Mivel a multik kedvezményes betelepítése a nemzetközi gazdasági konjunktúra előre nem látható, drasztikus visszaesése miatt nem hozta meg az eredményét, a gazdaságpolitika szükségszerűsége, hogy a beszállításban érdekelt magyar középvállalkozások után a hazai foglalkoztatás felét adó KKV szektor szerepe ismét fókuszba kerüljön. Miközben ehhez fontos lenne az EU források megnyílása, a kockázati tőke megjelenése is segíthet a legsikeresebb ötletek sikeres megvalósításában – fejti ki Csuhaj V. Imre, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány Kuratóriuma elnöke, aki az MVA 35 éves sikerei és kudarcai mellett a hazai kockázati tőke eddigi tapasztalatairól is beszélt AzÜzletnek.
– Az Ön egész eddigi munkássága a hazai mikro-, kis- és középvállalatok fejlesztéséhez kapcsolódik – elsősorban a 35 éve, 1990 tavaszán alapított Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, kuratóriumi elnökeként. Annak az MVA-nak, amely a rendszerváltoztatás egyik kulcsintézménye volt azzal, hogy elsőként folyósított kedvezményes vállalkozási hiteleket az akkor induló magáncégeknek. Mi változott leginkább azóta?
– Miközben 35 éve a piacgazdasági átalakulás első lépéseit tettük meg, ma már egy erős nemzetközi gazdasági beágyazottsággal bíró piacgazdasággal rendelkezünk. Amint a gazdasági környezet az elmúlt évtizedekben új és új kihívásokat támasztott a kkv-k fejlesztése terén, úgy alakult át folyamatosan az Alapítvány tevékenysége és változtak a cselekvési súlypontok is.
– Az MVA tevékenysége mindig a kormány kkv-politikájához igazodott. Nem ellentmondás ez, ha arra gondolunk, hogy az MVA valójában egy független magán alapítvány (NGO)?
– Nincs ellentmondás: az MVA egyik alapítója a Magyar Állam volt, kereskedelmi bankokkal, vállalkozási érdekképviseletekkel és az MNB-vel közösen, amihez később cégek, egyesületek is kapcsolódtak. Az állami alapító ellenére valóban magánalapítvány született, amelynek működését azonban nem az alapítók, hanem a Kuratórium irányítja. De mivel az MVA fő feladata a vállalkozásfejlesztés, működése kapcsán természetesen figyelembe kell vennie a gazdasági környezet változását, s így a kormány aktuális kkv-politikáját a javaslatok megfogalmazásánál, a programok előkészítésénél és lebonyolításánál.
– A mindenkori kormányok kkv politikája azonban korántsem nevezhető következetesnek…
– A ’90-es évek első felében kialakuló piacgazdasági környezetben mind a kormány, mind pedig az MVA stratégiai célként tekintett az új vállalkozások létrejöttének ösztönzésére. Ennek érdekében rövid időn belül szükségessé vált a finanszírozási rendszer átalakítása, és egy a korábbinál rugalmasabb, a vállalkozások igényeihez jobban illeszkedő hitelezési gyakorlat megteremtése. Ez a változás nemcsak a vállalkozásfejlesztés előmozdítása, hanem a gazdasági átmenetet alapjaiban meghatározó privatizáció sikeressége szempontjából is kulcsfontosságúnak bizonyult. Ekkor elindítottuk a mikrohitelt és alapítóként részt vállaltunk az első és máig legjelentősebb garanciaintézmény a Garantiqua Hitelgarancia Zrt. felállításában. A 90-es évek második felében az MVA vidéki hálózata jelentős szerepet játszott az ipari parkok, technológiai parkok, inkubátorházak kialakításában, miközben a kkv-politikával való szinkronitás mellett az MVA tevékenysége egyfajta úttörő, fejlesztő intézményi keretként is megnyilvánult. Vagyis az Alapítvány, az állami programlebonyolítói pozícióból kilépve kísérleti programfejlesztőként is megnyilvánult.
– Mit jelentett ez a gyakorlatban?
– Ez a két szerepkör szinte folyamatosan jelen volt az elmúlt három és fél évtizedben. Az MVA bonyolította le 1998-2000. között az első Beszállítói Célprogramot, 1999-2002. között pedig „sporthitel” címen igen sikeres – mára elfeledett – sportvállalkozás támogatási programot menedzseltünk, amelynek keretében például az induló sportvállalkozások alapvető infrastruktúráinak beindítását támogattuk.
