Mielőtt katonai erői megszállták Ukrajnát, Oroszország minden tíz hordó olajból egyet biztosított a világ számára. Mivel azonban az Egyesült Államok és más vásárlók elkerülik az orosz nyersolajat, a globális olajpiac az 1970-es évek közel-keleti zavarai óta a legnagyobb felfordulással néz szembe.
Az energiaár-sokk valószínűleg addig fog tartani, amíg a konfrontáció tart, mivel kevés alternatíva van a napi nagyjából ötmillió hordónyi orosz exportolaj helyettesítésére.
Az olajárak már akkor is gyorsan emelkedtek, amikor a világgazdaság kilábalt a koronavírus miatti leállásából, és a termelők igyekeztek kielégíteni a növekvő keresletet. ráadásul a nemzetközi olajvállalatok az elmúlt két évben visszafogták a beruházásaikat.
Most a kereskedők évek óta nem látott szintre emelik a nyersolaj árát, arra számítva, hogy Oroszország – az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia mellett a három legnagyobb olajtermelő egyike – háttérbe szorul. Az amerikai embargó keddi bejelentésével az árak valószínűleg magasabbra fognak emelkedni – vélik energetikai elemzők.
“Egyre katasztrofálisabb a helyzet. Amire most szükségünk van, az az, hogy az országok több olajat termeljenek” – mondta a The New York Timesnak Robert McNally, George W. Bush volt elnök energetikai tanácsadója.
Ez nem lesz könnyű. Csak Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Kuvait rendelkezik szabad kapacitással, együttesen valamivel több mint napi 2,5 millió hordóval. Venezuela és Irán körülbelül napi 1,5 millió hordóval járulhatna hozzá a piachoz, de ehhez fel kellene oldani az ezen országok elleni amerikai szankciókat. Az Egyesült Államok pedig napi több mint egymillió hordóval növelhetné a kitermelést – de ez egy évbe telne, és az olajvállalatoknak több munkaerőt és felszerelést kellene igénybe venniük.
Az olajellátásban kevés hasonló fennakadás történt. Az 1978-as iráni forradalom becslések szerint napi 5,6 millió hordót vont ki a piacról, míg az OPEC arab tagjai által elrendelt 1973-74-es embargó és az 1990-91-es Perzsa-öbölbeli háború 4,3 millió hordót vont ki a piacról.
A héten egy reménysugár is felcsillant Venezuelából, amikor Nicolás Maduro elnök kijelentette, hogy tárgyalni fog a hazai ellenzékkel, majd szabadon engedett legalább két, az országában bebörtönzött amerikait. Ez nyilvánvalóan válasz volt a Biden-kormányzat tisztviselőinek hétvégi látogatására, hogy megvitassák a szankciók feloldását, amelyeket Washington 2019-ben a választási csalás, az emberi jogok megsértése és a dél-amerikai ország Iránnal, Oroszországgal és Kínával való szoros kapcsolatai miatt vezetett be.
Venezuela olajipara azonban – amely 30 évvel ezelőtt a világ egyik legerősebbje volt – romokban hever. Szivattyúi és finomítói rozsdásodnak, és alig tudja ellátni saját népét üzemanyaggal. A nemzeti olajtársaságnak dollármilliárdos beruházásokra lesz szüksége ahhoz, hogy ismét jelentős exportőrként léphessen piacra.
Az Iránnal folytatott tárgyalások a 2015-ös atomalku felélesztéséről és az iráni export csapjainak megnyitásáról csak néhány nappal ezelőtt tűntek küszöbön állónak. De Oroszország követelése, hogy az Egyesült Államok írásos garanciát adjon arra, hogy az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók nem fogják akadályozni Oroszország Iránnal folytatott kereskedelmét, kétségessé tette a tárgyalásokat.
Amennyiben a patthelyzet feloldódna, Irán több százezer hordónyi olajat lenne képes azonnal leszállítani, ezt követően pedig napi egymillió hordónyi olajat tudna kitermelni.
Potenciálisan fontosabb lehet Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Kuvait, az Egyesült Államok hagyományos szövetségesei, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének tagjai.
De ők is tagjai az OPEC+ nevű laza szövetségnek, egy olyan csoportnak, amelybe Oroszország is beletartozik. Oroszország miniszterelnök-helyettese, Alekszandr Novak a társelnök. A kibővített kartell eddig vonakodott a termelés bővítésétől az áprilisra tervezett szerény, napi 400 ezer hordós emelésen túl.
