A német alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette és megsemmisítette a lakbérek befagyasztásáról szóló berlini helyi jogszabályt.
Az alkotmánybíróság megállapította, hogy a tartományi rangú főváros parlamentje (képviselőház) a jogszabály megalkotásával túllépett hatáskörén, mert a szövetségi parlament (Bundestag) már hozott törvényt az ügyben. Ezért a helyi, tartományi szabályozás érvénytelen.
A Bundestag 2015-ben fogadta el az úgynevezett lakbérfékről (Mietspreisbremse) szóló törvényt, amely előírja, hogy a tulajdonos vagy ingatlankezelő bérlőváltáskor legfeljebb 10 százalékkal emelheti a kezdeti bérleti díjat a térségben – kerületben, városrészen, településen – jellemző átlagos lakbér fölé.
A berlini parlament 2020 elején ennél jóval szigorúbb szabályokat írt elő az úgynevezett lakbérplafont (Mietendeckel) bevezető törvénnyel.
A lakhatási költségek rohamos emelkedése miatt hozott jogszabály a 2014 előtt épült lakásokra vonatkozik, és a 2019 nyarán regisztrált szinten fagyasztotta be ezen ingatlanok bérleti díját, méghozzá öt évre, 2025-ig.
Ez nagyjából másfélmillió lakás bérleti szerződését változtatta meg, a bérlő javára, a tulajdonos kárára.
Berlin a 16 német tartomány közül az egyetlen, ahol bevezették a lakbérplafont. A szociáldemokraták (SPD), a Zöldek és az SPD-tól balra álló Baloldal (Die Linke) koalíciós tartományi kormánya figyelmeztette a bérlőket, hogy a megtakarított pénzt érdemes egyelőre félretenni, mert nem lehet kizárni, hogy alkotmánybíróság megsemmisíti a törvényt, és a bérlőknek visszamenőleg ki kell fizetniük a különbözetet.
A lakhatási költségek emelkedése a legfontosabb társadalmi problémák közé tartozik Németországban, mert a lakosság nagy többsége nem saját tulajdonú lakásban, hanem bérelt ingatlanban lakik. A szerződésekben rendszerint azt a megoldást alkalmazzák, hogy meghatároznak egy kezdeti díjat, amelyet évente módosítanak a helyi önkormányzat úgynevezett lakbértükre alapján, amely az adott területre, városrészre, kerületre jellemző lakbérszintet mutatja.
Berlinben és a legtöbb német nagyvárosban a 2010-es évek elején, az euró jövőjét övező aggodalom és az alacsony kamatok révén indult el az ingatlanok árának, és ezzel együtt a lakbérek emelkedése.
A gyors ütemű emelkedéshez az is hozzájárult, hogy a legtöbb nagyváros lakossága növekszik, Berliné például évente 30-40 ezer fővel növekedett a koronavírus-járvány előtt. Így a fővárosban a 2010-es években nagyjából 100 százalékkal emelkedtek a lakbérek. A legtöbbet az újépítésű lakásokért kell fizetni, a négyzetméterenkénti 18-20 eurós (6480-7200 forint) havi bérleti díj sem számít ritkaságnak, míg a havi bruttó átlagkereset nagyjából 3500 euró.
