A Netflix Downfall: The Case Against Boeing című sorozata azt kutatja, hogy mi okozta valójában a Boeing repülőgépek lezuhanását. A széria azt sugallja, hogy a vállalati kapzsiság éppúgy hibás volt, mint a mechanikai hiba.
A magyarul a Zuhanás: A Boeing-ügy címet viselő filmsorozat már az első perceiben a lényegre tér. Átlagos embereket látunk, akik egy reptéren haladnak át, majd elhelyezkednek az üléseikben. Eközben megszólal egy hang a hangosbemondón, amint meglehetősen vészjóslóan azt mondja: “A legtöbb ember kényelmesen érzi magát a repülés közben“. Ezzel Rory Kennedy rendező rögtön meg is határozza a történet tétjét. Az emberek nap mint nap repülnek, és több szabályozó hatóságba, repülőgépgyártóba és légitársaságba vetik bizalmukat. Elvárjuk, hogy ezek a hivatalos szervek épségben eljuttassák az utasokat oda, ahová kell. De mi van akkor, ha a színfalak mögött évekig tartó költségcsökkentésről és titkos megállapodásokról lehull a lepel és kiderül, hogy minden, amit a légi közlekedés biztonságáról feltételezünk, téves?
Az AV Club cikke szerint a Downfall igazi krimiként épül fel, elsősorban arra összpontosítva, hogy mi történt 2018-ban és 2019-ben, amikor alig több mint négy hónap különbséggel több száz ember halt meg két repülőgép-szerencsétlenségben: a Lion Air 610-es járatán és az Ethiopian Airlines 302-es járatán. Az egyik járat Délkelet-Ázsiából, a másik Kelet-Afrikából indult, de mindkét baleset alig néhány perccel a felszállás után történt, és mindkettő a Boeing 737 MAX-ot érintette – egy régebbi Boeing utasszállító új változatát, amelyet nemrég terveztek át az üzemanyag-hatékonyság javítása érdekében. A balesetek nyomán a Boeing összes 737 MAX repülőgépét ideiglenesen világszerte repülési tilalom alá helyezték, amíg az alapos vizsgálat le nem zárul. A kezdeti felvetések után, amelyek szerint a légitársaságok vagy a pilóták hibáztak, a nyomozók végül egy automatizált repülésstabilizáló rendszerre fogták a problémát, amely helytelenül aktiválódott, így a repülőgépek orrát lefelé nyomta, és akadályozta a pilótákat a magasság visszanyerésére irányuló erőfeszítéseikben.
Kennedy a Downfallt nagyjából harmadokra osztja, a sorozat első része nagyrészt a balesetekre adott pánikszerű kezdeti reakciókra összpontosít. Sok éve nem történt ilyen mértékű baleset, és a végső felelősök – valamint a sajtó és a közvélemény – azonnal azt feltételezték, hogy valami szerencsétlen és megismételhetetlen dolog történt. Az LNI610 és az ET302 számú járatok esetében az utasok és a személyzet családjai a “gondolom, ez is csak egy olyan tragédia volt, amely csak egyszer fordul elő a millióból” felfogás szerint válaszokat és igazságot kerestek. A Downfall harmadik részében Kennedy a családok történeteivel zárja le a kört, amikor az amerikai kongresszus és a bíróságok elé állítják a Boeing néhány vezetőjét.
A Downfall felvételeiben ugyanakkor nincs semmi különösebben feltűnő. Kennedy nagymértékben támaszkodik archív híradófelvételekre és új interjúkra, amelyeket animációs jelenetek és megrendezett újrajátszások egészítenek ki, amelyek megpróbálják érzékeltetni, mi vezetett a tragédiákhoz. Mivel a Boeing Kennedy stábjának inkább írásbeli nyilatkozatokat adott, mint kamerás interjúkat, a történetből hiányoznak azok a bennfentes részletek, amelyek teljesebbé tehették volna a filmet. Néhány korábbi Boeing-alkalmazott és légiközlekedési szakértő (köztük a hős pilóta, Chesley “Sully” Sullenberger) viszont hasznos meglátásokkal szolgál.
A Downfall ezzel együtt hatásos. Kennedy és interjúalanyai a balesetek és utóhatásaik történetének bemutatása után egy kicsit visszalépnek, és elkezdik feltárni a Boeing történetét. Ez egy ismerős történet egy családi alapítású cégről, amely valaha szerves része volt szülővárosának, Seattle-nek, mielőtt a változó vállalati kultúra szétszórta az alkalmazottakat, és megszakított néhány mélyebb kapcsolatot a termék és a gyártók között. A sorozat szerint, ahogy a vállalat üzleti oldala egyre kevésbé hallgatott a mérnökökre és a közvetlen munkatársakra, és ehelyett a személyzet leépítésének és a költségek csökkentésének módjait kereste, az olyan aggodalmak, mint a “potenciális halálesetek” egyre absztraktabbá váltak, és könnyebben leegyszerűsíthetővé váltak egy táblázatban szereplő számokra.
Kennedy végül azt sugallja, hogy bár a Boeing hírneve továbbra is komoly súlyt képvisel az iparágban és a kormányzatnál, a vállalat már régen nem tartja magát a minőség és a biztonság eredeti eszményeihez. Legjobb esetben a Downfall nem is annyira “a Boeing elleni ügy”, mint inkább egy olyan gazdasági rendszer elleni ügy, amelyben a részvények árának növelése érdekében a részvényesek számára bármit megtesznek. Ez egy elrettentő példa arra, hogy mi történik, ha a vállalatok a nevüket kezdik eladni ahelyett, hogy az általuk képviselt termékeket és szolgáltatásokat árulnák.
Érsek M. Zoltán