2006-ban pedig megalapítottuk a Start Garancia Zrt-t, amely 2021-ig (amikor is a Magyar Állam felvásárolta a társaságot) speciális, más intézmény által nem nyújtott garanciakonstrukciókkal – pl. befektetési tőkegarancia, közbeszerzési garancia, pályázati garancia – segítette a hazai vállalkozásokat. Amelyekből olyan sikertörténetek alakultak ki, mint a Barabás Téglakő Zrt. és az elmúlt évek egyik nemzetközi cégértékesítési sikersztorijává vált SOLVO Biotechnológiai Zrt.
2008-ban az MVA részvételével jött létre Magyarország és az Európai Unió első, az új EU-s regulációk szerinti mikrofinanszírozó szervezete a MIFIN Mikrofinanszírozó Zrt., amelynek tevékenysége tíz év után, a rentabilisan felhasználható külső finanszírozás elapadásával szűnt meg. Tevékenységéhez olyan sikertörténetek kötődnek, mint a régió egyik turisztikai zászlós hajójának számító Demjéni Gyógyfürdő fejlesztése.
Azt is fontosnak tartom, hogy az alapítvány gyakran hatékonyan lobbizott a mikro vállalkozások és KKV-k működését segítő programok kormányzati támogatásáért, a teljesség igénye nélkül még azt is megemlíthetnénk, hogy 2020-2023. között az MVA a fiatal munkanélküliek vállalkozásindítási programjának lebonyolításában is jelentős szerepet játszott.
– Mi az, amire a legbüszkébb az MVA három és fél évtizedes munkáját tekintve?
– A legnagyobb eredményünknek azt tartom, hogy az MVA hozzájárult azoknak az életképes magyar vállalkozásoknak a fennmaradásához és fejlődéséhez, amelyek jórésze a mérete és a tőkeellátottsága miatt kiszorult a pénzintézetek hitelezési köréből. Büszkeségre ad okot a visszatérő ügyfelek szép száma, a programok eredményeként egymást támogató mikrovállalkozások köre is. Az MVA és a hálózat vidéken fejleszt mikro- és kisvállalkozásokat, bővíti a családi foglalkoztatást, hozzájárulva ahhoz, hogy az ott élők helyben találjanak munkát, ne kelljen elvándorolniuk az országon belül és ne kelljen kivándorolniuk a megélhetésért. 1990 óta mintegy 70 ezer ügyfelet szolgáltunk ki, közel 45 milliárd forintnyi mikrohitelt folyósítottunk és 300 garancia-ügyfelet menedzseltünk.
– Mindemellett az MVA tevékenysége a kisvállalati érdekképviseletekkel együtt mintha manapság kevésbé lenne elismerve.
– Úgy fogalmaznék, hogy miközben a vállalkozásfejlesztés terén betöltött szerepünk ma is elismert, mégis a „válogatott tartalék padján” ülünk, mert a tevékenységeink korábban olyan közösségi finanszírozási programokra épültek, amelyek volumene ma minimálisra zsugorodott. Az EU-s finanszírozás kiesése a hazai költségvetési forrásból nem, csak részlegesen pótolható. És ha vannak is programok, azokat a jellemzően állami irányítás alatt álló intézmények bonyolítják le. Ebbe az MVA státusza miatt nem fér bele…Természetesen felismertük, hogy nekünk is változtatnunk kell. Annak szellemében, hogy az MVA által elindított programoknak mindig a kkv-kat érintő valós kihívásokra kell reális megoldásokat adnia – természetesen a jövőre előre tekintve.
Mindehhez elengedhetetlen a jelenlegi gazdasági környezet jellemzése. A COVID után a hazai támogatáspolitika centrumába a nemzetközi nagyvállalatok kerültek. Ez sok tekintetben érthető, mert – három évtizedes tapasztalat igazolta – tömeges munkahelyteremtők, szinte kizárólag exportra termelnek, s a GDP-hez való hozzájárulásuk is magas. Mindez még akkor sem mondható el a hazai mikro- és kisvállalkozásokról, még ha ők adják az aktuális foglalkoztatottak több mint 50%-át.
