Brexit, zavargások Hongkongban, kereskedelmi háború az USA és Kína között, török katonai műveletek Szíriában, rendkívüli állapot Chilében, tüntetés-sorozat Barcelonában… Néhány példa az elmúlt napok, hetek világpolitikai történéseiből, amelyek befolyásolják a világkereskedelmet, az egyes régiókon belüli és nem kevésbé a vállalati üzleti kapcsolatok alakulására. Kockázat nélkül csak nagyon ritkán van üzlet, de az újabb és újabb politikai és országkockázatok kezelése sok odafigyelést és szakértelmet követel, hiszen globalizálódó világunkban egy-egy politikai esemény szinte pillanatok alatt „végigsöpör” a gazdaság makró és mikró szintjein.
Kockázat és kockázatkezelés
A legnagyobb német biztosító által készített Kockázati Barométer című kiadvány szerint a hagyományos ipari kockázatok (üzletmenet-folytonosság, beszállítói lánc megszakadása, természeti katasztrófák, tűz és robbanás, stb.) növekedésénél nagyobb mértékben növekedtek a kiber és politikai kockázatok. Erre a következtetésre jutott a 47 országban megkérdezett ötszáz kockázati és vállalati biztosítási szakértő. (Az Allianz felmérése szerint a vállalatok a kiber kockázatokra vannak a legkevésbé felkészülve, de a cégeknek belátható időn belül számolniuk kell a klímaváltozás, valamint a technológiai innováció kockázatainak kezelésével is. A szakemberek véleménye szerint a kockázatkezelésnek igen gyorsan kell alkalmazkodnia az új valósághoz.)
A kockázat olyan helyzetet jelent, amelyben egy esemény bizonyos valószínűséggel fordul elő, azaz a lehetséges jövőbeni események száma nagyobb, mint a ténylegesen bekövetkezőké, de az eseményekhez bizonyos valószínűségi érték rendelhető (bizonytalanság esetén a valószínűségek ismeretlenek). A kockázat “mérhető bizonytalanság”. A döntéshozó ismerheti az összes bekövetkezhető eseményt és azok valószínűségét.
A cégeket érintő többféle kockázat (többek között ár, árfolyam, kereskedelmi, nem teljesítési, piaci, kamat, természeti kockázat) kezelésének térben és időben összehangolt, integrált, mindig a lehető legjobb megoldást kereső (maximális haszon, legkisebb veszteség stb.), azaz optimalizált módszerét nevezzük kockázatkezelésnek (risk management).
Politikai kockázat
Politikai kockázatnak nevezik azt a valószínűséget, hogy politikai események és erők kedvezőtlenül érintik a cégek nyereségét, valamint kitűzött belföldi és külföldi céljaik megvalósítását, elérését. A politikai kockázat eseményeit sok esetben nem lehet előre jelezni, vannak helyzetek, események, amikor ezt a fajta kockázatot viszont előre lehet látni. Például, ha egy országban olyan párt és kormány kerül hatalomra, amely ígéreteinek megfelelően államosít számos külföldi működőtőke beruházást kártérítéssel vagy anélkül.
A vállalatok külföldi befektetési stratégiájának kialakításakor fontos szempont a kockázati tényezők elemzése, melynek során a politikai és az ország kockázat számszerűsítése kiemelt jelentőségű feladat. Ugyanazért a befektetésért magasabb hozamot várnak el a befektetők a kockázatosabb országokban, mint a kevésbé kockázatos térségekben.
Színes a paletta
Az üzleti életben sokféle politikai és ország kockázat létezik, érdemes áttekinteni közülük a legfontosabbakat:
Néhány politikai kockázati példa a közelmúltból:
- Egy vélt vagy valós államcsíny kísérlet után 2016 őszén a török kormány különféle szankciókat alkalmazott azon cégek ellen, amelyekről azt feltételezte, hogy közük volt a zavargásokhoz. Ennek egyik következménye az lett, hogy számos külföldi cégnek feltáró elemzést kellett készítenie az üzleti kapcsolatok folytatása előtt török üzleti partnerei és a kormány viszonyáról.
- Az olajárak világpiaci csökkenése és az apadó valutatartalékok miatt a nigériai kormány 2015-ben korlátozta a hazai importőrök valutavételi lehetőségeit a bankoknál. A korlátozások bevezetése miatt sok külföldi vállalat csak nagy késéssel jutott hozzá nigériai exportjának ellenértékéhez.
