Az SAP alapítója, Hasso Plattner nyugdíjba vonulás előtt áll. A milliárdos munkássága történelmi jelentőségű. A cégvezető több mint 50 év után távozik az SAP szoftvercsoporttól – Németország egyetlen világszínvonalú technológiai óriáscégétől. De mi lesz az óriásból színes egyéniségű alapítója nélkül?
Ha minden a tervek szerint alakul, akkor az SAP család jövő héten csütörtökön, az éves közgyűlés másnapján egy legendához méltó módon búcsúzik Hasso Plattnertől. A Spiegel tudósítása szerint a mannheimi SAP Arénában több ezer alkalmazott, barát és egykori társ tiszteleg majd vállalatuk alapítója, az igazgatótanács sokéves elnöke és a felügyelőbizottság örökös elnöke, fő részvényes, spiritus rector és legfőbb motivátor előtt.
De nem kizárt, hogy a 80 éves cégvezető ezúttal is, előveszi elektromos gitárját, ahogy azt az SAP ügyfélkonferenciáin szokta tenni: 1994-ben a floridai Orlandóban Chuck Berry „Oh Carol” című számát pengette, 2001-ben Lisszabonban pedig ugyanezen előadó „Rock and Roll Music”-ját játszotta. Hogy ne rontsa el a riffeket, a heidelbergi SAP egyik zenei fejlesztési vezetője segített neki bemelegíteni.
Plattner vezérigazgató a 2001-es lisszaboni „Sapphire” ügyfélkonferencián: „Rock and Roll Music” Chuck Berry-től Fotó: Wolfram Scheible / SAP
Az is elképzelhető, hogy Plattner motivációs beszéddel tüzeli fel a hallgatóságát. Mint az SAP két évvel ezelőtti 50. évfordulós ünnepségén: Minden szónok három percet kapott. Plattner, aki ritkán törődik a konvenciókkal és szabályokkal, fél órára engedte el magát. A terem tombolt, a mester sugárzott.
Hasso Plattner egy páratlan valaki, „larger than life” (az életnagyságúnál is nagyobb), ahogy Amerikában neveznék. Egy legenda. Egy ember, aki a semmiből épített fel egy high-tech céget Németországban, és fél évszázadon át dacolt az amerikai nagykutyákkal, hasonlóan kíméletlen módszerekkel. Egy kaotikus zseni, rendszerbomlasztó, határátlépő, aki a tőzsde csúcsán ül, és figyelmen kívül hagyja a jó vállalatirányítás számos szabályát.
Plattner felemelkedése ma elképzelhetetlen lenne a komótos, kockázatkerülő, államhű német üzleti világban, ahol a vezetők ritkán szólalnak meg nyilvánosan anélkül, hogy előbb ne konzultálnának spin doctorokkal és jogászokkal. Mégis van egy vágyakozás a nonkonformista bomlasztók iránt. Az a vak lelkesedés, amely a politikában, az üzleti életben és a médiában évekig uralkodott a Wirecard állítólagos csodamágusai iránt, jól mutatja, hogy ez a vágy mekkora. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a DAX-ban jegyzett vállalat a német gazdaságtörténet talán legnagyobb számviteli csalását hajtotta végre.
Plattner viszont egy világszínvonalú technológiai óriást hagy hátra. És 6,6 százalékos részesedésével ő a legnagyobb részvényes az általa létrehozott szoftverbirodalomnak. Uralkodása végén az SAP 210 milliárd eurót ér, többet, mint bármely más német vállalat. És jó úton halad afelé, hogy a hagyományos licenc- és szolgáltatási üzletágat a felhőre helyezze át, és ezáltal növelje a haszonkulcsot. Christian Klein vezérigazgató a mesterséges intelligencia üzletágat tette első számú prioritássá. Két éven belül egymilliárd eurót akar befektetni és növelni akarja a létszámot, miközben máshol 8000 munkahelyet szüntet meg. A tőzsdék eufórikusan reagáltak.
Ha létezne a menedzserek panteonja, az alapítónak biztosan meglenne a helye. Ami felveti a kérdést: Megoldható-e az SAP Plattner nélkül – és Plattner az SAP nélkül? És vajon a konszern esetleg behozza-e a korszakában elkövetett hibákat?
Plattner, annyi bizonyos, hogy színes egyéniség. Valaki, akiről az SAP-nál azt mondják, hogy éppúgy képes összeforrasztani az alkalmazottakat, mint összezavarni őket. Valaki, aki a nyilvánosság előtt szívesen játssza a filantróp, a tudomány népszerűsítője és a művészetek mecénása szerepét. Impresszionisták és NDK-művészek festményeinek gyűjteményét állítja ki a potsdami Palais Barberiniben és a „Das Minsk” művészeti központban, amelyek – természetesen – saját projektjei. És aki vitorlás jachtjával részt vesz az Amerika Kupán. Egyszerűen azért, mert megteheti.