Ennek következtében a nagyvállalkozások szerepe fel-, a lokális foglalkoztatást biztosító mikro és kisvállalkozásoké leértékelődött. A nagyvállalatok támogatása pedig azzal a feltételezéssel is kiegészült, hogy a hazai beszállítói, fejlesztési kapcsolódásokkal megerősíthető a magyar középvállalkozások köre, ezáltal fejlődésük távlatilag csökkenti a gazdaság torz, duális szerkezetének negatív következményeit. Ez a koncepció azonban mára részben megdőlt, mert a nagyvállalati beruházói döntések nem itthon születnek meg, egyes ágazatok pedig válságba kerültek, ezért a létrehozott kapacitások csökkentése reális és gyakori eredmény. Nem beszélve arról, hogy az új foglalkoztatottak egyre nagyobb mértékben már nem magyarok, hanem külföldiek, stb. Így viszont a középvállalkozói szektor remélt megerősítése illúzió maradt.
Mindezért a jövőben vélhetően szükséges lesz az elmozdulás, amelyben újra fontossá válik a mikro- és a kisvállalkozások fejlesztése, támogatása. S innen indulva pedig a középvállalkozások integrációs pozíciójának folyamatos erősítése. De ezek esetében a fejlesztésben már alapkövetelmény lesz a digitalizáció, a robotika, a szellemi termék előállítása és honosítása. Erre kell az MVA-nak felkészülnie új programjával. Erre szolgál a 2023-tól elindított Tőkeprogramunk.
– A tartalmi megújulás és a szakmai folytonosság alapját az Ön tőkebefektetési múltja jelentheti?
– Igen, hiszen lényegében a rendszerváltoztatástól foglalkozok több-kevesebb leterheltséggel befektetésekkel, s ezen belül kiemelten a kockázati tőkével. Az indulás a privatizációhoz kapcsolódik: 1992-1994. között Szabó Tamás privatizációért felelős tárca nélküli miniszter kabinetfőnökeként dolgoztam. Az ÁVÜ Igazgatótanácsának tagjaként részese voltam több száz állami vállalat átalakításának, állami tulajdonú cégek értékesítésének hazai és külföldi partnereknek, céges reorganizációnak, munkavállalói tulajdonszerzési ügyleteknek, stb. Ekkor dolgoztuk ki a régiós kisvállalkozási tőkebefektető intézményeket, a regionális fejlesztési társaságokat, amelyek az állami szerepvállalással működő kockázati tőke egyfajta előfutárainak tekinthetők. Ez a hazai gazdaságtörténet sikerekkel és kudarcokkal egyaránt jellemezhető időszaka, ami jellemző minden gyökeres átalakulásra.
– Privatizációs tapasztalata mennyiben segítette Önt a Magyar Fejlesztési Bank régiós hálózatának kiépítésénél, majd később a Regionális Holding Zrt-nél, illetve az általa felállított befektetési társaságok és kockázati tőkealap felállításánál és működtetésénél?
– Ez az időszak a folyamatos építkezés időszaka volt, összekapcsolódott a Széchenyi Terv előkésztésével és sikeres megvalósításával 2000-2002. között a Regionális Fejlesztési Holding vezérigazgató-helyetteseként a régiós vállalkozásfejlesztési pályázatok lebonyolítását irányítottam, miközben a Kormány támogatásával új tőkebefektető intézményeket is felállítottunk. 2003-2007. között én irányítottam a Beszállítói Befektető Rt. tevékenységét, amely a rövid pályafutása alatt 13 tranzakciót hajtott végre, amelyből 12 hozammal zárt a befektetett tőke visszatérülése mellett. E kis tőkeerejű befektető vállalkozás (összes tőkéje: 2,5 Mrd Ft volt) legnagyobb kihelyezése a SOLVO Biotechnológiai Rt-be történő tőkebefektetés volt, amely – ahogy azt említettem -, több mint egy évtized múlva hazánk egyik legsikeresebb nemzetközi céges értékesítését jelentette.
