A tiszavirágzás a nyár egyik leglátványosabb és legkülönlegesebb természeti jelensége a Tiszán és mellékfolyóin. Mára egész Európában egyedülálló módon csak Magyarországon figyelhető meg, éppen ezért kedvelt turisztikai látványosság a természetkedvelők számára. E kérészek csupán pár óráig tartó násztánca azonban nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem ökológiailag is jelentős.
Nem véletlen terjedt el a köztudatban a kérészéletű kifejezés, hiszen a tiszavirág (Palingenia longicauda) életciklusa rendkívül különleges. Lárvaállapotban három évig élnek az agyagos aljzatú folyómederbe fúrva magukat. Ezután következnek e nagy méretű kérész életének utolsó és legfontosabb napjai. A rajzás csupán néhány óráig tart. Ez alatt a rövid idő alatt a tiszavirágok tömegesen emelkednek a víz felszínére, kibontják szárnyukat, és megkezdik látványos repülésüket és párzásukat. Először a hímek jelennek meg: az utolsó lárvastádiumot követően a partra repülnek és egy újabb vedlést követően érik el ivarérett állapotukat. A nőstényeknél ez a folyamat kimarad, és hirtelen, pár perces átváltozást követően válnak ivaréretté és egyből keresni kezdik a párjukat. Ezt az intenzív és kápráztató jelenséget nevezzük tiszavirágzásnak, mivel párzásuk közben összekapaszkodva, virágszőnyegként borítják be a folyók felszínét.
A rajzás meleg és szélcsendes időben, általában a késő délutáni, esti órákban következik be, amikor a víz hőmérséklete is megfelelő. Az idei, szokatlanul korai, tavaszi felmelegedésnek köszönhetően a vegetáció fejlődése is felgyorsult, ezért a megszokott június közepi, július eleji időponthoz képest hamarabb indult a kérészek násza. A Kettős-Körösön a múlt héten több ezer példányos repülést tapasztaltak a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai, a héten már a Tisza fő ágán is megkezdődött a tömeges rajzási időszak.
A tiszavirág európai és világszinten is jelentős természeti örökségünk, mely bekerült a hungarikumok közé is. A faj a múlt század elején Európa legtöbb síkvidéki folyója mentén megtalálható volt, mára azonban a klímaváltozás, a folyószabályozások és mederátalakítások, valamint a vízszennyezés hatására nagy egyedszámú élőhelye a Tisza és mellékfolyóinak környezetére korlátozódott. A kérészek ugyanis érzékenyek a vízszennyezésre és a környezetük változásaira. A csoport veszélyeztetettségét jól mutatja, hogy a hazánkban előforduló mintegy száz kérészfaj közül 11 védett. A védelem alapvetően kiterjed minden egyedre, fejlődési alakra, származékra (így a lárvára, imágóra, kérésztetemre stb. is). Mindössze a tiszavirág esetében van kitétel, mely szerint a természetes módon elpusztult imágók a rajzás napjaiban, este 20 óra után, 200 példányig személyes célra történő felhasználásra begyűjthetők.
Az állami természetvédelem kiemelt figyelmet fordít a Tisza és mellékfolyói élővilágának védelmére, különösen a védett fajokra. Az elmúlt évek erőfeszítéseinek köszönhetően a Tisza mentén sikerült megőrizni a megfelelő körülményeket e természeti csoda fennmaradásához, mely számos hal-, madár- és békafaj táplálékforrásául szolgál, valamint fontos visszajelzést ad folyóink ökológiai állapotáról. (Agrárminisztérium)