De van egy sötétebb oldala is. Az SAP Plattner hivatali ideje alatt botrányokba keveredett: Az Iránba irányuló illegális export miatt a vállalatnak nyolcmillió dolláros bírságot kellett fizetnie egy önkéntes bejelentést követően az Egyesült Államokban, és további 222 millió dolláros bírságot kellett fizetnie, hogy rendezze a hét ország kormánytisztviselőinek megvesztegetésével kapcsolatos vizsgálatokat. És vannak más események is, amelyek még a Plattner utáni korszakban is gondot okozhatnak a vállalatnak. Az USA-ban az SAP-t többször is vádolták már többek között ipari kémkedéssel, és Kaliforniában még mindig folyamatban van az eljárás. Plattner tehát olyan örökséget hagy hátra, amely a konszern számára is teher lehet.
Plattnerhez nem könnyű közel kerülni távozása előtt. A bizalmasok és egykori munkatársak névtelenséget szeretnének tartani, amikor az alapítóról beszélnek – ahogy a legtöbb más korabeli tanú is, akikkel a SPIEGEL és az ARD „Fakt” című magazinja beszélgetett. A 15 ezer lelket számláló walldorfi SAP-biotópban, ahol a legdrágább német cégen kívül nem sok minden van, az emberek szeretnek meghúzódni. Plattnert sebezhetőnek és bosszúállónak tartják. A SPIEGEL-lel már régóta nem akar beszélni.
Az SAP persze nem csak az ő munkája. Claus Wellenreuther, Hans-Werner Hector, Klaus Tschira és Dietmar Hopp mind ott voltak 1972-ben, amikor a badeni Weinheimben megalapították a „Systemanalyse Programmmentwicklung” nevű céget, amely később Walldorfba költözött, és átnevezték SAP-ra. Plattner azonban kiemelkedett amikor saját és az SAP érdekeinek szigorú érvényesítéséről volt szó. A kettő elég gyakran átfedte egymást.
Plattner (jobbra) és társalapítója, Dietmar Hopp az SAP 50. évfordulójának 2022-es mannheimi ünnepségén: egy rokonszenves duó Fotó: Uwe Anspach / REUTERS
Plattnert technológiai zseninek tartják. Úgy értette meg, mire van szüksége a vállalatoknak, mint senki más: modern szoftverekre, amelyek valós időben rögzítik és irányítják az összes üzleti folyamatot – könyvelés, beszerzés, logisztika, termelés. Az ő találmánya, az SAP forradalmasította a munkafolyamatokat a német vállalatoknál.
A vállalat felügyelőbizottsági elnöke és fő részvényese ma is „vezető szoftvertanácsadó”, ami egyedülálló kombináció. A Hasso Plattner Institute for Digital Engineering (HPI), amelyet a vállalkozó 1998-ban alapított Potsdamban, a mai napig a csoport innovációs központja. Plattner büszkélkedhet azzal, hogy az intézet számos alapítót és informatikai vezetőt nevelt ki.
A HPI azonban egy másik funkciót is betölt az SAP életében: itt fejlesztették ki a vállalat számára létfontosságú Hana fejlesztési és integrációs platformot, amelyet az SAP-n belül „Hasso új architektúrája” néven emlegetnek. A vállalatoknak szükségük van rá az olyan üzleti szempontból kritikus folyamatok kezeléséhez, mint a beszerzés, a kontrolling és a pénzügy. Amikor az SAP-nál dolgozó kollégái haboztak a Plattner HPI által létrehozott Hana használatát illetően, állítólag azzal fenyegetőzött, hogy rivális céget alapít. Plattner tagadja az anekdotát. A Hana az SAP számára nagy sikert aratott.
Amikor az SAP tanker túlságosan lomhának tűnik számára, Plattner indulatai kitörnek. „Berlini vagyok: gyors, hangos, ellenszenves, keményen dolgozó, brutálisan nyílt” – mondta egyszer magáról. Ha egy prezentáció untatja, gondolataiba merülve addig játszik a gemkapcsokkal, amíg azok el nem törnek. A walldorfi alkalmazottak azt mondják, hogy még akkor is, amikor az ajtók zárva voltak, a folyosó túloldalán könnyen hallani lehetett, ha nem találta olyan jónak valaki ötleteit.
