Új konkurenciája támad az EU légitársaságainak. Egyre több afrikai ország alapít nemzeti légiközlekedési céget. Több desztinációja számosságában és minőségében is elsősorban az európaiakkal száll versenybe.
A múlt árnyai
Az ugandai Entebbe reptere a világ legszebb fekvésű légikikötői közé tartozik: ahogy a repülő kiemelkedik az őserdő fái közül, majd kört ír le az egyedülálló szépségű Viktória-tó felett, aligha van utazó, aki ne az ablakhoz tapadva csodálná a tájat.
Akinek szerencséje van, a szigetek és halászhajók mellett krokodilokat is láthat. A repülőtérnek mégis rossz a híre. Nem tudta lemosni magáról egy terrorakció emléket. 43 évvel ezelőtt itt landolt a palesztin géprablók parancsára az Air France gépe. A túszokat izraeli katonák filmbe illő akcióval szabadították ki és menekítettek a túszejtőket támogató Idi Amin diktatúrájából Izraelbe.
Géprablások és szerencsétlenségek sora miatt évtizedekig rossz volt az afrikai légitársaságok és reptetek híre. Volt olyan ország, ahol a ’80-as években szerencsének mondta magát az utazó, ha egy évtizedes korú, de elnyűhetetlen hírében álló Antonov géppel emelkedett a levegőbe. A botkormány pedig egy leszerelt orosz pilóta tartotta a kezében, aki csak félig volt berúgva.
A jelen gondjai
Nincs még egy kontinens, ahol a légiközlekedés az elmúlt húsz évben annyit fejlődött volna, mint Afrikában. Aktualitásukat vesztették egy kenyai miniszter a ’90-es évek elején legendássá vált szavai: „Mielőtt helyet foglalok egy afrikai társaság repülőjén, mindig meggyőződöm róla, hogy van pilóta a vezetőfülkében.” Az elmúlt években a fekete kontinensen nem csak a légitársaságok és a desztinációk, a repülőiskolák is szaporodnak. Igény van rájuk, mert egyre több afrikai repül rendszeresen.
Az afrikai országok a ’60-as években lezajlott függetlenedése után évtizedekig csak európai, első sorban párizsi átszállással lehetett csak a kontinens nyugati feléről a keletire repülőn eljutni! Hiányoztak a helyi légitársaságok. Napjainkban már a túl sok társaság és a folyamatosan bővülő hálózatuk jelenti a legnagyobb problémát. Az elmúlt 5 évben kis híján 20 afrikai ország alapít nemzeti légiközlekedési vállalatot. Sokszor minden gazdasági racionalitás nélkül.
Elrettentő példa Ruanda.
A gyorsan növekvő népességű országban a közúti infrastruktúra bővítése egyre kevésbé tud lépest tartani a lakosság igényével. Az ország vezetése ennek ellenére egy állami légiközlekedési vállalat gazdaságilag teljesen abszurd alapításába öli a kevés adóbevételét. Két ok áll a háttérben: az autoriter államfő egója és a korrupció. A légitársaság a kormányközeli oligarchák kifizetőhelye.
Nem jobb a helyzet Kenyában sem, ahol a frissen alapított légitársaság első menetrend szerinti útján a fővárosból, Entebbéből a szomszédos Kenya fővárosába, Nairobiba írd és mond, 8 utas ült az egyébként is kicsi, 80 fős gépen. Csoda lett volna, ha többen vannak. A társaság egy nappal az indulás előtt nyitotta meg az irodáját és kezdte meg a jegyek online értékesítését is. Várhatóan ennél is rosszabb lesz a helyzet Dél-Szudánban, a világ egyik legkorrektebb, polgárháború sújtotta országában, amelynek vezetése szintén légitársaság alapítását tervezi.
Siker sztorik
A sok probléma ellenére az afrikai légiközlekedés sokkal jobb, mint a híre. Ebben nagy a szerepet kap az Ethiopien Airlines. A kontinens legsikeresebb és legtöbb nyereséget termelő légitársaságának. Ma már 100 város szerepel a cég célállomásai között a világ minden pontján. A nemzetközi utazóközönség is tudja, hogy az Ethiopien Airlines gépei megbízhatók és a fedélzeti ellátás jó. A társaság hírének a márciusi szerencsétlenség sem ártott tartósan. Egyértelmű, hogy a járatuk lezuhanása sokkal inkább a gépgyártó Boeing, mint a légitársaság hibája. A növekedés töretlen. Az Ethiopien Airlines elérni látszik a célját, Dubai helyett Addis Abeba válik Ázsia légiközlekedési kapujává.
