Ezt a kérdést egy madeirai idegenforgalmi szakember tette fel, amikor örömmel tapasztalta, hogy a Portugáliához tartozó turistaparadicsom-sziget már áprilisban csaknem megtelt külföldiekkel. Az álaggódó kérdés arra is rávilágít, hogy nemcsak a „virágos szigeten”, hanem a világ számos régiójában is felébredőben van a Covid-19 járvány által kikényszerített Csipkerózsika álmából a nemzetközi turizmus. Az emberek szeretnének kitörni a korlátozásokból, a kényszerű bezártságból, szeretnének visszatérni a pandémia előtti utazási szokásaikhoz. Ennek a „felszabadulási” vágynak mind több jele mutatkozik a szállodaiparban, a nemzetközi repülőterek és légitársaságok forgalmában, a tengeri turizmussal foglalkozó hajóstársaságok foglalási könyveiben. A 2019-es rekordév idegenforgalmi bevételeit és egyéb mutatóit ugyan még idén sem sikerül elérni, de mind több jel mutat arra, hogy 2022-ben berobbanóban van a határokon és kontinenseken átívelő turizmus.
Az ENSZ Turisztikai Világszervezetének (UNWTO) adatai szerint idén a globális turizmus 55 százalékkal növekedhet a tavalyi évhez képest. (Érdemes megjegyezni, hogy tavaly a globális növekedés mindössze 4 százalékos volt. Európában pedig a nemzetközi turista érkezések száma tavaly 19 százalékkal nőtt 2020-hoz hasonlítva, azonban ez az érték még mindig 63 százalékkal maradt el a 2019 évitől.) A pandémia előtti utolsó „békeévben” 1,5 milliárd turistaérkezést regisztráltak, idén ez a szám várhatóan 650 millió körül alakul. Még a fele sem a 2019-es értéknek, de igen nagy ugrás 2021-hez képest, s az előrejelzések szerint a turistaérkezések száma 2023-ban átlépheti az egymilliárdos határt. Tavaly a nemzetközi idegenforgalom főbb célpontjai Európa, Észak-Amerika és a karibi térség voltak. A gyorsabb növekedést egyébként akadályozza többek között a világszerte erősödő infláció, az Ukrajna elleni orosz agresszió okozta bizonytalanság, a romló gazdasági környezet, az olajárak emelkedése, a kamatok várható további növekedése, az ellátási láncok akadozása, valamint az egyes országok lakosságának eltérő átoltottsága.
Növekszik a kereslet, növekednek a bevételek
Az UNWTO idén januári jelentése szerint a nemzetközi turizmus iránti kereslet növekedésében meghatározó szerepe volt és van a fogyasztók körében tapasztalt utazás iránti bizalom növekedésének, az oltási programok előrehaladásának, az utazási korlátozások fokozatos feloldásának. Az egy utazásra jutó átlagköltés 2021-ben meghaladta az 1500 dollárt, ami többek között a felgyülemlett megtakarításoknak, a megnőtt átlagos tartózkodási időnek, valamint az utazási és szállás árak növekedésének tulajdonítható. A külföldiek beutazását teljesen korlátozó desztinációk száma tavaly novemberben volt a legalacsonyabb, ugyanakkor Ázsia és Óceánia voltak azok a régiók, melyekben a legmagasabb a beutazást korlátozó országok száma.
Nem végleges adatok szerint a nemzetközi turizmusból származó exportbevételek 2021-ben 700-800 milliárd dollár között alakultak, ami kis előrelépés 2020-hoz képest, de kevesebb, mint a fele a 2019-ben regisztrált 1700 milliárd dollárnak. A turizmus közvetlen gazdasági hozzájárulását 2021-re 1900 milliárd dollárra becsülik (a turizmus közvetlen bruttó hazai termékében mérve), ami jóval elmarad a pandémia előtti 3500 milliárd dollár értéktől. Az UNWTO jelentése rámutat, hogy a nemzetközi turizmus biztonságos újraindítása, megszilárdulása továbbra is nagymértékben függ az országok közötti összehangolt lépésektől az utazási korlátozások, az egészségügyi és higiéniai protokollok, valamint a fogyasztói bizalom helyreállítását segítő hatékony kommunikáció területén.
