A ’Green Deal’ 2050-ig klímasemlegessé tenné Európát. Ennek érdekében mélyrehatóan átalakítaná az energiaellátást, az ipart a közlekedést és a mezőgazdaságot. Az EU a növekedés új katalizátorát látja a tervben.
A Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen a ’60-as években elhatározott Holdara szállításhoz hasonlítja a tervet:
„A kontinensről 2050-től nem fog üvegház hatású gáz a légkörbe kerülni. Ez lesz Európa ’ember a Holdon’ élménye” – mondta magabiztosan a brüsszeli sajtótájékoztatóján.
Elismeri, hogy a célok ambiciózusak és részben az EU-nál sem tudják, miként érhetők el.
A hangzatos bejelentés mögött egy szerteágazó jogszabálycsomag áll. A konkrét törvényjavaslatok 2020/’21-ben kerülnek az Európai Parlament és az állam, ill. kormányfők elé.
Von der Leyen a tervet, amely szavai szerint legalább annyira szól a munkahelyteremtésről és a fenntartható gazdasági növekedésről, mint a klímavédelemről egy 50 pontos menetrendig konkretizálta. Hisz abban, hogy az erőforrásaink kizsákmányolása és környezetünk rombolása nélkül is fenntartható a jólét és biztosítható a gazdasági növekedés.
Költséges vízió
A Bizottság néppárti vezetője egy 100 milliárd eurós ’Just Transition Fonds’ (átmeneti alapok) létrehozásáról is szólt. Ebből karolnák fel a ’Green Deal’ következtében szerkezetváltásra kényszerülő régiókat és a megszűnő szektorokban dolgozókat.
Brüsszelben évi 260 milliárd euróra becsülik a terv forrásigényét. Ez az EU 2018-as gazdasági teljesítményének 1,5 százaléka. A tekintélyes összeget a tagállamoknak, az EU-nak, az Európai Beruházási Banknak (EBB) és a magánszektornak kellene összeadnia. „A tétlenség hosszútávon mindannyiunknak sokkal több pénzébe kerülne” – érvel a német politikusasszony.
Részletek Madridból
A brüsszeli bejelentésre a madridi nemzetközi klímacsúcs előtt került sor. A spanyol fővárosban tárgyaltak a 2015-ös Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezmény végrehajtásáról. 190 ország kötelezte magát, hogy mindet megtesz a globális hőmérsékletnövekedés 2 fok alatt tartása érdekében.
A ’Green Deal’ több részletét a program első számú felelőse, Frans Timmermanns, a Bizottság alelnöke Madridban tárta a nyilvánosság elé:
- A 2050-es céldátum „megváltoztathatatlan” rögzítése egy uniós jogszabályban 2020 őszén.
- 2030-as köztes célok lefektetése.
- Az EU energiahatékonyságról és a megújuló energiaforrások kiépítéséről szóló rendeletének szigorítása.
- Szigorúbb környezetvédelmi normák az európai ipar számára.
- ’Carbon Border Mechanism’ bevezetése, amely vámokkal fogja védeni a kontinens magas klímavédelmi standardot teljesítő iparát az olcsó importtól.
- A károsanyag-kibocsátás kereskedelem rendszerének (ETS) bővítése. A légitársaságok és a vízi fuvarozók fizetési kötelezettségének emelése.
Madridban se derült ki, miként fog kinézni az új, egységes európai hulladékfeldolgozási rendszer, amely a szemét nagyobb arányú újrahasznosításáról gondoskodna. Az agrárium átalakításának tervei is homályban maradtak, amely a vizek és a földek tisztaságáért, valamint az állat- és növényvilág egyedgazdagságának megőrzésért tenne.
Támogatók és ellenzők
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke nyomban támogatásáról biztosította a tervet.
Csehország, Lengyelország és Magyarország az EU anyagi segítségnyújtásához kötötte igen szavazatát.
Miután erre a Bizottság ígéretet adott, Budapest és Prága beadta a derekát. Varsó tartózkodott a ’Green Deal’ elveinek megszavazásakor. Lebegteti, hogy később, a jogszabályok elfogadásakor csatlakozik-e.
Az Európai Parlamentben a Néppárt, a szociáldemokraták, a Zöld frakció és a liberálisok is alapvetően támogatásukról biztosították von der Leyen elnökasszonyt a tervek strasbourgi ismertetése után. Az Egységes Európai Baloldal frakciója még nagyratörőbb célokat vár.
Nem úgy a Német Iparszövetség (BDI). A szervezetnél a célok homályos részletek elleni rögzítése miatt elbizonytalanodástól tartanak a vállaltok és fogyasztók körében.
„Méreg a hosszútávú beruházásoknak” – mondta a BDI elnöke, Dieter Kempf.
Optimista viszont a legnevesebb német környezetvédő civil szervezet, a Germanwatch. Szerintük a ’Green Deal’ az európai és a globális politika aktív, innovatív szereplőjévé teheti az Uniót.
Különösen a CO2 kibocsátás 1990-es szinthez képesti 55 százalékos csökkentését dicsérték.
„Jó hír Európának és a klímának is” – fogalmazott az NGO ügyvezetője, Christoph Bals. Egy másik nagymúltú környezetvédő szervezet, a Deutsche Naturschutzring (DNR) vezetője, Kai Niebert szintén bizakodó, de több konkrétumot szeretne: „A tervek nagyszerűek, a klímának viszont csak az segít, ami tényleg megvalósul belőlük.”
Nyomás alatt
A német kormány novemberben 2030-ig szóló kötelező klímacélokat fogadott el. A brüsszeli bejelentéssel mégis nyomás alá kerül.
A berlini nagykoalíció által több hónapos tárgyalás eredményeként tető alá hozott megállapodása szerint egyebek mellett 2021-től a termelő vállalatoknak minden tonna CO2 kibocsátás után díjat kell fizetniük, a repülőjegyeket pedig környezetvédelmi adó fogja terhelni. Von der Leyen tervei ennél tovább mennek.
Ezért sokan képmutatással vádolták Angela Merkelt, aki rögtön támogatásáról biztosított a ’Green Deal’ koncepcióját. Németországban a kancellár, illetve konzervatív CDU-ja akadályozta meg a szociáldemokrata koalíciós partner által javasolt szigorúbb célok elfogadását.
