Nyolcvannyolc éves korában meghalt Jean-Paul Belmondo, a francia mozi szupersztárja hétfőn hunyt el párizsi otthonában – közölte Michel Godest, a világhírű francia színész ügyvédje az AFP francia hírügynökséggel.
“Az utóbbi időben nagyon fáradt volt. Csendben ment el” – mondta Godest.
Belmondo kereken száz filmben játszott és több mint 40 színházi szerepben volt látható. Egyik legismertebb szerepét a francia új hullám, a nouvelle vague alapfilmjének tartott Kifulladásig (1960) című filmben alakította, amely François Truffaut ötlete alapján készült Jean-Luc Godard rendezésében.
A francia mozi kultikus alakja olyan színésznőkkel játszott együtt a filmvásznon, mint Claudia Cardinale, Gina Lollobrigida, Brigitte Bardot és Jeanne Moreau, és olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint François Truffaut, Louis Malle vagy Claude Sautet. Utolsó alakítását a 2008-ban bemutatott Egy ember és kutyája című filmben láthatták a mozirajongók.
A fizimiskájával nem voltak megelégedve
Jean-Paul Belmondo, vagy ahogy a franciák becézik, Bébel 1933. április 9-én született Neuillyben művészcsaládban. Édesapja szicíliai származású szobrászművész, édesanyja festő volt. Az ifjú Belmondo a művészetek helyett inkább a sportokhoz vonzódott: focizott, kerékpározott és bokszolt. Egy súlyos betegségből való lábadozás során döntött a színészet mellett. Harmadszorra fel is vették a párizsi színművészeti főiskolára. Gyorsan megkedvelték a tehetséges, örökmozgó fiatalembert. Egyedül a fizimiskájával nem voltak megelégedve, óva intették, hogy ezzel az arccal a nők közelébe menjen.
A főiskola után először színpadon szerepelt, és játékát a kritika hol dicsérte könnyedségéért, természetességéért, hol szidta vaskosságáért, felháborító bolondozásaiért.
Filmes pályafutása 1957-ben kezdődött, első jelentősebb szerepét Marc Allegret Légy szép és tartsd a szád című filmjében kapta, amelyben együtt játszott Alain Delonnal. Filmes pályafutásának kezdete a francia új hullám kibontakozásával esett egybe, Belmondo azonban egy idő után hátat fordított az új hullámnak, Olaszországba ment, ahol Sophia Loren oldalán játszott az Egy asszony meg a lánya című Vittorio de Sica-filmben.
Hazatérése után ugyan még forgatott Godard-ral (A bolond Pierrot) és Louis Malle-lal (A tolvaj), de a hatvanas évek második felétől egyre több közönségfilmben szerepelt. Testfelépítését, sportolói múltját, nem utolsósorban sokoldalú tehetségét kamatoztatta ezekben az akciókban bővelkedő, többnyire humoros filmekben, amelyekben a legveszélyesebb mutatványokat is kaszkadőr nélkül hajtotta végre. Mindez kockázatokkal járt, a Montreali bankrablás című filmben olyan súlyosan megsérült, hogy rohammentővel kellett kórházba szállítani.
A színpad szerelmese volt
Felsorolni is nehéz filmjeit, amelyek révén a franciák egyik legnépszerűbb színésze lett: Cartouche, Borsalino (ismét Alain Delonnal), A profi, A betörés, A riói kaland, A javíthatatlan, Ászok ásza, Stavisky, Désiré, Szabadlábon Velencében, Magányos zsaru. A filmezés mellett a régi “szerelemhez”, a színpadhoz sem lett hűtlen: 1987-ben a Kean, a színész, 1990-ben pedig a Cyrano de Bergerac címszerepében aratott hatalmas sikert. 1991-ben megvásárolta a Théatre des Variétés színházat, ahol egykor maga is szerepelt, a színháznak 2004-ig volt tulajdonosa.
Az akció- és kalandfilmek után 1995-ben ismét egy komolyabb műben, a Claude Lelouch rendezte A nyomorultakban, az Hugo-regény modern, antifasiszta históriává alakított feldolgozásában csillantotta meg sokszínű tehetségét. Bár többször kifejtette, hogy nem akar a francia film repkedő nagypapája lenni, 1998-ban ismét Alain Delonnal tűnt fel a Két apának mennyi a fele? című akciófilmben. A film meglehetősen vérszegény sztoriját a két nagy “öreg” könnyed és önfeledt játéka avatta élvezetes mozivá.
Meghódította a női szíveket
Magánélete gyakorta került az érdeklődés homlokterébe. Egykori tanára súlyosan tévedett: a jellegzetes arcú színész percek alatt meghódította a női szíveket, 1995-ben az Empire magazin minden idők 100 legszexisebb sztárja közé választotta. Kétszer nősült, négy gyermeke született, a legkisebb 2003-ban. Legutóbbi élettársa a nála negyvenkét évvel fiatalabb egykori modell, Barbara Gandolfi volt, akivel 2012-ben szakított.
A sportos sztárt idősebb korában nem kímélték a betegségek: 1999 decemberében szívpanaszokkal került kórházba, 2001-ben szélütés érte, 2006-ban combnyaktörést szenvedett.
2013-ban még szerepet vállalt a Fegyveres banditák című akciófilmben, amely azonban nem készült el.
Művészetéért megkapta a Becsületrendet, 1989-ben a legjobb férfi színésznek járó César-díjat az Egy elkényeztetett gyermek utazása című filmben nyújtott alakításáért. 2011-ben a cannes-i filmfesztiválon életműdíjjal jutalmazták, 2016-ban a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Arany Oroszlán-életműdíját, 2018-ban a Lumiere Akadémia életműdíját vehette át.