Idén előtérben a regionális és az autós turizmus
Idegenforgalmi szakértők egybehangzó véleménye szerint idén nyáron a belföldi utazások mellett előtérbe kerül mind Európában, mind Észak-Amerikában a regionális autós turizmus. Az autóval történő beutazás az Európai Unión belül a vakcina-útlevélnek köszönhetően szinte korlátozások nélkül engedélyezett, miközben a légi járatok több útvonalon is csökkentett kapacitással működnek. Gyakoriak a járattörlések, továbbá a járvány újabb hullámától való félelem is a saját vagy bérelt autóval történő utazásra ösztönözheti az utazók egy jelentős részét.
Ahogy az a pandémia során korábban is megmutatkozott, a városlátogató utazások továbbra is háttérbe szorulnak a belföldi, vízparti és/vagy természetközeli úticélokkal szemben. Szakértők szerint a járványhelyzet felerősítette az emberekben a természet, az egészség, valamint az aktív élmények iránti igényt. Ennek eredményeként már tavaly nyáron, illetve középtávon is számos alternatív turisztikai termék vált, válhat népszerűvé a városok fogságából kiszabadulni vágyó turisták körében. Előtérbe kerülhet a falusi turizmus, a kempingezés, a lakóautós utazás vagy a különböző aktív turisztikai programok, például a vizitúrázás. Az Airbnb által közzétett tanulmány szerint a tavalyi nyár slágere volt a „nagy vidéki menekülés”, s ez az irányzat várhatóan 2022-ben sem veszít a lendületéből.
Az online is marad
A statisztikák szerint világszerte növekszik a szállodák kihasználtsága, egyre emelkedik a nyári-őszi foglalási (telítettségi) mutató. Lassan ugyan, de beindultak a nemzetközi üzleti utazások, valamint a konferencia-turizmus. A pandémia két éve bebizonyította, hogy mind az üzleti utak, mind pedig a konferenciák „kiválthatók” online, vagyis a különböző platformok jó lehetőségeket biztosítanak a tárgyalásokra, a konferenciázásra. Természetesen a személyes jelenlétet nem helyettesítik a platformok, de ezek használata jelentős költség- és időmegtakarítással (szálloda, repülőjegy, napidíj stb.) jár. Ma már egyértelmű, hogy a nemzetközi üzleti tárgyalások és konferenciák egy része továbbra is online bonyolódik le, ennek a megoldásnak nincsenek technikai akadályai.
Madeira példája
E sorok írója a húsvét előtti és alatti napokban Madeirára menet, majd onnan jövet igen nagy forgalmat tapasztalt a müncheni és a frankfurti repülőtéren: utasok nagy tömege tartott a beszállókapukhoz, szállt ki az érkező gépekből. Szinte percenként indultak a fapados és a menetrendszerű járatok a világ minden pontjára, láthatóan telt házzal. Úgy tűnt, hogy minden rendben a légitársaságok háza-táján, de egyelőre nagyon törékeny a fellendülés ebben az ágazatban. (Erről még lesz szó a későbbiekben.)
Madeira a világturizmus egyik igen fontos desztinációja újra tele van turistával. A mindössze negyedmillió lakosú sziget 1976 óta Portugálián belüli autonóm terület, amely önálló kormánnyal és törvényhozással rendelkezik. Madeira – Portugália második leggazdagabb régiója – elsősorban természeti szépségei, kellemes tengerpartja, látványos hegycsúcsai, élvezetes szubtrópusi klímája és természeti adottságai miatt népszerű a turisták körében. A sziget a portugál GDP második legjelentősebb „donora”, az idegenforgalom mintegy 50 ezer embernek nyújt a szigeten megélhetést. A turisztikai ágazat az idei esztendő eddig eltelt időszakában felpörgött. A főváros, Funchal főutcáján, az Avenida Arrigán például portugál szót alig hallani, a hangulatos éttermek, kávézók teraszain egymásnak adják az asztalokat a külföldiek. Persze nem az egész világ, nem az egész nemzetközi idegenforgalom olyan, mint Madeirán, például az ázsiai desztinációk nagy része még mindig alig tud turistákat fogadni a pandémia miatt.
Mi újság a légiiparban?
