A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) minden évben közzéteszi jelentését a gyermekmunka alakulásáról a világgazdaságban. A legutóbbi, távolról sem kellemes olvasmány a 2020-as esztendőt elemzi és a korábbi, viszonylag kedvező tendenciákkal szemben borús előrejelzést ad a következő évekre. A termelési költségek leszorítása, a versenyképesség növelése, a nyereség bővítése utáni hajsza, s nem utolsó sorban a koronavírus-járvány következtében ismét növekedésnek indult a világ országainak többségében szégyennek számító, az 5-17 éves korú gyerekeket érintő illegális kizsákmányoló foglalkoztatás.
Az ILO nemzetközileg elfogadott egyezményei alapján a felszámolandó gyermekmunkát olyan gazdasági kizsákmányolásként határozzák meg, amely veszélyezteti a gyermekek iskoláztatását, egészségét, illetve fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi fejlődését. A gyermekmunka jelenség világán belül megkülönböztetjük a veszélyes vagy kockázattal járó munkavégzést, mely esetében a tevékenység a gyermekre veszélyes és egészségtelen körülmények között történik. Azaz nem megfelelő biztonsági és egészségügyi előírások, illetve foglalkoztatási feltételek eredményeként a gyermek fokozottan ki van téve sérülésnek, betegségnek, illetve halálnak. Egészségtelen és veszélyes munkakörülménynek minősülnek a tűz, a hőség, az erős napfény, a nyirkos, poros, penészes és piszkos munkahely, a napi nyolc órát meghaladó munkavégzés, a veszélyes munkaeszközök, a túl meleg vagy túl hideg környezet, valamint az éjszakai munkaidő.
Gyermekjogok
A gyermekeket megillető jogokat az ENSZ tagállamainak 1989-ben elfogadott Gyermekjogi Egyezménye rögzíti, melyet a magyar törvényhozás 1991-ben hirdetett ki. Ez az egyezmény biztosítja, hogy az ENSZ- tagállamokban élő gyermekek védelmet élvezzenek a kizsákmányolással, erőszakkal szemben, illetve joguk legyen az ingyenes alapfokú oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, de a játékhoz és a szabadidőhöz is. Ennek ismeretében könnyen belátható, hogy a gyermekmunka valamennyi gyermeket megillető jogot sérti. A kizsákmányoló gyakorlat, az erőszak valamennyi gyermeket súlyosan károsít mentálisan is, a következmények nagyon messzire vezetnek: a bántalmazás, valamint az elhanyagolás hosszú távon kétségtelenül a gyermekek személyiségfejlődésére is kihat. A világ legtöbb országában törvény tiltja a gyermekmunkát. Érdemes megjegyezni, hogy 2002 óta június 12. a Gyermekmunka Ellenes Világnap.
Szomorú és megdöbbentő adatok
Az ILO és az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) legfrissebb adatai szerint 2020-ban világszerte mintegy 160 millió gyermek dolgozott. Sokan voltak kénytelenek elkezdeni dolgozni az elmúlt időszakban amiatt, mert szüleik elvesztették munkájukat, vagy elhunytak a járvány alatt. Az előrejelzések szerint 2022 végéig 9 millióval növekszik a gyermekmunkások száma. Némi bizakodásra adhat okot, hogy az évezred elején még 220 millió gyermek dolgozott a megélhetésért.
A járvány alatt igen sok felnőtt vesztette és veszíti el a munkáját, így sok családban a gyerekek váltak egyetlen pénzkeresővé. A vidéki térségekben közel háromszor gyakoribb a gyerekmunka, mint a városokban: a gyerekmunkát végzők 70 százaléka, azaz közel 112 millió gyerek a mezőgazdasági szektorban dolgozik. További 20 százalék – azaz 31,4 millió – a szolgáltatói szektorban, 10 százalékuk, vagyis 16,5 millióan pedig az iparban (beleértve a bányászatot is) tevékenykedik. Igencsak jellemző a gyermekmunka az úgynevezett informális vagy szürke gazdaságban Szomorú tény, hogy 2016 óta 6,5 millióval, 79 millióra nőtt az olyan gyerekek száma, akik az egészségükre veszélyes munkát kénytelenek végezni.