De úgy érezte, hogy inspirálják a kreatív elmék. Olyan emberektől, mint Shai Agassi. Az izraeli volt egykor Plattner kedvence vezérigazgatóként; mindketten kockázatvállalók, látnokok és különcök. Agassi 2007-ben csalódottan hagyta el a vállalatot, mert mentora váratlanul meghosszabbította a hivatalban lévő vezérigazgató, Henning Kagermann szerződését. Egy a sok kiszámíthatatlan személyzeti döntés közül, amely Plattner örökségének része.
Ma Agassi történelmi kapcsolatot teremt, amikor Plattnerről beszél. „Az az időszak, amelyben Hasso az SAP-t vezette, csak ahhoz az 50 évhez hasonlítható, amelyben Henry Ford a Ford Motorsnál dolgozott. Ez a két óriás nemcsak egy vállalatot, hanem egy egész iparágat indított el” – mondja. „Hasso az egyik utolsó óriás, aki megteremtette a globális számítógépes platformjaink alapjait. És ő az egyetlen, aki nem Amerikából származik.”
Plattner 1944-ben született Berlinben, egy, a második világháború idején emigrált román-német fiaként, majd Konstanzban nőtt fel, és Karlsruheban tanult híradástechnikai mérnöknek. Az SAP későbbi társalapítóihoz hasonlóan 1968-tól az amerikai számítógép-óriás, az IBM mannheimi németországi képviseleténél dolgozott.
„Az ott töltött idő formálta Hassót mindennél jobban” – mondja valaki, aki közelről tapasztalta Plattnert az SAP-nál. A döntő év 1969 volt, amikor az IBM a trösztellenes eljárások elkerülése érdekében külön akarta értékesíteni a számítógépeket és a szoftverprogramokat. Plattnernek és kollégáinak az IBM/360-20 adatfeldolgozó rendszert kellett volna kibővíteniük a pénzügyi könyvelést és az anyaggazdálkodást segítő szoftverekkel. Az ügyfél az Imperial Chemical Industries (ICI) volt. A brit vállalatnak elege volt abból, hogy az adatok feldolgozása érdekében a számítógépeket fáradságosan lyukkártyákkal kellett ellátnia.
A csapatnak fejtörést okozott az új szabványos szoftver. Az IBM azonban nem sokat gondolkodott rajta, ellentétben az ICI-vel. A brit vállalat ezért közvetlenül Hoppot és Plattnert bízta meg – ez volt az SAP születése. Felmondtak az IBM-nél, más volt kollégáikkal saját vállalkozást alapítottak, és SAP néven összeállították első szoftvercsomagjukat. Az ICI-szerződés anyagi biztonságot adott nekik. A badeni tartományból indult vállalkozás gyorsan növekedett.
Ami a vállalatot megkülönböztette versenytársaitól, az a márka lényege volt: szolgáltató partner. Az SAP olyan tanácsadókkal dolgozott együtt, mint az Arthur Andersen és a Deloitte, akik az SAP-szoftvereket az ügyfelek számára implementálták és továbbfejlesztették. Ez olyan ökoszisztémát hozott létre, amely segített az SAP-nak abban, hogy mindenki másnál gyorsabban behatoljon a piacra. És másokkal ellentétben az SAP bemerészkedett az amerikai piacra, ahol a külföldieknek hagyományosan nehéz dolguk van.
Plattner volt a tengerentúli terjeszkedés mozgatórugója. „Az SAP termékeit az Egyesült Államokban a német mérnöki szakértelem eredményeként reklámozta, és agresszív amerikai módon sokat ígért, néha túl sokat is” – emlékszik vissza Plattner eladási módszerére a vállalat egyik korábbi vezetője. Közel 20 éven át testközelből tapasztalta a cég atyját, de továbbra is névtelen kíván maradni.
Dietmar Hoppal együtt Plattner vitte előre az SAP-t; a többi alapító korán kiszállt az operatív üzletből. Plattner volt „a magányos harcos, aki egy ötletet a végsőkig akart vinni. Hopp csapatjátékos volt, aki hagyta, hogy továbblépjen, és időnként fékezett” – mondja Peter Färbinger, az »E3-Magazin«, az SAP szoftverekkel foglalkozó szaklap főszerkesztője. „Hasso tudta, hogy elindulhat, mert Dietmar stabilan tartotta a céget” – mondja Plattner egykori trónörököse, Agassi.
