A magyar reklámadó külföldi cégekkel szemben alkalmazott mulasztási bírsága nincs összhangban az uniós joggal. Juliane Kokott az Európai Unió biztosa ennek kimondását javasolta az EU bíróságának.
Az ügy előzménye, hogy 2017 januárjában a NAV egymilliárd forint összegű mulasztási bírságot szabott ki a dublini székhelyű Google Ireland társaságra a magyar reklámadóhoz kapcsolódó bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt. A magyar jog szerint e kötelezettség elmulasztásáért első alkalommal tízmillió forint, majd naponta az előzőleg kiszabott mulasztási bírság háromszorosának megfelelő, mindösszesen egymilliárd forint összegű bírság szabható ki.
A Google keresetet terjesztett elő a bírságok kiszabásáról szóló határozatokkal szemben, azt állítva, hogy a vonatkozó magyar jogszabály diszkriminatív, és sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét.
A magyar bíróság azt kérdezi az Európai Unió Bíróságától, hogy összhangban van-e az uniós joggal az a magyar szabályozás, amely a reklámadóval összefüggő bejelentési kötelezettség elmulasztásához kapcsolódóan a Magyarországon letelepedett társaságokra kiszabható bírságnál összességében akár ezerszer magasabb mulasztási bírság kiszabását is lehetővé teszi a Magyarországon nem letelepedett társaságokra.
Juliane Kokott főtanácsnok indítványában megállapította, a magyarországi székhellyel rendelkező vállalkozások lényegében automatikusan eleget tesznek a reklámadótörvény szerinti bejelentkezési kötelezettségnek, ezért a törvény szerinti szankciók gyakorlatilag csak a külföldi székhelyű vállalkozásokat sújtják. Ennélfogva a reklámadóval kapcsolatos bejelentkezési jogsértés szankcionálása ez utóbbi vállalkozásokkal szemben hátrányosan megkülönböztető, és egyúttal korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát is. Úgy vélekedett továbbá, hogy a jelen ügyben vitatott szankció is aránytalan.
Mindezekre tekintettel a főtanácsnok annak kimondását javasolta az uniós bíróságnak, hogy a magyar reklámadó keretében a külföldi vállalkozásokkal szemben alkalmazott mulasztási bírság kiszabásának módja, és az azzal összefüggő jogorvoslati lehetőségek a szolgáltatásnyújtás szabadságának nem igazolható korlátozását jelentik.
Az uniós főtanácsnok feladata, hogy – pártatlanul és függetlenül eljárva – a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen az uniós bíróság elé. Véleménye nem köti a bíróságot, de a végső ítélet az esetek jelentős részében egybeesik azzal.