Mindezért meggyőződésemmé vált, hogy a hazai kis- és középvállalkozások fejlesztésében szükséges és megkerülhetetlen a kockázati tőke. E nélkül a gazdasági fejlődés főáramához tartozó, magas szellemi értékű és piacképes, robbanásszerű fejlődésre képes startup-ok Magyarországon nem jöhetnek létre, mert ezt a vállalkozási szegmenst sem a hitelezés, sem a vissza nem térítendő támogatások nem tudják megfelelően kiszolgálni. Ezért jött kapóra az, hogy az EU 2008-tól elindította a JEREMIE Tőkeprogramot, majd 2010-ben – személyes közreműködésemmel – létrejött a Széchenyi Tőkebefektetési Alap. Elindult tehát az intézményi kísérlet és a vállalkozásfejlesztési piacon megjelent az intézményi kockázati tőke.
– A JEREMIE Tőkeprogram nem volt egyértelmű siker, sok szabálytalanság is végigkísérte működését. Minek tudható ez? A konstrukció nem volt igazán megfelelő, a lebonyolító alapkezelők nem végezték jól feladataikat, „olcsó és nem kontrollált” tőkejuttatást jelentett, nem volt meg a kellő szakmaiság és etika?
– Mindent összevetve a JEREMIE Program úttörő volt a kockázati tőke hazai történetében. De mivel sem a tőkebefektetői sem a potenciális célvállalati szinten nem volt előzménye, óriási volt a tudásbeli hiány. Néhányan éltek, mások visszaéltek a lehetőséggel. Természetesen a magas szintű üzleti etika jelenléte is ritka volt, mint a fehér holló. De vannak jó példák is: az ekkor indult PortFolion Zrt. – az OTP-csoport tőkealap-kezelője – máig sikeresnek minősül. A JEREMIE Tőkeprogrammal lényegében egyidőben jelentkezett a Széchenyi Tőkebefektetési Alap Programja, amely 2014-2016. között a legsikeresebb hazai tőkeprogrammá nőtte ki magát.
– Ez az Ön által kezdeményezett és irányításával is megvalósított a program – az EU által kidolgozott JEREMI Programmal ellentétben – hangsúlyosan a hazai vállalkozások adottságaira és szükségleteire épült. Mi volt a lényege?
– 100%-ban EU-s forrást használt fel, de 100%-ban a hazai viszonyokhoz igazodó konstrukció volt. Napjainkig ez az egyetlen teljeskörűen engedélyezett (notifikált) magyar pénzügyi program. 2013-ban engedélyeztettük másfél év kemény munkája és küzdelme után. A következetes (és jó alátámasztott) ellenérvekkel szemben az EU-s szakértők is „meghajoltak”.
– Ezek mellett mi az, ami a Széchenyi Tőkebefektetési Alap programját ismertté és sikeressé tette?
– Ez volt az első tömeges tőkebefektetési program, amely több mint 110 ügyletet hajtott végre – a hasonló alapok/alapkezelők ennek töredékét realizálták. Másodikként említem, hogy a befektetési ügyletek több mint 60%-a nyereségesen zárult, a tőke hozammal növelten térült meg – és vannak még nyitott projektek. Harmadikként az alapkezelő ügyfélgondozását célszerű megemlíteni, külső szakértői elemzés szerint az általunk elutasított megkeresések 70%-a visszatért volna a feltételek adottsága esetén. Negyedik a privát tőke bizalma. Első olyan állami tőkeintézmény voltunk, akivel szívesen hajtott végre ügyletet az intézményes privát tőke, illetve az ún. üzleti angyalok köre. Kihelyezett tőkénk 36%-ának megfelelő privát tőkét is bevonzottunk társbefektetés formájában.
Végül, de nem utolsó sorban a hitelességet és a transzparenciát említeném, ami napjainkban is élő probléma. Az „amit mondtunk, azt cselekedtük” mellett részletesen megismertettük szerződéses feltételeinket és kondícióinkat. Rendszeresen tájékoztattuk a sajtót és a nyilvánosságot az ügyleteinkről.
– A transzparencia korántsem erőssége a működő tőkealapoknak. Önök miért döntöttek így?
– Közösségi forrást használtunk fel, az alapkezelő döntéshozói ismertek voltak (és saját vagyonukkal feleltek döntéseikért), az üzleti titkok mellett miért lett volna bármiben akadályozó a nyilvánosság? Az élet visszaigazolta transzparens működésünket.