Plattner és Hopp rokonszenves duót alkottak, még az 1988-as tőzsdei bevezetés és a hét évvel későbbi, a német Dax tőzsdeindexbe való felemelkedés után is. Az egyik elképzelhetetlen a másik nélkül. A félénk Hopp, aki soha nem akarta elhagyni Walldorfot, 1998-ban lemondott a vezérigazgatói posztról, de 2005-ben a felügyelőbizottság tagjaként továbbra is fő részvényes maradt. Ott volt az agresszív Plattner, a műszaki zseni, aki a Szilícium-völgyhöz vonzódott, ahol évtizedek óta élt. Ő követte Hoppot a vezérigazgatói poszton, és 2003-ban bekerült a felügyelőbizottságba.
Mindketten küldetéstudatosak és hiúak. „Vadder Hopp”, aki kultikus figura a Rajna-Neckar régióban, játszótereket épít gyerekeknek, és egészen a Bundesligáig finanszírozta a TSG Hoffenheim nevű falusi klubot. Plattner, aki mindig is túl közel állt Walldorfhoz, egy dél-afrikai szálloda és golfpálya, valamint a kaliforniai San José Sharks jégkorongcsapatának tulajdonosa.
Az egyetlen hely, amit mostanában kerül, az a szülővárosa, Berlin: „Nem jó, hogy egész városrészeket látszólag arabok vettek át, hogy ott az ő etikájukat és jogfelfogásukat gyakorolják” – mondta nemrég a Neue Zürcher Zeitungnak. Mondatait a Bild című lap kiemelten közölte: „Topvállalkozó a migrációról”, és a felháborodás óriási volt. Azóta Plattner nem szívesen nyilatkozik a nyilvánosság előtt.
Régebben sosem riadt vissza a vitáktól. Plattner és Hopp figyelmen kívül hagyta, hogy az SAP-ra, mint tőzsdén jegyzett vállalatra különleges szabályok vonatkoznak. Kezdettől fogva ellenálltak a szakszervezetek azon próbálkozásainak, hogy üzemi tanácsot hozzanak létre, ahogy az öt vagy több állandó alkalmazott esetén szokás. A vállalat azzal érvelt, hogy a vállalati kultúra egyedülálló, és hogy a felügyelőbizottságban elegendő az egyenlő képviselet.
A vállalatcsoport 10 800 német munkavállalója 2006-ban, 34 évvel a vállalat alapítása után először választhatott üzemi tanácsot. Az igazság az, hogy a dolgozók többsége sokáig elutasította a szakszervezeti befolyást. A „Vadder Hopp” és a vezető Plattner iránti bizalom határtalannak tűnt.
Plattner amúgy sem hagyta magát befolyásolni. 2004-ben a felügyelőbizottság elnökeként közvetlenül Bill Gatesszel tárgyalt a Microsofttal való egyesülésről – állítólag az igazgatótanács megkerülésével, amit ő maga tagad. „Az üzlet már majdnem kész volt” – emlékszik vissza az egyik később érintett vezető. Plattner állítólagos önálló erőfeszítése szokatlan volt, de nyilvánvalóan szinte korlátlan hatalmának kifejeződése: ő, Hopp és társalapítója, Tschira akkoriban együttesen az SAP részvényeinek 32 százalékát birtokolta.
Plattner azért aggódott az SAP miatt, mert a Microsoft egyre inkább benyomult az üzleti szoftverek piacára, a rivális Oracle pedig éppen a Peoplesoft bekebelezésén dolgozott. Hogy ne kelljen tétlenül végignéznie az SAP háttérbe szorulását, Gates karjaiba akart menekülni. „Ez egy verhetetlen struktúra lett volna” – mondta később Hopp, miután a tárgyalások megszakadtak. Túl nagy lett az aggodalom, hogy az Európai Kartellhivatal megakadályozhatja a fúziót. Nem valószínű azonban, hogy Plattner hasonlóan domináns szerepet játszhatott volna Gates birodalmában, mint az SAP-nál.
Vezetőinek lemorzsolódása legendás. 2009-ben a televízióban gyakorlatilag kirúgta Léo Apotheker vezérigazgatót. „Egy technológiai vállalatnak növekedési pályára kell állnia, különben lefelé ívelő pályára kerül” – érvelt a Maybrit Illner című talkshow-ban. Nem sokkal később Apothekernek kilenc hónapos egyedüli vezérigazgatóság után távoznia kellett.
Léo Apotheker kilenc éven át kiengedhette a gőzt a csúcson, és felvásárlásokkal növelhette az SAP-t, de kirúgása után Plattner azzal vádolta, hogy termékkáoszt hagyott maga után. „Ez másfél-két évünkbe került, de mentálisan sokkal többe” – mondta Plattner.
