt, hogy más államok szereplői pontosan milyen üzleti tevékenységeket folytattak svájci intézményekkel.
Svájci-amerikai megállapodás
Svájc tehát megállapodott az USA-val arról, hogy pénzintézetei nem segítik többet az amerikai banki ügyfeleket az adóelkerülésben, illetve minden adóüggyel kapcsolatos információt automatikusan megosztanak az amerikai hatóságokkal. A KPMG tanulmánya szerint a svájci pénzintézetek az elmúlt tíz évben összesen 5,5 milliárd dollárnak megfelelő bírságot fizethettek az amerikai hatóságoknak különféle adóelkerülési ügyek kapcsán.
Adóelkerülők alkonya
A lavina tehát az amerikai akció kapcsán elindult, s mind több ország követelte az adatszolgáltatást a svájci bankoktól. Svájc 2018-ban 38 külföldi adóhatósággal kötött információcseréről szóló megállapodást, köztük minden EU-s tagállammal. 2019-től pedig további 41 országgal is információkat osztanak meg, többek között Brazíliával, Mexikóval és Oroszországgal.
Az „ügyféltisztítások” után is Svájc maradt a határokon átnyúló vagyonok legnagyobb őrzője.
Tavaly tehát Svájc is beállt azon országok sorába, amelyek a banktitkot feloldva információkat küldenek a banki ügyfelek számláiról az érintett nemzeti adóhatóságoknak. De a svájci privátbankok tartanak attól, hogy ezek az információk rossz kezekbe kerülhetnek, ez pedig könnyen emberrablásba vagy zsarolásba torkolhat. Főleg azokban az országokban, ahol a korrupció magas szinten van.
A 2008-as válságot követően egyre több svájci privátbanki ügyfél vette ki számlájáról a pénzt, ennek üteme az információcseréről szóló egyezmények elfogadását követően még inkább megnövekedett. A svájci bankok – tájékoztatásuk szerint – elkötelezettek az új szabályok betartásában, de azt szeretnék, hogy csak olyan országok adóhatóságainak kellene információt szolgáltatniuk, ahol jó az adatbiztonság. A számos nemzeti adóhatósággal kötött, a svájci banktitok intézményét alighanem végzetesen megsebző megállapodások az elemzők szerint arra kényszerítik a befektetőket, hogy alapvetően átgondolják a svájci bankokban elhelyezett vagy elhelyezni szánt betéteiket.
Új banki célpontok
Ennek az lett a következménye, hogy az évtized elejétől a svájci bankok elkezdtek új területekre behatolni, előtérbe helyezve az úgynevezett a BRIC-országokat (Brazília, Oroszország, India, Kína). Ezek után nem meglepő: a UBS a 2016-os éves jelentésében már arról számolt be, hogy mennyire fontosak a bank számára a feltörekvő piacok. Továbbra is fókuszban tartanak olyan országokat, mint Mexikó, Brazília, Törökország, Oroszország, Izrael vagy Szaúd-Arábia. Pénzügyi szakértők véleménye szerint úgy tűnik, ha a svájci bankokat megszorongatják a hagyományos fejlett gazdaságok, akkor egyre inkább nyitni fognak a fejlődő és feltörekvő piacok felé.
Csengő-bongó legelők
A városokat elhagyva feltűnő a gyönyörű hegyoldalak és legelők csengése, bongása. A különleges „hangversenyt” a legelésző tehenek kolompja adja. Svájcban ugyanis minden tehén nyakában ott lóg a kolomp-csengettyű, amely jelzi a gazdának, merre jár a csorda, illetve hányan bitangoltak el.
Miközben a svájci tejtermékek, elsősorban a sajtok és a sajtkészítmények ellenállhatatlanok, az országban visszaesőben van a havasi pásztorkodás, s egyre több parasztgazdaság szűnik meg. Ez az irányzat előbb-utóbb érinti az EU-ba irányuló mezőgazdasági, élelmiszeripari exportot is.
Szoros kapcsolatok az Európai Unióval
Tudvalevő, hogy Svájc – Norvégiához hasonlóan – nem tagja az Európai Uniónak. A svájci kormány EFTA tagállamként 1992 májusában uniós csatlakozási kérelmet nyújtott be. Miután azonban az 1992 decemberben tartott népszavazás során az Európai Gazdasági Térségbe (EGT) történő belépés ellen szavaztak, a Svájci Szövetségi Tanács felhagyott azzal a törekvésével, hogy az ország az EU és az EGT tagja legyen. (Hivatalosan a közelmúltban vonta vissza Bern csatlakozási kérelmét.) Azóta Svájc kétoldalú megállapodások révén fejlesztette az EU-val fenntartott kapcsolatait. Az EU és Svájc napjainkig több mint 120 kétoldalú megállapodást írt alá.
Az Európai Unió és Svájc egymás közeli szövetségesei és kulcsfontosságú gazdasági partnerei. Az EU és Svájc kapcsolatát mind az áruk és szolgáltatások kereskedelme, mind a közvetlen beruházások terén nagyfokú kölcsönös gazdasági egymásrautaltság jellemzi. Együttműködésük ugyanakkor jóval túlmutat a kölcsönös gazdasági és kereskedelmi előnyökön, és számos egyéb területre – így például a bel- és igazságügyre, a kutatásra, az oktatásra és a közlekedésre – is kiterjed.
Folyamatosak a tárgyalások az együttműködés további kiterjesztéséről az EU és Svájc között, de néhány vitás kérdést még nem sikerült rendezni. Ilyen például a munkaerő szabad mozgása: a svájci szakszervezetek attól tartanak, hogy az uniós tagországokból érkező „import munkaerő” jelentősen leszorítaná a svájci béreket.
Zavartalanul működnek a szabadkereskedelmi és egyéb megállapodások és a tervek szerint megújításra kerül az a – norvéghoz hasonló – pénzügyi alap, amelyből a 2004 óta csatlakozott tagországok különféle fejlesztési céljai nyerhetnek támogatást.
Folyamatok és órák
Sokan úgy tartják, hogy a svájciak munkamániások. Valóban sokat dolgoznak, van is látszata.(Míg az Európai Unióban a heti átlag munkaidő 40 óra, Svájcban ez megközelíti a negyvenkettőt.) A termelési és a szolgáltatási folyamatok nagyszerűen szervezettek, óramű pontossággal működnek. Ha már szóba került az óragyártás, amelynek Genf a fellegvára: a drága, sokfunkciós, státusz szimbólum órák elsősorban külföldre készülnek, a svájciak ebben is kerülik a luxust. Pedig sokan megengedhetnék maguknak…
dr. Gonda György, CMC
vezetési tanácsadó
Certified Management Consultant