– A Széchenyi Tőkebefektetési Alap programja 2016-ra lezárult, hogyan léptek tovább?
– 2016. szeptemberében dr. Rákossy Balázs államtitkár úr (NGM) kért tőlem egy írásos javaslatot az SZTA sikeres továbbvitelére és új, nemzetgazdaságilag fontos tőkealapok felállítására. Ezt Varga Mihály miniszter úr 2016. októberében a Kormánnyal elfogadtatta, s elkezdődtek a tervezési és szabályozási munkák. Az SZTA feltőkésítése mellett további 3 tőkealap felállításáról volt szó, az ún „visszaforgó” EU-s források terhére. Ez induláskor 51 Md Ft-ot jelentett, s így jött létre 2017-ben az Irinyi II. Kockázati Tőkealap és a Kárpát-medencei Vállalkozásfejlesztési Tőkealap, illetve 2018-ban a Nemzeti Tőzsdefejlesztési Alap (NTfA).
– Ennek keretében jött létre a Nemzeti Tőzsdefejlesztési Alap 13 Md Ft-tal a hazai kkv-k Budapesti Értéktőzsdére történő lépésének támogatására. Ennek a perspektivikus eszköznek a megvalósítása került később kényszerpályára, s jelent meg 7 Md Ft-os tőkevesztés a Növekedési Hitelbank csődbe jutása kapcsán.
– Ez utóbbi esemény kapcsán időnként teljesen megalapozatlan vélemények látnak napvilágot úgy, hogy a tényeket leginkább ismerők véleményének megismerése nem jelentkezik elvárásként. Inkább a „szaftos” story felépítése került előtérbe.
A tények ismertetése kapcsán természetesen nem lényegtelen, hogy ma már lényegesen több információval rendelkezünk, mint 2018-ban vagy 2019-ben. Az új tőkealapok létrehozásakor alapítói (NGM) egyetértéssel született az az igazgatósági döntés, hogy az így létrejövő tőkealapok pénzügyi lebonyolítói feladatait más és más magyar többségi tulajdonban álló bankok lássák el – nagybankok és kisbankok vegyesen. Ami számunkra üzletfejlesztési lehetőségeket kínált. Így lett a legnagyobb lebonyolító az OTP Bank, majd ezt követte az MKB Bank és a Gránit Bank. A Nemzeti Tőzsdefejlesztési Alapnál (NTfA) két bank lett megnevezve: az OTP Bank és a Növekedési és Hitelbank (NHB). Erről az alapító hozzájárulásával 2018. júliusában az Igazgatóság és a Felügyelőbizottság döntött. A befektetésbe ki nem helyezett szabad források hasznosításáról az alapító a Tőkealap Alapkezelési Szabályzatában úgy rendelkezett, hogy az bankbetét vagy az OECD országokhoz köthető, és így akár magyar állampapír legyen. Az induló forrás 50-50%-ban került megosztásra az OTP és az NHB bank között, s jóváhagyásra került egy feladatmegosztás is (az új tranzakciókat és egyedi betétlekötéseket az NHB vonalon kellett intézni, az úgynevezett treasury és a visszaforgó pénzek kezelése az OTP-é). A bankok között egy-egy lekötésnél „kamatverseny” (ajánlatkérés) döntött, mert a magasabb kamatbevétel elérése az Igazgatóság által jóváhagyott üzleti tervből adódó elvárás volt.
– Az Igazgatóság és a Felügyelőbizottság a döntés meghozatalakor nem tartott attól, hogy az NHB mégiscsak egy kisbank?