A szállodaipar mellett a légitársaságok is nagy vesztesei a a COVID-19 járványnak. A tavalyi év végéig a légitársaságok összesített vesztesége mintegy 270 milliárd dollár volt, s az előrejelzések szerint számukra az idei év is deficites lesz. 2021-ben a légitársaságok az 2019-es szinthez képest 41 százalékon működtek. Egy hazai légiipari szakértő szerint a koronavírus-járvány első másfél évéből egyelőre a fapados légitársaságok jöttek ki nyertesen a félállami, úgynevezett hálózati légitársaságokkal szemben. A járatok kényszerű leállításakor kiütközött a költséghatékonyság alakulása is: a fapadosok (például a Ryanair és a Wizzair) sokkal kisebb veszteségeket szenvedtek el a gépek földöntartásakor is, mint a például a KLM vagy a Lufthansa. A fapadosok előnyei közé tartozik az is, hogy sokkal rugalmasabb a munkavállalók alkalmazása, illetve, hogy a flottájuk ugyanabból a típusból áll. A Ryanair Boeing gépekkel repül, míg a WizzAir flottája kizárólag Airbus-okból áll. Ez azért előnyös, mert csak egy karbantartási rendszert kell működtetni, és egy típusfajtára kell kiképezni a legénységet is, ami alacsonyabb üzemeltetési költséget jelent. Egy-egy járat ideiglenes törlése is nagyobb veszteséget okoz a félállami cégeknek, mert ez “lavinaeffektusként” több más, úgynevezett csatlakozójárat törlését is maga után vonhatja. A fapadosok ezzel szemben egyik napról a másikra is képesek a járataik átszervezésére, megszűntetésére, esetleg újraindítására.
Nem tétlenkednek a „másik oldalon” sem: sok hálózati légitársaság hajtott végre reformokat. Többek között a British Airways, az Air France-KLM, a Delta Airlines és a dél-amerikai légicégek is elfogadtatták a munkavállalóikkal, hogy rugalmasabb időkeretben foglalkoztatják őket. A korábbi kiemelt dolgozói juttatásokat vagy megszűntették, vagy csökkentették. Több légitársaság adott vissza régi, gazdaságtalanul működtethető gépeket, és újakat szereznek be. Újdonság az is, hogy nagymértékben csökkennek a rövidtávú, belföldi légijáratok, amelyek döntő része tényleg gazdaságtalanul volt csak működtethető.
A leginkább derűlátó előrejelzések szerint a fapados légitársaságok az idei év végére, míg a hálózatiak 2028-ra érhetik el a járvány előtti működési szintjüket. A pesszimista forgatókönyv szerint a talpra állas két dátuma 2024 és 2032. Szerencsére az idei esztendő légi-irányzatai nem a borúlátó várakozásokat igazolják. A jelek szerint az amerikai légipiac áll helyre gyorsabban, mert az Egyesült Államok belső piaca igen nagy, és ott egységes a koronavírus elleni védekezés szabályozása. A kínai légiközlekedési ágazat is mind jobban teljesít az ország méretei miatt, bár Sanghaj lezárása ismét valamelyest visszavetette az ázsiai ország légiközlekedésének fellendülését.
„Légi” üzleti modellek
Fontos különbségek mutatkoznak meg az egyes üzleti modellek között. Az amerikai adatok alapján megállapítható, hogy a fapados cégek teljes üzemi eredménye kevésbé esett vissza, mint a hálózati, hagyományos légitársaságoké. Ennek az a magyarázata, hogy a fapados üzleti modell lényege az átszállások nélküli járatok üzemeltetése modern technológiájú, friss évjáratos, lízingelt gépekkel. Ez a stratégia a kontinentális (nagy belső) piacon belül működőképes, mégpedig költséghatékonyan. Mindeközben a sokkal kevésbé költségérzékeny hálózati légitársaságok üzleti modelljének lényege, hogy átszállással közvetítik egymás között az utasokat. Ez a modell viszont elsősorban az interkontinentális utazások esetében hatékonyabb. Kimutatható, hogy a belső piacokon belüli (EU, USA, Kína) légiközlekedés 2021-ben lényegében megközelítette a 2019-es év volumenének 80–90 százalékát, míg az interkontinentális repülések helyreállása 5o százalék alatt maradt. Az ázsiai (ASEAN) országok közötti repülés is az utóbbi kategóriába tartozik, elsősorban az alacsony átoltottságból következő korlátozások miatt. Az interkontinentális, illetve belső piacok közötti repüléseknek tehát nem kedveztek a nemzetközi korlátozások és az eltérő karanténszabályok.
