COVID-járvány, sosem látott recesszió, Brexit – napjaink három, önmagában is jelentős krízise. Németország az EU soros elnökeként a következő hat hónapban mindegyikben áttörést akar. A siker nagyban függ Itáliától, és persze a francia állásponttól is.
Németország a kontinens 1945 utáni történetének talán legnehezebb időszakában vette át az EU soros elnökségének stafétabotját hat hónapra. Merkel 2021-es politikai búcsúja előtt szívesen beírná nevét a történelembe, mint sikeres válságmenedzsert, aki megerősítve vezette ki az integrációt a példátlan egészségügyi és gazdasági krízisből. A feladat nagyon nehéz.
Sok a bizonytalansági tényező. Mindenekelőtt a korona-vírus. A járványügyi helyzet újbóli romlása, egy második hullám semmivé teheti az erőfeszítéseket. Ha nem is ekkora, de jelentős kockázati tényezőnek látják Berlinben az EU alapító tagállamát Olaszországot, az ottani megbízhatatlanságot. A következő hat hónap ’az olasz-kérdés’ jegyében telik majd – véli a Repubblica. A baloldali olasz napilap szerint erre fog elmenni Merkel legtöbb ideje és energiája.
Az elnökség nyitányaként már az első nap találkozóra került sor a német kancellár és a francia elnök között. A randevún a Berlin közeli kastélyban, Meseburgban természetes a gazdasági válság kezelése állt a középpontban. A sajtótájékoztatón ugyan nem hangzott el kifejezetten, de a Repubblica újságírója biztos benne, hogy Itáliáról sok szó esett Merkel és Macron között. Az EU harmadik legnagyobb gazdasága már most is horribilis, a GDP 134 százalékára rúgó államadóssággal küzd és az elemzői becslések szerint idén 12-14 százalékos recesszió előtt áll. Ha nem sikerül a gazdaságot újraindítani, összeomlás fenyeget.
Pénzügyi segítség = Megszorítások
„Berlint nyilvánvalóan idegesíti, hogy Róma hála helyett kéreti magát elfogadni az európai segítséget” – véli az olasz újság. Az ellenzék fél, hogy ellenszolgáltatásként az EU megszorításokat és reformokat fog követelni. A kormány szerint rá van utalva az ország a brüsszeli támogatására. Parlamenti többsége viszont törékeny. A szociáldemokraták (PD) koalícióban kormányzó baloldali populista 5 csillag Mozgalom (5S) képviselői részben elutasítják a brüsszeli programot.
Merkel és Macron ezért fenntartásokkal kezeli az olasz kormányfő, Giuseppe Conte brüsszeli igenjét. Kérdésesnek tartják, hogy tudja-e biztosítani a konjunktúracsomagról szóló megállapodások hazai ratifikációjához szükséges parlamenti többséget. Abban viszont biztosak, hogy a PD-5S egy előrehozott választást elbukna.
Berlinben és Párizsban viszont el sem tudnak képzelni kellemetlenebb tárgyalópartnert a vélhetőleg hatalomra kerülő Lega eurószkeptikus, nacionalista párt elnöknél, Matteo Salvininél. Conte személye a bizonytalansági tényezők ellenére azonban garancia arra, hogy a nap végére valamiféle megállapodás, kompromisszum születhet.
Hitel? Támogatás?
A Repubblica szerint Merkel „az európai zászlót lengeti, de a német, ill. az északi államok érdekei vezetik”.
Merkel rábólintott ugyan az euró-kötvényekre, de a közös adósságjegyekből csak 750 milliárd euró értékben adna ki.
Az ebből befolyó pénz és az uniós konjunktúracsomag további 1.100 milliárdja nagyobbrészt hitelként és nem vissza nem térítendő támogatásként fog délre folyni.
Ugyanakkor a baloldali napilap szerint Itáliának is jó, hogy Merkel kancellár és Ursula von der Leyen bizottsági elnök személyében „nem két német, hanem két meggyőződéses európai kezébe került a gyeplő”.
A soros elnökség átvétele alkalmából tartott videókonferenciájuk utáni sajtótájékoztatón biztosnak nevezték, hogy a júliusi kormányfői csúcson megállapodás várható az újraindítási alap, a ’Recovery Fund’-ról. A gazdaságélénkítő alapból 750 milliárd a járvány és a gazdasági válság által leginkább sújtott tagállamokba, elsősorban Itáliába érkezni.
Nagyrészt hitelként, ahogy ezt az északiak akarták. További 1.100 milliárd a 2008-as euró-válság óta létező Európai Stabilitási Mechanizmusból (ESM) fog folyni. Itt a hitel-vissza nem térítendő támogatás-arányról csak később lesz döntés.