– Az NHB Bank fejlődőképes kisbank volt, megfelelő szolgáltatásokkal és a kiválasztásakor jó referenciákkal. Egy 2018. augusztusában lezárult átfogó MNB-vizsgálat jelezte, sok még a teendő (adatszolgáltatás, kockázatkezelés, stb. területén), amelyhez a Magyar Nemzeti Bank határidőket is rögzített. Egyúttal jelezte, hogy a jövőben kezelni kellene a nagybetétesi függőséget is, erre dolgozzon ki a bank stratégiát. Büntették is a bankot, de sem a problémafeltárás, sem a büntetés mértéke más bankokhoz (Gránit Bank, Magnet Bank, Erste Lízing) képest nem volt kiugró. Sem az MNB vizsgálat, sem más ellenőrizhető hiteles információ nem jelezte 2018. december közepéig, hogy a Banknál likviditási probléma lehet. Utólag értesültünk arról, hogy 2018. novemberétől jelentős volt a betétkivonás. A magasabb kamatok ellenére az Alapkezelő vezetése óvatos volt, kizárólag rövid lekötésben gondolkodott (max 2019. márciusig), illetve változatos lejáratokkal dolgozott, sőt törekedett a portfólió diverzifikálására: 6,8 Md Ft NHB betét mellett 3,6 Md Ft OPT betét, 2,0 Md Ft Diszkont Kincstárjegy és 230 m Ft társasági részesedés alkotta december közepén a portfóliót. A 6,8 Md Ft-ból éppen a 2018. december 18-i betétkiviteli korlátozás napján vettünk volna ki 3,0 Md Ft-ot, áthelyezve azt az OTP Bankhoz.
Az MNB által elrendelt betétkiviteli korlátozás tehát az NTfA részéről 6,8 Md Ft-ot érintett. Az Alapkezelő azonnal profi csapatot állított fel, elindította a tárgyalást a kivételi moratórium feloldására, sőt alapítói előzetes engedéllyel az Igazgatóság és a Felügyelőbizottság egyetértésével március 8-án új, átstrukturált betétszerződést kötött. Ma már tudott, hogy időközben az NHB likviditási helyzete oly módon javult, hogy március elején minden betétet vissza tudott volna fizetni, ha nem él a kifizetési korlátozás. 2019. március 14-én azonban az MNB megvonta a Bank licencét és döntött végelszámolásáról.
Én közös megegyezéssel, április 23-ával távoztam az Alapkezelőtől. Az NHB Bank távozásom után 7 hónappal, 2019. december 2-ával jutott felszámolásba. Ebben nem volt szerepem.
– A felszámolás célja a hitelezők követeléseinek kielégítése? Mekkora összeg térült meg eddig és mi várható még?
– A sajtóban megjelent „7 Md Ft” veszteséggel szemben a pontos szám még nem ismert, mert az eljárás nem zárult le. Ugyanakkor kb. 4,6 Md Ft-os megtérülésről már beszámolhatunk. A tényektől elvonatkoztatva az is megjelent, hogy a 7 milliárdosnak mondott veszteség fedezetére 20 Md Ft tőkét kellett emelni az állami tulajdonosnak. Ez nyilvánvalóan nem igaz, a 20 Md Ft általam nem ismert tranzakciókat finanszírozott. A másik oldalon mára tényszerűen igazolt, hogy az NHB Bank nem volt likviditási válságban, kötelezettségeit teljesítette, sőt 2019. márciusára likviditása kifejezetten kedvező képet mutatott.
– Mennyiben érzi magát felelősnek a Nemzeti Tőzsdefejlesztési Alap pénzének beragadása miatt?
– Az az alapítói szándék, hogy magyar többségi tulajdonú bankok szerepet játszanak az egyes tőkealapok pénzügyi lebonyolításában, véleményem szerint helyes volt. A kiválasztást összehasonlító vizsgálat előzte meg. Én személy szerint minden rám vonatkozó szabályt betartottam, az Alapkezelő testületében kiváló szakértők és felelős beosztású vezetők dolgoztak. Amit ők sem tudtak, az a banktitok körébe tartozott, amiről az NHB mellett a Felügyelet (MNB) és – korlátozottan – a PM rendelkezhetett információval. A rendkívüli helyzettel 2018. december 18-án szembesültem, szembesültünk. Már zajlott egyfajta forrás átcsoportosítás, amit az MNB akkori lépése miatt nem tudtuk lezárni. Személy szerint az alapító támogatásával az Igazgatóság, az FB és a felelős szakértők mindent elkövettek a probléma megoldása érdekében.
– 2019. áprilisában lezárult a Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt-nél tíz évvel korábban indult pályafutása, hogyan folytatódott ez a kockázati tőke vonalán?