- 2017 őszén etnikai zavargások törtek ki Etiópia több részén az állami diszkrimináció ellen. A több hónapon át tartó összecsapások a tiltakozók és a rendőrség között azt eredményezték, hogy a kormány szükségállapotot hirdetett ki. A zavargások olyan külföldi cégeket is célba vettek, amelyekről a tiltakozók azt feltételezték, hogy azokat az állam az üzleti kapcsolatokban előnyben részesíti. Az országban jelen lévő külföldi vállalatok az esetből azt a tanulságot szűrték le, hogy nem csak a kormánnyal, hanem a helyi közösségekkel is jó kapcsolatokat kell fenntartani
A forrongó világban érthető, hogy a cégvezetők a politikai kockázatok miatt is aggódnak, és döntéseinél ezt a tényezőt sem hagyhatják figyelmen kívül. Sok felső vezető úgy gondol a politikai kockázatra, mint valami elkerülhetetlen földrengésre. Mindazonáltal a legtöbb sikeres multinacionális vállalat eleve úgy építette fel üzletmenetét, hogy a politikai kockázatokat lecsökkentette.
A külföldi kormányok valószínűleg nem államosítanak olyan helyi vállalatokat, amelyek anyacégük nélkül működésképtelenek. Például az amerikai számítógépgyártók vagy gyógyszergyárak külföldi leányvállalatai viszonylag keveset érnek a központ know-how-ja nélkül. Érdemes felidézni a Ford példáját is: az autóipari óriáscég például tengeren túli tevékenységeit úgy integrálta, hogy a különböző alkatrészek, részegységek és a kész autók gyártását más-más országokba telepítette. Egyetlenegy gyárnak sincs önmagában túl magas értéke, s ha az egyik országban a politikai éghajlat borúsra vált, akkor a Ford a termelést azonnal át tudja állítani egy másik gyárába. Ezzel szemben egy bánya kisajátítása már sokkal valószínűbb, hiszen ennek működtetéséhez nem szükséges a központ, az anyavállalat támogatása.
Kockázatelemzés
A vállalati és üzleti életben nagy megbecsülésnek örvend a kockázatkezelési szakma, s annak „művelői” a kockázatkezelő szakemberek. Természetesen ők is szakosodnak, vannak, akik pénzügyi, kereskedelmi vagy éppen adózási kockázatok menedzselésével foglalkoznak, s vannak, akiknek a politikai kockázatok elemzése és kezelése a szakterülete.
A politikai kockázatok okai sok esetben előre láthatók, ki is számíthatók. De gyakran fordul elő, hogy nem várt, nem kiszámítható politikai esemény történik. Szakemberek véleménye szerint éppen az utóbbi eshetőségek miatt érdemes a cégeknek alternatív, úgynevezett B–stratégiával is rendelkezniük üzleti kapcsolataikban.
Mi a kockázatelemzés és -kezelés lényege? A kockázatelemzés célja, hogy az üzleti projekt pénzügyi forrásaiból, környezetéből és végrehajtásából eredő veszélyeket a legkisebbre, illetve a tudatosan vállalt szintre csökkentse. A kockázatelemzés eredménye, hogy lehetővé teszi az üzlet tervszerű megvalósítását, időt, pénzt, erőforrást takarít meg. Az érdekelt üzletemberek az elemzés nyomán időben felismerik a változásokat, amelyekre felkészülten tudnak reagálni és ezáltal elkerülhetik a válsághelyzeteket.
A kockázatok vizsgálatával és a kockázatok hatásának minimalizálásával foglalkozó tevékenységek összességét nevezzük kockázatkezelési folyamatnak, amely négy jól elkülöníthető szakaszra osztható:
- a kockázati tényezők feltárása, azonosítása
- a kockázati tényezők csoportosítása,
- a kockázati tényezők hatásainak elemzése,
- az elemzés eredménye alapján a megfelelő kockázatkezelési stratégia kialakítása
Vállalatvezetés és politikai kockázat
A vállalati vezetők számára a politikai kockázat kezelése három lépésből áll. Először be kell azonosítaniuk, meg kell határozniuk a politikai kockázat(ok) jellegét (például belső zavargások, államcsíny, terrorista cselekedetek) és azt is meg kell állapítaniuk, hogy az események miként befolyásolják a céget az adott országra, területre, vállalatra kitűzött céljai megvalósításában. Második lépésként pénzügyi modell segítségével kell számszerűsíteni a politikai kockázatot a vállalat teljesítményére vetítve. Ezután kerül sor a politikai kockázat hatásainak összevetésére a cég kockázat-viselési képességeivel, lehetőségeivel.
Az országok kockázata és a felár
A politikai kockázat szinte minden esetben egy-egy országhoz köthető, ezért az üzletembereknek és az elemzőknek megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk az országkockázatra. A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) szerint az országkockázat a következőre vonatkozik: „arra a lehetőségre, hogy az állam, mint hiteladós vagy nincs abban a helyzetben, vagy nem kész arra, hogy teljesítse adósi kötelezettségeit, és hogy az egyéb hitelfelevők – a szokásos hitelezési kockázattól eltérő okokból – sincsenek ebben a helyzetben”.