A gyermekmunka által érintettek csaknem fele Afrikában él, de közel ennyien vannak Ázsiában. A 160 millió gyermekmunkásnak közel fele 5–11 éves, 28 százaléka 12–14 éves és 24 százaléka pedig 15-17 éves. Az életveszélyes gyermekmunkának minősülő gyakorlat a 15-17 éveseket sújtja leginkább, de sok a 12 év alatti gyermek is.
A 160 millió gyermek közül 58 százalék fiú, 42 százalék lány. A szomorú statisztikákhoz még annyit, hogy a világon élő 5-17 éves gyerekek egytizede dolgozik.
A gyermekmunka néhány oka
Nem meglepő, hogy a gyermekmunka alapvetően a szegénységgel összefüggő jelenség: a gyerekek a maguk és a családjuk túlélése miatt kényszerülnek dolgozni. A szűkösség a gyermekmunka elsődleges oka, de vannak más tényezők is:
- megfelelő minőségű oktatás hiánya
- sok családnak nincsen pénze gyermekük, gyermekeik taníttatására
- helyi szokások, elvárások, vallási hagyományok
- hitelek törlesztésének, visszafizetésének kényszere
- menekült, migráns lét
- helyi villongások, háborúk
és a sort még hosszan lehet folytatni.
Éhbérért három kontinensen
A megélhetésért munkára kényszerült gyermekek szinte mindegyike éhbérért dolgozik, anyagi és szellemi nyomorban él. Megaláztatásoknak, elemi szociális és orvosi ellátás hiányában súlyos betegségeknek vannak kitéve. A munkára fogott gyermekek több mint fele ázsiai, de rossz a helyzet Afrika Szaharától délre eső részén, ahol minden hatodik kiskorú végez gyermekmunkát. Meglehetősen sok gyerek dolgozik a dél-amerikai kontinensen is. A világon a legtöbb gyermek Indiában dolgozik, csaknem 30 millióan.
Az UNICEF egyik sajtóközleménye így jellemzi a helyzetet: „bányák, rizsföldek, sötét varróüzemek, vegyszer-gyárak. Helyek a világon, ahol gyermekek milliói végeznek olyan munkát, amely veszélyezteti egészségüket, tanulási lehetőségeiket, alapvető jogaikat. Prostitúció, pornográfia, drogkereskedelem, kényszermunka, rabszolgaság. Helyzetek, amelyek a gyermekmunka legrosszabb formáit jelentik, és amelyek gyermekek milliót hozzák kiszolgáltatott, kínzó, megalázó helyzetbe és veszik semmibe alapvető jogaikat”.
Nem túlzás azt állítani, hogy a gyermekmunka állandósítja a nyomort. Azok a gyerekek, akik fiatalon munkába állnak, kimaradnak az iskolából, ezzel pedig elvész annak az esélye, hogy képzettséget szerezzenek és a munkaerő piacon egyszer majd jobb pozíciót foglaljanak el.
Cégek és ágazatok felelőssége
Eddig nem volt szó egyes ipar- és szolgáltatási ágazatok, valamint a cégek szerepéről és felelősségéről a gyermekmunkával kapcsolatba. Mind több vállalatot vádolnak azzal, hogy olyan részegységeket, alkatrészeket, alapanyagokat, késztermékeket forgalmaznak, amelyek gyermekmunkát tartalmaznak vagy teljes egészében gyermekmunkával készültek. Az ilyen vádakkal érintett cégek azzal védekeznek, hogy nagy a beszállítóik száma, igen hosszúak, bonyolultak, szinte átláthatatlanok az ellátási láncok. Tehát lehetetlen minden szereplőt ellenőrizni, nyilatkozattételre kötelezni, hogy anyagaik, termékeik nem tartalmaznak gyermekmunkát.