McDermott utódját, Jennifer Morgant 2020-ban rúgta ki a stratégiával kapcsolatos „egy-két nézeteltérés” miatt, éppoly meglepő módon, mint ahogy hét hónappal korábban az amerikait tette meg az első nőnek, aki egy DAX-tőzsdén jegyzett vállalat élére került. Társ-vezérigazgatója, Christian Klein maradhatott. A walldorfi születésű, Dietmar Hopp a mai napig hagyja, hogy Plattner tegye a dolgát.
Ingo Speich a DekaBanktól, az ország egyik legbefolyásosabb alapkezelőjétől azt mondja, hogy Hasso Plattner stratégiai előrelátással uralta az SAP-t a végsőkig. „Messze túlmutatott a felügyelőbizottsági elnöki szerepkörön”. Plattner mindenhatósága „egyszerre volt átok és áldás”. Jelentkezett a 2022-es újraválasztásra, annak ellenére, hogy az SAP által a felügyelőbizottsági tagok számára életkor és hivatali idő tekintetében meghatározott összes akadályt leküzdötte. „Néhány évvel több nem számít” – mondta. Ezt megengedhette magának: a részvényesek ritkán panaszkodtak, a vállalat kilátásai Plattnerrel általában túl jók voltak ehhez.
Az utódlása körüli nehézségek jól mutatják, hogy a dolgok néha mennyire kaotikusak tudnak lenni. Punit Renjen, a Deloitte vezetési tanácsadó cég korábbi vezetője lett volna Plattner utódja. Az indiait dicséretekkel halmozta el, amíg a felügyelőbizottság hirtelen rá nem jött, hogy Renjen elnökként stratégiai befolyást akar gyakorolni. Bizarr vád, hiszen Plattner évtizedeken át pontosan ugyanezt tette.
Renjen helyére az engedelmes finn Pekka Ala-Pietilä került a felügyelőbizottság élére, amelynek 2002 és 2021 között már tagja volt. Tőle nem várhatóak kellemetlen meglepetések. „Egy alapító minőségét az utódlás előrelátó kezelése jellemzi. Ez minden, csak nem ment simán” – mondja Speich alapkezelő. Valószínűleg csak Klein vezérigazgató örülhet annak, hogy a Plattner-éra után viszonylag zavartalanul uralkodhat. Szerződését nemrég hosszabbították meg 2028-ig, és őt magát is előléptették vezérigazgatóból az igazgatótanács elnökévé.
Pekka Ala-Pietilä és Klein azonban Plattner egyik örökségével is szembesülhet, ami súlyos következményekkel járhat. Ez az amerikai Teradata vállalat vádjaira vonatkozik, amely 2008-ban közös vállalatot alapított az SAP-val, amely az ő szemszögükből nézve katasztrofálisan alakult. Az amerikaiak meg vannak győződve arról, hogy az SAP illegálisan elszipkázta a szellemi tulajdont, és a Teradata szabadalmait arra használta fel, hogy döntően a Hana nevű alaptermékét fejlessze. Azt az adatbázis-technológiát, amelyet Plattner remekművének tartanak.
Az SAP már egyszer bajba került korábban is Plattner alatt plágiumvádak miatt. Az amerikai fő rivális Oracle, amelynek vitorlázni szerető vezérigazgatójával, Larry Ellisonnal Plattner legendás regattacsatákat vívott, egyszer már beperelte az SAP-t szellemi tulajdonnal való visszaélés miatt. A németek 357 millió dollár kártérítést, valamint 120 millió euró perköltséget fizettek.
Az SAP, amelyet első fokon nagyrészt igazoltak a Teradata ellen, valószínűleg ezúttal is jól járna, ha hasonló eredményt érne el. Az illetékes kaliforniai fellebbviteli bíróság jelenleg is tárgyal az eljárás folytatásáról. A vádak szerint az SAP jogellenes monopolhelyzetben van, és a szó szoros értelmében ráerőltette a felhasználókra a Hana nevű bestsellerét azzal, hogy a szerződéses feltételek és árak révén más adatbázisokkal inkompatibilissé tette technológiáját, illetve használhatatlanná tette azt a felhasználók számára. Az SAP nem kívánja kommentálni a folyamatban lévő jogi eljárásokat.
Ha az SAP-t bűnösnek találnák, a vállalatnak esetleg meg kellene nyitnia rendszereit más szolgáltatók előtt, és többé nem értékesíthetne komplett csomagokat. Hasonló ítéletet hoztak nemrég az Apple és annak App Store-ja ellen is. Pénzügyileg ez súlyos csapás lehet az SAP számára, az USA-ban pedig még nagyobb lehet a hírnévvesztés.
Érsek M. Zoltán