– Szinte azonnal felkérést kaptam Máger Andrea miniszter asszonytól az MFB Csoporton belül egy védelemipari befektetési alap és egy startup kockázati tőkealap létrehozására, illetve egy ezek kezelését végző alapkezelő szervezet felállítására és engedélyeztetésére. Igen intenzív munkával elindult az alapkezelő és lezárult az engedélyeztetése, valamint elkészültek a tőkealapok üzleti tervei. Ez utóbbiakhoz már az MFB támogató döntése is megvolt, amikoris a Bank úgy döntött, hogy a Hiventures Zrt. irányításával teremti meg a védelemipart támogató tőkeintézményeket. A megvalósulás végül több évet csúszott… De a kockázati tőkével való kapcsolatomban ennek ellenére nem következett be törés.
– Honnan jött a mikro és kisvállalkozásokat támogató Magyar Vállalkozási Alapítványnál az MVA Tőkeprogram ötlete?
– Mint korábban jeleztem, az Alapítvány mindig a hazai mikro- és kisvállalkozások igényeihez igazodva fejlesztette ki és indította el programjait. Amint a gazdasági és a társadalmi fejlődés, a gazdasági növekedés alapvető tényezőjévé vált a tudásalapú társadalom megteremtése, az MVA tevékenysége is bővült a magas tudásértéket hasznosító magánvállalkozások irányába. Ennek pedig egyik legfontosabb finanszírozási módja a kockázati tőke. Kezdeményezésemre az Alapítvány már 2013-ban egyik meghatározó befektetője volt az OTP Dayone Magvető Tőkealapnak. Ez relatíve kis tőkéje (1,3 Md Ft) ellenére igen sikeresnek bizonyult, többszörös megtérüléssel szálltunk ki a tőkealapból tíz év múlva. Részben ezen a példán felbuzdulva engedélyeztettünk egy önálló kockázati tőkealap-kezelő zrt.-t. Az alapkezelőnek (ACCESSIO Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.) 75%-os tulajdonosa az MVA által alapított Közép-Európai Vállalkozások Fejlődéséért Alapítvány, 25%-a pedig egy ismert nemzetközi befektetési bankár. Az Alapkezelő engedélyezését követően kapóra jött az, hogy az MNV Zrt. 2021-ben megvásárolta a Start Garancia Zrt-t, s így források szabadultak fel tőkealapok létrehozására.
– Ezek kockázati tőkealapok vagy magántőkealapok?
– Tőkealapjaink magántőkealapok, ahol jelenleg egyetlen befektető van, az MVA. A hazai – EU-s általános kereteknek megfelelő – szabályozás különbséget tesz kockázati tőke (venture capital) és magántőke (private equity) között. Ez utóbbi típusú befektető nagyobb mozgásteret élvez, egyrészt több éves (akár 10 év feletti) vállalkozást is finanszírozhat, másrészt lehetőséget ad „felvásárlásra” is. A nagyobb mozgástér érdekében választottuk és engedélyeztettük ezt a formát. (Ez igazolódott is az OMIXON tranzakciónál, amelyet a közelmúltban jelentős megtérüléssel értékesítettünk egy nyugati szakmai befektetőnek.)
– A napjainkban elterjedt magántőkealapok a közvéleményben nem túl népszerűek mert befektetői általában nem megismerhetők és a tőkealapok jelentéstételi kötelezettsége sem adott a Felügyelet (MNB) felé.
– Ez az ellentmondásos helyzet – ami ma bírálat tárgyát képezi – esetünkben nem következhet be. Alapjaink jelenlegi befektetője a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány 100%-ban, ennek minden irányú változását (új befektető belépését) nyilvánosságra hozzuk.
A magántőkealapok 2,5-2,5 Md Ft-os jegyzett tőkével jöttek létre (Start Innovation, Start Future, Start Nature Magántőkealapok). Az MVA széleskörű jogosítvánnyal bír az Alapkezelőt, illetve az egyes magántőkealapok működését tekintve. Csak egyetértésével módosíthatók a tőkealapok kezelési szabályai, az Alapkezelő ellenőrző szervének a Felügyelőbizottságnak 2/3-át az MVA jelöli, a tranzakciós döntések tanácsadó testületébe, a Befektetési Bizottságba az elnököt és két tag közül egy tagot jelöl az Alapítvány, rendszeres, negyedéves gyakoriságú a beszámoltatás, az Alapkezelő és a magántőkealapok auditorát szintén az MVA jelöli, stb. Transzparencia és erős kontroll a mi elvárásunk, s ezt egyeztettük az eredeti forrásbiztosítóval a Német Szövetségi Köztársaság Gazdasági és Technológiai Minisztériumával.