Az országkockázat megjelöli a külgazdasági kapcsolatokban – mint például az exportban vagy a hitelezési intézetek pénzügyi tevékenységében – lévő speciális kockázati tényezőket, amelyek a külföldi szerződő felekkel szembeni követelések behajtásában, illetve a tőkebefektetések és az elvárt nyereség elvesztésében jelentkeznek. Megjelenési formája a szerződésekben az úgynevezett országkockázati felár, amelyet a hitelezett ország tartozik kifizetni a hitelösszegen felül. Egy országot a válságos helyzete arra kényszerítheti, hogy az állam saját szerződött kamat- és törlesztőrészletének megfizetését, vagy az ottani hitel-adósét egészben, vagy részben elmulassza.
A Deutsche Bank szerint az országkockázat „az a kockázat mely abból tevődik össze, hogy egy tetszőleges országban veszteség keletkezik úgy, hogy ott politikai vagy társadalmi nyugtalanságok, államosítások és kisajátítások vannak, a küladósságok állami elismerése hiányzik, vagy deviza-ellenőrzés van, illetve az ország fizetőeszközét leértékelték”. Minden meghatározásban közös, hogy az országkockázatba csak azokat a kockázati elemeket kell belefoglalni, melyek nem sajátosan egy adott külföldi hitelfelvevőhöz kötődnek, hanem általában annak az országnak a politikai-gazdasági helyzetéből adódnak, melyben a hitelfelvevő székhelye van.
Minősítés, besorolás, rating
Az ország kockázati felár nagysága az adott ország biztonságához és bonitásához igazodik. Ezt minősítések (rating) útján fejezik ki az ilyen feladatkörű szervezetek. Közülük a legismertebbek és a legelismertebbek az USA-ban működő Fitch Ratings, Moody’s és Standard & Poor’s. A felárat megalapozó ország-besorolás megadja annak valószínűségét, hogy egy beruházás veszteségessé válik, ha a befektető az adott országban invesztál.
A minősítés során mind a magán, mind az állami szektort figyelembe veszik. A kockázati index meghatározásához különféle kockázati tényezőket vesznek figyelembe, melyek a gazdaság általános helyzetére, a politikai biztonságra és a szociális, valamint a nemzetközi helyzetre vonatkoznak.
Az ország kockázat elemzése azt a célt tűzi maga elé, hogy átláthatóvá tegye egy külföldön történt beruházás, egy hitelnyújtás vagy export-finanszírozás sikertelenségének a valószínűségét. A sikertelenség alapja az a visszafizetési kockázat, mely összefügg egy adott állam fizetőképességével és fizetési hajlandóságával. Így technikáját tekintve az elemzés úgy szerveződik, mint egy hitelfelvevő bonitásának analízise, de ezen túl még további feltételeket is figyelembe kell vennie, melyek tipikusak az állami szint bonitásának megállapításakor. Mindez végül egy úgynevezett ország-besorolásba „torkollik”; ennek célja az országokat osztályozva azokat egy rangsorba sorolni, mely egy adott rendezésen belüli összehasonlítást szolgál.
A politikai és ország kockázatok feltárásával, elemzésével szerte a világon igen sok erre szakosodott intézmény, elemző központ, kereskedelmi bank, valamint export-import bank foglalkozik. Ezek folyamatosan felülvizsgálják és frissítik az egyes országok hitelkockázati besorolását. Az elemzések az országokról olyan rendkívül fontos értesüléseket tartalmaznak, amelyek hatással lehetnek üzleti tevékenységére is.
Természetesen léteznek megbízható cégek magas kockázatú országokban épp úgy, mint kockázatos cégek alacsony kockázatú országokban. A teljes kockázatot tehát az ország kockázat és az üzlet specifikus tényezők kombinációja adja meg.
Enyhíthetők, kivédhetők a kockázatok
Korábban már említettük, hogy a politikai kockázatok egy része a külföldi üzleti műveletek (például export, import, közvetlen működő tőke beruházás) „beárazhatók”, vannak azonban olyanok, amelyek hirtelen robbannak ki. Nem egyszerű tehát az üzleti kockázatok kivédése, de enyhítésük érdekében szükséges és lehet is az elemzések, a napi események figyelése mellett mást is tenni. Például a vállalkozás nagyságától függetlenül legyen tervünk, amely a kockázatokkal is számol. Ezt a tervet az újabb kockázatok fényében rendszeresen érdemes felülvizsgálni. Sőt, a viszonylagos nyugalmat a kockázatokkal szemben a már említett tartalék terv biztosíthatja. Az üzleti biztonságot azonban a politikai kockázatok elleni biztosítás nyújtja, amely – érthető módon – nem olcsó mulatság, de bizonyos térségekben kifizetődő.
Dr. Gonda György, CMC
vezetési tanácsadó
Certified Management Consultant
