A finnek és a kanadaiak kipróbálták, majd elvetették. Az olaszok felpuhított változatban bevezetik. A német szocdemek javasolják. Alaszkában évtizedek óta alkalmazzák. Nemzetközi körkép.
Remények és veszélyek
A feltétel nélkül alapjövedelem alanyi jogon, jövedelemtől és vagyontól függetlenül járó, mindenki számára azonos összegű állami ellátás – lenne. A feltételes mód indokolt; ilyen formában sehol nem létezik.
A koncepciót a modern korban Milton Friedman, a magyar származású Nobel-díjas amerikai közgazdász vezette fel először egy ’62-es publikációjában. Aztán évtizedekig alig került szóba; fantazmagóriának számított. Napjainkban egyre többen támogatják. A baloldaliak a szegénység leküzdését és a társadalmi különbségek mérséklését, a konzervatívok a szociális ellátórendszer és ez által az állam karcsúsodását remélik tőle.
Az OECD szerint viszont a komplex szociális ellátások kiváltása egy mindenki számára azonos összegű jutatással épphogy fokozná a vagyoni különbségeket. A rá nem szorulók is állami támogatásban részesülnének. Jólétük tovább nőne.
A finnek 20 milliós eurós kísérlete
Finnországban 2017 januárjától 2000 véletlenszerűen kiválasztott állástalan havi 560 euró alapjövedelemben részesültek. A munkanélküli járadék és a családtámogatást is kapták az arra jogosultak. Egy 5000 fős kontrollcsoportot tagjainak a megszokott szociális segélyeket folyósították. A 20 millió eurós kísérlet tavaly decemberben zárult.
Az alapjövedelemben részesülők ritkábban voltak betegek és kiegyensúlyozottabbnak érezték magukat, mint a kontrollcsoport tagjai. Más szignifikáns különbséget viszont nem mértek a kutatók.
A résztvevőknek tetszett
A Süddeutsche Zeitung finnországi riportjában több résztvevő is megszólal.
„Akár egy lottóötös” – mondja Tuomas Murija, aki 2013-ban vesztette el újságírói állását.
Munkanélküli járadékot már nem volt jogosult. A szociális segély mellett alkalmi munkákból élt. Az alapjövedelmet alkalmi kereseteitől függetlenül kapta. Ezeket korábban a szociális hivatal bürokratikus eljárással levonta a segélyből.
„Nagyobb biztonságban, szabadabban éreztem magam. Aki szabad kreatív és produktív, hasznára van a társadalomnak” – erősíti meg, amit a kutatók a résztvevők kiegyensúlyozottságáról megállapítottak.
A 31 éves Tanja Kauhanen a projekt ideje alatt is böngészte az álláshirdetéseket és elvállalt egy telemarketing munkát. „Nem fizettek sokat, de az alapjövedelemmel kiegészítve többet engedhettem meg magamnak, sokat javult az életminőségem” – meséli boldogan.
A tanulság, hogy nincs tanulság
A kevesebb megbetegedést és a nagyobb kiegyensúlyozottságot – mindössze ennyi derült ki. A projekt elhibázott koncepciója miatt megválaszolatlanul maradtak a legfontosabb kérdések:
Feladták volna a rosszul fizetett állásokat? – nem derült ki, mert csak munkanélküliek vehetett részt benne. Ráadásul a 3800 eurós finnországi átlagjövedelemnek 560 euró nem igazi alternatívája.
A munkanélküli járadék időbeli korlátozottsága miatt hamar állást kell találniuk a munkanélkülieknek. Korlátlan ideig járó támogatás mellett több időt szántak volna munkakeresésre és képzettségüknek, elképzelésüknek megfelelőbb állást találtak volna? – nem derülhetett ki, mert a résztvevők tudták, hogy csak két évig tart a projekt.
Alapjövedelem light Itáliában
„Történelmi nap a mai” – mondta az Öt csillag mozgalom (M5S) elnöke és gazdasági miniszter, Luigi di Maio az alapjövedelem elfogadásakor. Nem az ígért összegben és nem mindenkinek fog járni. A jobboldali-populista koalíciós partner ellenállása és a feszült költségvetési helyzet miatt csak 6 milliárd eurót sikerült előteremteni az eredetileg terv végrehajtásához szükséges 17-ből.
„Reddito di cittadinanza” azokban a háztartásokban élőknek jár, ahol az éves jövedelme 9360 euró/fő (780€/hó) alatt van. Összege havi 780, illetve saját tulajdonú lakás esetén 500 euró. Az ingatlantulajdonosoknak 10 ezer, a bérlőknek 30 ezer euró megtakarítás is engedélyezett. A munkával rendelkezők is kapják, ha nem érik el a jövedelemhatárt. A 61 millió olaszból 5 millióan profitálhat belőle. De alapjövedelem helyett inkább rendszeres szociális segélyről van szó. Utóbbiból 1,3 millióan részesültek Itáliában.
Pénz helyett káosz?
ANSA/CENTIMETRI
A megítélés és a kifizetés olaszosan bürokratikus lesz. A regionális munkaügyi központok 9 ezer dolgozójának kell menedzselnie. Németországban a hasonló szociális segély megítéléséhez és folyósításához egy jóval egyszerűbb rendszerben is 90 ezer köztisztviselő kell!