A tények teljes félreértelmezését jelentené, ha az MVA tőkealapjait egybemosnák az MNB Pallas Athéné Alapítványok „magántőkealapjaival”. Nálunk a közösségi eredetű tőke hasznosulása lépésről lépésre követhető, a kezelői pedig elszámoltathatóak.
– Ön milyen szerepet játszik az ACCESSIO Zrt. alapkezelőben?
– Kétségtelenül jelentős szerepem volt, abban, hogy elindult és ma is fejlődik az MVA Tőkeprogramja. Az ACCESSIO Zrt. élén egy elmúlt másfél évtizedben jelentős kkv tőkebefektetői és vagyonkezelői tapasztalattal rendelkező kolléga, Balázs Miklós áll. Ő a munkaszervezet vezetője és a végső döntéshozó. Én a vezérigazgató döntéseit tanácsadóként támogatom, mint a 3 tagú Befektetési Bizottság elnöke.
– Tőkeprogramról beszélt, tehát nem csak egy alapkezelőről és az általa működtetett 3 magántőkealapról van szó?
– Az alapkezelő és az alapok csak egy elemét képezik az általam említett Tőkeprogramnak. Ezen kívül mások is vannak. Kidolgoztunk egy komplex online oktatóanyagot a vállalkozásoknak a kockázati tőke fogadására. Az alapkezelő tulajdont szerzett a White Unicorn inkubátorintézményben, az MVA együttműködik a Vállalkozói Inkubátorok Szövetségével. További szakmai anyagok kiadását is előkészítettük a befektetésértékelés, a befektetővel való tulajdonosi együttműködés tárgykörében. Célunk a befektetéssel együtt járó tudásátadás, vállalkozói edukáció biztosítása.
– Visszatérve a tőkealapokra, mit tudunk a befektetéseikről, illetve tapasztalataikról?
– A legsikeresebben a Start Innovation Magántőkealap indult el, amelynek fő profilja a Medtech vállalkozások köre. Itt alapvető elvárás a piaci jelenlét. Befektetéseinket döntően privát befektetőtársakkal együtt hajtjuk végre, amely igen előnyös az átvilágítás-döntéselőkészítés, a kockázatmegosztás és a későbbi hatékony menedzsment, illetve egy sikeres exit előkészítése szemszögéből. Ahogy említettem, 2024-ben egy év után (!) jelentős hozammal és nemzetközi felvásárlással lezártuk az OMIXON Zrt. orvostechnológiai befektetésünket. Ma már jelentős tapasztalattal rendelkező nemzetközi és hazai befektetők (projektgazdák) keresnek meg bennünket Medtech-biotechnológiai profilú projektekkel. Befektetőtársak vagyunk a Genomate Inc. amerikai cégben, amely az AI onkológiai alkalmazásával fejleszt és az évtized legértékesebb magyar szellemi terméket hasznosító vállalkozása lehet. Az egészségügyi startup-ok körében is – tapasztalataink szerint – egyre jobban alkalmazásra kerül az AI. De emellett befektetői vagyunk más technológiai cégeknek (pl. BinX) is.
A Start Future Magántőkealap hagyományos profilú cégeket fogad be (várhatóan az év 
végéig itt is lesz számottevő exit), a Start Nature Magántőkealap pedig az ESG alapú, környezettudatos tőkekihelyezés „tőkealap-mintája” (itt több projekt van befektetés előtti fázisban). A tranzakciós co-investment mellett dolgozunk privát tőkebefektetők bevonásán az egyes magántőkealapok kihelyezési lehetőségeinek bővítése érdekében.
A sikeres tőkebefektetés utat mutat a nemzeti szellemi termék üzleti célú hasznosítására. Az MVA Tőkeprogram lényege: ismeretnyújtás, felkészítés, gyakorlati megvalósítás és a tapasztalatok értékelése. Reményeim szerint eljuthatunk egy igazán kiemelkedő nemzetközi exitig, egy igazi magyar UNICORNIS vállalkozáshoz.
Érsek M. Zoltán