Szaúd-Arábia az OPEC és az OPEC+ vezető termelője, de a királyság és az Egyesült Államok kapcsolata feszült. Az Oroszországgal való bármilyen szakításhoz Mohammed bin Szalmán trónörökös döntésére lenne szükség, akit nem kedvelnek Washingtonban, miután megvádolták Dzsamál Hasogdzsi, a The Washington Post kolumnistája meggyilkolásának megrendelésével.
Amerikai tisztviselők szerint reménykednek abban, hogy Szaúd-Arábia és más közel-keleti termelők növelni fogják kitermelésüket.
“Folyamatosan tárgyalunk ezekkel az országokkal, és továbbra is arra kérjük őket, hogy tegyenek meg mindent, amit tudnak, hogy segítsenek a helyzeten” – mondta Jose W. Fernandez, a gazdasági növekedésért, energiáért és környezetvédelemért felelős államtitkár egy interjúban.
“Némi fájdalmat persze fogunk érezni. Mi és európai szövetségeseink sem maradunk mentesek a fájdalomtól. Ugyanakkor ezeket az intézkedéseket szövetségeseinkkel együttműködve hoztuk meg” – tette hozzá Fernandez.
Az OPEC főtitkára, Mohammad Barkindo hétfőn a Houstonban megrendezett CERAWeek energetikai konferencián találkozott az amerikai olajtermelőkkel, de újságíróknak adott nyilatkozataiban kevés kilátást nyújtott arra, hogy a kartell enyhíteni fogja a piaci nyomást.
“Nincs olyan kapacitás a világon“, amely pótolni tudná az orosz kitermelést – mondta, hozzátéve, hogy “nincs befolyásunk a jelenlegi eseményekre, a geopolitikára, és ez diktálja a piac ütemét“.
Az Egyesült Államok tavaly ősszel naponta mintegy 700 ezer hordó nyersolajat és kőolajterméket importált Oroszországból, ami az amerikai fogyasztás mintegy 3 százaléka. A mennyiségek azóta csökkentek.
De az olajárakat – amelyek végső soron meghatározzák a benzin és a gázolaj árát – globálisan határozzák meg. Bármilyen készletet is importál az Egyesült Államok az orosz hordók helyett – akár Kolumbiából, Brazíliából, Kanadából vagy Mexikóból -, azok a már amúgy is feszített piacról elvett hordók.
Nagy-Britannia kedden közölte, hogy az év végéig fokozatosan leállítja az orosz olajimportot, és más európai országok – amelyek az Egyesült Államoknál jóval nagyobb mértékben függenek ezektől a szállításoktól – hasonló lépések megtételére kényszerülnek. A nemzetközi bankok, szállítmányozók és biztosítótársaságok ódzkodnak az Oroszországgal kötendő üzletektől. A BP, a Shell és az Exxon Mobil úgy döntött, hogy felfüggeszti ottani nagyszabású tevékenységét.
A szállítmányozók féltik a Fekete-tengeren közlekedő tartályhajóik biztonságát, a finomítók pedig attól tartanak, hogy a szankciók megakadályozzák az általuk vásárolt készletek szállítását.
A múlt héten Nagy-Britannia kitiltotta az orosz tulajdonú és orosz zászló alatt közlekedő hajókat a kikötőiből, és az Európai Unió is hasonló intézkedést fontolgat, amely 130 tankert érinthet – közölte a Kpler áruforgalmi adatelemző cég.
Jövőre új kitermelés kezdődik a Kanadában, Brazíliában és Guyanában fejlesztett mezőkön. Ez azonban nem hoz azonnali enyhülést a szivattyúknál.
Kína lehet a joker. A kimerült készletek és a csökkenő hazai olajtermelés miatt Kína több orosz olajat – a Goldman Sachs becslése szerint talán a napi négymillió hordónyi amerikai és európai importolaj nagy részét – meredek árengedménnyel vehetne át.
Kínának el kell majd döntenie, hogy mennyire akar Oroszországhoz igazodni. Ha azonban több orosz olajat vásárol, csökkentheti a Közel-Keletről érkező importot, és ezzel gyakorlatilag felszabadíthatja az európai és az egyesült államokbeli készleteket. A hajóforgalom átirányítása még mindig hetekbe, ha nem hónapokba telne.