Túl átlátszóak ezek az érvek, különösen akkor, amikor sok világcég elismerte, tudott arról, hogy beszállítói gyermekmunkásokat alkalmaztak, alkalmaznak. Nézzünk először meg néhány ágazati példát, amelyekben jól ismert cégek is szerepelnek.
A ruhaiparban uralkodó új irányzat, az úgynevezett fast fashion (egy szezonra használatos ruházati cikkek) napjainkra olyan mértékű versenyt hozott létre, amely arra kényszeríti a vállalatokat, hogy minél olcsóbb munkaerőt alkalmazzanak. A textil- és a ruhaipari hagyományokkal rendelkező Egyiptomban, Üzbegisztánban, Pakisztánban, Indiában, Bangladesben, Thaiföldön és Kínában foglalkoztatják legnagyobb számban a gyerekmunkásokat.
A divatipar minden területén dolgoznak gyerekek. Beninben sok gyerek a gyapot magok előállításával kapcsolatos feladatokat látja el, mások Üzbegisztánban a gyapot betakarításában működnek közre, Indiában a fonálkészítésben, Bangladesben pedig több munkafolyamatban is aktívan részt vesznek, mások a gyapot beporzását végzik.
A lánc következő állomásán, a fonodákban szintén virágzik a gyermekmunka. Az indiai munkások 60 százaléka 18 éves kora előtt kezdett dolgozni, a fiatalabb munkások 15 évesen kezdték a munkát. A ruhagyárakban a gyerekek részt vesznek a ruhadarabok összeállításában. Ezen kívül sokféle és gyakran megterhelő feladatokat látnak el, mint amilyen például a festés, gombvarrás, szabás, cérnadíszítés, hajtogatás vagy csomagolás. A kisebb üzemekben a gyerekeknek egészen összetett munkákat is el kell végezniük, például hímeznek, redőket készítenek.
A svéd H&M mellett olyan nemzetközi láncok is például Mianmarban gyártatnak, mint a Marks & Spencer, a Tesco, a C&A, az Aldi vagy a Gap. A globális szegénység ellen küzdő Oxfam nemzetközi jótékonysági szervezet munkatársa ezzel kapcsolatban egy nyilatkozatban elmondta: ők is vizsgálták a munkakörülményeket Mianmarban, és a legnagyobb problémát a kényszertúlórák és az alacsony fizetések jelentették. A minimálbér egy nyolcórás munkanapra alig több nyolcszáz forintnál, ez a világon az egyik legalacsonyabb fizetés.
Banglades az Európai Unió ruhaiparának egyik fő beszállítója, az ide irányuló ruhaexport forgalma 2016-ban meghaladta a 11 milliárd dollárt. Ez az összeg különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy egy ruhadarab előállítási költsége munkabérrel együtt is fillérekbe kerül, miközben a nyugati országokban ehhez képest igen magas áron értékesítik azokat.
Az olcsó munkaerő vonzza a szegény országokba a divatipar nagy cégeit is, amelyek a törvényeket figyelmen kívül hagyva szívesen alkalmaznak gyerekmunkásokat éhbérért. A gyártók maximálisan visszaélnek a dolgozóik kiszolgáltatott helyzetével, akiket semmilyen törvény nem véd.
Szabadság nincs, az sem ritka, hogy a feszített tempó miatt a munkások a gépek között a gyárban alszanak. Aki pedig betegség miatt kiesik a munkából, semmilyen segítségre vagy ellátásra nem számíthat.
Van megoldás?
Hogyan lehetne visszaszorítani a gyermekmunkát a divatiparban, mi a megoldás?
Ezzel folytatjuk a következő részben.
Dr. Gonda György, CMC
vezetési tanácsadó
Certified Management Consultant
