Tíz év alatt megduplázódott az afrikai országok hitelállománya. A legeladósodottabb országok GDP-ének nyolc százaléka törlesztésre megy. A COVID-krízissel több állam a csőd szélére került.
Nincs mentőöv
2010 és 2018 között 195 milliárd euróra nőtt és ezzel megduplázódott a legszegényebb kontinens hitelállománya. Emmanuel Macron francia elnök áprilisban felszólította a nemzetközi közösséget, hogy hitelkönnyítéssel segítse az afrikai országokat a gazdasági válságból való kilábalásban. Néhány nappal később a G20 konferencián csak egy törlesztési muratóriumról sikerült megállapodni.
Franciaország egyoldalúan elengedhette volna az összesen 41 afrikai országnak folyósított kölcsöneit. De ez csak 3 százalékkal, 14 milliárd euróval csökkentette volna a teljes adósságállományt.
A Párizsi Club
Az államok hitelezésének nemzetközi szabályait a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank dolgozta ki. Ebben központi szerepet játszik a Párizsi Club. Az 1956 óta működő szervezet az akkori világ 22 legfontosabb hitelező államát tömöríti. Az elmúlt 64 évben 434 esetben, 90 ország államadósságának teljes vagy részben elengedéséről, vagy átütemezéséről döntött.
A párizsi Rue de Bercyben működő Párizsi Club informális szervezet. Nem fogadhat el a nemzetközi közösség számára kötelező előírásokat. Még alapszabálya sincs. Tanácskozó testület, amely a résztvevő államok konszenzusával hoz eseti döntéseket. Ennek során a szolidaritás elve vezeti az államokat. Ennek lényege, hogy a tagországok nem engednek el egyoldalúan adósságot. Ilyen döntést csak közösen hoznak.
A Párizsi Clubban fontos szerepet játszik a tagként közreműködő IMF. A washingtoni székhelyű szervezet politikáját követve a Párizsi Club a ’80-as évek óta az IMF által kidolgozott és ellenőrzött neoliberális reformokhoz köti az adósságelengedést- és átütemezést.
A párizsi szervezet jelentősége az utóbbi évtizedben jelentősen csökkent. 2007-ben tagjai még az államközi hitelek 50 százalékát folyósították. 2018-ra 10 százalék alá csökkent az arány.
Kína nélkül nem megy
Kína az utóbbi 10 évben 2-ről 25 százalékra növelte a globális hitelezői részesedését! A kommunista ország a tagok sorozatos felszólítása ellenére sem akar csatlakozni a Párizsi Clubhoz. Az afrikai országok esetében Kína a legnagyobb hitelező. Az adósságjegyek 20 százalékát tartja a kezében. Az nemzetközi adósságelengedés akkor se érne sokat, ha a Párizsi Club minden tagja részt venne benne. Kína nélkül nem csökkenne érdemben Afrika adósságterhe.
A kontinens legtöbb országának helyzetét tovább nehezíti, hogy magánhitelezők felé van jelentős kintlévősége. A Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD), az ENSZ szakosított szervezete régóta egy mechanizmus elfogadását javasolja az államoknak történő hitelkihelyezésre, -törlesztésre, -átütemezésre és -elengedésre. Ezek az állami és a magánhitelezőket is kötnék. De eddig a Párizsi Club tagjai, a G20 országok és az 500 privátbank érdekeit képviselő International Institute of Finance (IFF) sem akart hallani róluk. A Párizsi Club további jelentőségvesztéstől, a G20-ak és a magánhitelezők a szerződési szabadság jelentős korlátozásától tartanak.
Az adósságkönnyítés módjai
A hitelek leírása többféle módon is történhet. Az adósnak a legjobb, ha a hitelező egyszerűen lemond a tőkéről és a kamatokról is. Ennél sokkal gyakoribb, amikor a hitelező az adósság csak egy kis részét engedi el, a többségét átütemezi. Lehetséges a futamidő meghosszabbítása is, vagy az ennek változatlanul hagyása mellett átmeneti törlesztési moratórium.
Bonyolultabb, viszont a hitelezőnek a legkedvezőbb az adósság átalakítása közvetlen invesztíciókká. Ennek keretében részesedést szerez állami vállalatokban, koncessziókat kap vagy állami infrastruktúra, például kikötők üzemeltetési vagy tulajdonjogát szerzi meg. Ezzel megszűnik ugyan a hitelfelvevő ország adóssága, de gazdasági, illetve – állami hitelező esetén – politikai függésbe kerül. Kína Afrikában szívesen alkalmazza ezt a módszert befolyása növelésére.
Elviselhetetlen teher
Napjainkban a leginkább eladósodott 45 ország jóval több pénzt, a GDP átlagosan 7,8 százalékát adja ki hiteltörlesztésre, mint például egészségügyi rendszere fenntartására (1,8%). Az adósságelengedés tehát komoly fellélegzés lenne ezeknek az országoknak.
Az IMF a COVID-krízis kirobbanása óta adósságelengedés helyett átütemezésre hívja fel a hitelezőket. Maga azonban nem tesz ilyen lépéseket. A járvány és az azt követő válság miatt bajba került országoknak továbbra is csak neoliberális reformokért cserébe nyújt új hiteleket. A G20 országok egy 2022-ig tartó törlesztési moratóriumról állapodtak meg. A magánhitelezők eddig semmilyen formában nem enyhítettek az afrikai államok terhein.
A hitelezők azt kockáztatják, hogy a COVID-krízis miatt a korábbinál is nehezebb helyzetbe került országok egyszerűen beszüntetik a hiteltörlesztést. Erre számos példa volt történelemben. A nemzetközi jog is ismeri a körülmények olyan alapvető változásának esetét, amikor nem várható el egy (hitel)szerződés betartása (clausula rebus sic stantibus). A járvány, a sosem látott gazdasági krízis mellett megalapozhatja ezt az is, ha az adósság még a kolonialista időkből származik, hogy egy idő közben megbukott diktátor vette fel a hitelt.
Az érintett országok összefoghatnának és együtt léphetnének fel a nehéz helyzetüket sokszor etikátlanul kihasználó hitelezők ellen. A kooperáció és a szolidaritás azonban még gyerekcipőben jár az afrikai államok között.