Állami mentőöv, jegyárak
A légiközlekedési cégek megmentésére eddig mintegy 250 milliárd dollárt fordítottak a kormányok világszinten, amelynek egyharmada bértámogatást, azaz a munkaerő megtartását szolgálta. A két éven át tartó elbocsátások után idén sok a betöltendő állás a légiiparban Ez a tény is a fellendülésről, az ágazat „gyógyulásáról” tanúskodik. A Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA) 2022-re is veszteséges működésre számít iparági szinten. A repülőgépgyártók és egyéb beszállítók tartós megrendelés-visszaeséssel számolhatnak továbbra is. Az átlagos amerikai jegyárak 31 százalékkal estek a turista osztályon 2020-ban (116 dollár) a megelőző évhez képest (169 dollár). Ugyanakkor 2021-ben a jegyárak már újra közelítették a 2019-es szintet. Európában ugyanekkor 57 és 90 euró között ingadoztak a jegyárak 2020 tavaszi mélyponttal, és 2021-ben már újra 80 euró fölé emelkedett az átlagos jegyár. Jól mutatja ez az áremelkedés a belföldi repülés iránti kereslet visszatértét, nem megfeledkezve persze az üzemanyagárak emelkedésének hatásáról sem.
Feléledt a tengeri turizmus is
Két évig tartó visszaesés után idén már számottevő forgalombővüléssel számol a tengerhajózási turizmus. A tíz-tizenötemeletes úszó „lakótelep” tengerjárók (amelyek egyszerre több mint ötezer utast is befogadnak) ismét kifutottak a kikötőkből és a kényszerpihenő után újra járják a tengereket, az óceánokat, közel telt házzal. Madeirára például már minden másodnap érkezik egy XXL-es turistahajó-monstrum. A világ legnagyobb turista hajózási cégei, a Carnival, a Royal Caribbean, az MSC és a Norwegian Cruise Lines rekord nagyságú foglalásokról számolnak be. A hajótársaságok megerősített egészségügyi szolgáltatásokkal és orvosi ellátással közlekednek, hiszen emlékezetes, hogy a pandémia kitörése, elterjedése után a tengerjárók többségén igen nagy volt a fertőzés az utasok körében. Sok hajó nem is kapott kikötési engedélyt egy ideig, kénytelenek voltak utasaikat karanténban tartani. Miközben a tengeri turizmus vezető óriásvállalatai arra számítanak, hogy az idei esztendő végére összes hajójuk szolgálatban lesz, csak óvatosan mernek tervezni az emelkedő üzemanyagárak, a munkaerőhiány miatt. Ma még az sem tudható, lesz-e újabb fertőzéshullám, megjelenik-e újabb, veszélyes vírusmutáns.
Nyári főpróba
A felgyülemlett utazási igények, a bezártságból való szabadulás vágya jótékony hatással lehet az idei év globális idegenforgalmának alakulására. Az idei évre szóló előrejelzések szerint azok az országok, amelyek jelentős belföldi kereslettel rendelkeznek és ahol az átoltottság magas (például az USA, Kína), a turizmus- ágazat kisebb károkat szenvedhet el, sőt az iparág mutatói a járvány előtti szinteket is megközelíthetik. Ez azonban akár egy-egy országon belül is lényegesen eltérő képet mutathat. Míg egyes régiókban a belföldi turizmus hatására a járvány előtti forgalom is elérhető, addig a nagyobb, jellemzően a nemzetközi turizmusból élő nagyvárosok helyzete nehéz marad. A globális turizmus teljes helyreállását a szakértők továbbra is 2024 környékére teszik. Az idei nyár egyértelmű főpróbája lehet a kilábalási prognózisoknak. Amennyiben az átoltottság tovább nő világszerte, és a nyári lazítások miatt ősszel sem tör ki egy újabb járványhullám, az idegenforgalmi iparág a folyamatos növekedés útjára léphet, hogy belátható időn belül újra elérje a 2019-es rekordévben mért szinteket.
Dr. Gonda György. CMC
vezetési tanácsadó
Certified Management Consultant
