Az Európai Unió tagállamai nem törekedtek igazán az Európai Tanács 2011 és 2018 közötti “országspecifikus” gazdasági ajánlásainak végrehajtására, azoknak alig egynegyedét hajtották végre. A testület szerint az ajánlások rendszere reformokra szorul.
Az Európai Tanács az unió gazdaság- és költségvetési politikájának éves koordinációs ciklusa végén, általában nyár elején – az Európai Bizottság javaslatai alapján – minden tagállam számára országspecifikus ajánlásokat fogalmaz meg.
Az Európai Számvevőszék friss jelentése szerint a tagállamok a fentebb említett időszakban az ajánlások 26 százalékát hajtották végre teljesen vagy jelentős mértékben, mintegy 44 százalékuk esetében némi előrelépés történt, míg a fennmaradó 30 százalék végrehajtása korlátozott előrelépést mutat, vagy esetükben egyáltalán nem történt előrelépés.
A 2020-as célokat illetően a jelentés kiemelte: az elérni kívánt eredmények az unió egészére nézve pozitívak, az egyes tagállamokban azonban vegyesek. Uniós szinten az idei nyolc célkitűzésből hat – a foglalkoztatás területén egy, az energiaügy területén három, az oktatás területén pedig kettő – minden valószínűség szerint megvalósul. A szegénység enyhítésére és a kutatásra vonatkozó célkitűzéseket azonban nem lehet elérni, mert a 2008-as pénzügyi válság, illetve a tagállamok kutatásra és fejlesztésre (K+F) szánt szerényebb kiadásai miatt e téren lassult a haladás.
A számvevők megjegyezték, hogy az uniós bizottság nem mindig fogalmazott meg ajánlásokat azon tagállamok számára, amelyek nem léptek előre az e területeken kitűzött célok felé. Találtak viszont olyan eseteket, amikor egyes tagállamok romló helyzete és a pénzügyi válság hatása szükségessé tette volna, hogy több ajánlással sürgessenek közvetlen szegénységcsökkentő intézkedéseket.
A jelentéstevők kiemelték, hogy az Európai Bizottság nem használta fel az összes rendelkezésére álló eszközt az ajánlások szigorú betartatására akkor sem, amikor egyes célkitűzések esetében több éven keresztül sem történt előrelépés. Az uniós bizottság nem fejtette ki egyértelműen, hogy ajánlásaiban miért ad elsőbbséget egyes reformoknak másokkal szemben. Ugyanakkor a tagállamok reformprogramjai sem mindig adnak világos magyarázatot arra, hogy az intézkedések miként szolgálják az ajánlások és az uniós célkitűzések megvalósítását – vélték az uniós számvevők.
Mindezek ismeretében azt a következtetést vonták le, hogy az országspecifikus ajánlások megfogalmazásának és végrehajtásának módja reformra szorul.