Kritizálják az összeget is. Délen, ahol sokan alig keresnek többet, felmondási hullámtól tartanak. Ráadásul a legnagyobb haszonélvező az olaszok feketén dolgozó tömege lehet. Hivatalosan nincs jövedelmük, így megkapják a 780 eurót, pedig nem szorulnának rá. Inkább az átlag 1300 eurót kereső tanítókat kellene segíteni – vetik fel a rendszer ellenzői.
A kormány járulékkedvezményt ad azoknak a cégeknek, amelyek alapjövedelemben részesülőket alkalmaznak. Remélik, hogy ezt béremelésre fogják fordítani, és így a juttatás nem vezet a foglalkoztatás csökkenéséhez.
A német szocdemek tervezete
A német szociáldemokraták (SPD) is alapjövedelmemben (Bürgergeld) gondolkodnak. A kancellárjuk, Gerhard Schröder által bevezetett, a köznyelvben Hartz IV-ként emelgetett rendszeres szociális segélyt akarják ezzel felváltani. A havi 424 eurós juttattatás 2003-as debütálásakor jelentős megszorítás volt. Az akkori drámai népszerűségvesztést a mai napig nem heverte ki az SPD.
A javaslat szerint:
- A korábbi jövedelemtől függő munkanélküli járadék egy helyett ismét két évig járna.
- Az alapjövedelmet két évig vagyoni viszonyaiktól függetlenül kapnák az állástalanok.
- Az állam két évig mérettől függetlenül fizetné a segélyezett bérlakását.
- Jelenleg a munkaügyi központtal együtt nem működők segélye csökkenthető. A jövőben nem lehetne a lakhatási támogatást megrövidíteni és az alapjövedelmet teljesen megvonni.
- Nem lenne kötelező a munkaügyi központ által közvetített állást elfogadni, és továbbképzéseken részt venni.
A konzervatív koalíciós partner ellenzi, Merkel még nem kommentálta a tervet.
Kísérletek világszerte
Brazília 2004-ban a világon elsőként rászorultsági alapon a megélhetést biztosító alapjövedelmet vezetett be. A „bolsa familia” havi 10 euróra tehető, személyenként. A lakosság csaknem 25%-a kapja.
Kanada Ontario tartományában 2017 áprilisától négyezer, véletlenül kiválasztott személy szociális segély helyett havi mintegy 800 euró alapjövedelmet kapott. Ha azonban volt mellékes munkajövedelem, ennek 50%-a erejéig csökkentették a támogatást. Az új, konzervatív vezetés a programot túl drágának találta és 2018 végén leállította.
A kaliforniai kisváros, Stockton ősz óta 100 rászoruló családnak ad feltétel nélkül havi 500 dollárt. A kísérletet két év után értékelik.
Egy kaliforniai start-up, a Combinator egy átfogó kutatás keretében három évig ad 1000 embernek havi 1000 dollárt feltétel nélkül.
Egy amerikai alapítvány, a GiveDirectly szintén alapjövedelemmel kísérletezik a harmadik világban. 21 ezer vidéken élő kenyai egy éven keresztül havi 18 dollárt kap majd. Nem sok, de az ötletgazdák szerint a helyi viszonyok között elegendő egy életképes mezőgazdasági tevékenység beindításához. Ha a kísérlet beválik, forradalmasíthatja a harmadik világ nemzetközi segélyezését.
Alaszkában az állami olajbevétel 25%-át 1976 óta minden évben egyenlő arányban osztják el a lakosok között. Az 1000 dollár körüli juttatást sokan alapjövedelemként definiálják.
Az iráni állam szintén az olajbevételekből kéthavonta 80 dollárt juttat minden polgárának.
Érvek és ellenérvek
Emberhez méltó élet, tér az önmegvalósításnak – hangzanak az alapjövedelem mellett szóló morális érvek.
Közgazdasági racionalitása is lehet a koncepciónak, Nyugaton a lakosság fele részesül valamilyen állami ellátásban. Ha ezeket alapjövedelem váltaná fel, sok pénz és erőforrás szabadulna fel, amely most a szociális bürokrácia fenntartására megy el. Az emberek egy része pedig fizetett munka helyett önkéntesen dolgozhatna szociális területen. Így csökkennének az állami kiadások a szociális szférában.
Senki nem akarja majd a rosszul fizetett, illetve kellemetlennek tartott munkákat elvégezni – hangzik a fő félelem. Meg kellene fizetni a fontos, de most anyagilag alulértékelt tevékenységeket – replikázik a DM-drogérialánc tulajdonosa, Götz Werner, az alapjövedelem egyik elkötelezett német híve.
Gazdasági menekültek sosem látott hulláma érhetné el az alapjövedelmet bevezető államokat – hangzik egy újabb félelem. Sokan a társadalom egész jövőjét veszélybe látják az által, hogy a fiatalok nem lennének tanulásra motiválva.
Vannak tehát elgondolkodtató érvek pro és kontra is. Kérdés, veszi-e a bátorságot egy ország vagy város a mindenkinek, jövedelemtől függetlenül járó alapjövedelem bevezetésére.
