Már Japánban is megszűnőben van „az egy életen át egy munkahely” szemlélet, a többi fejlett országban pedig mintegy 30-35 éve új szelek fújnak a foglalkozás, a karrier, a foglalkoztatás területén.
Az ezredforduló táján készített foglalkoztatási statisztikák szerint a munka szempontból aktív életünkben átlagosan ötször változtatunk foglalkozást. Ez a megállapítás nem a munkahelyeink számára, hanem munkavégzési területeinkre vonatkozik. Napjainkban a tapasztalatok szerint ennél gyakrabban változtatunk munkahelyet aktív dolgozói korunkban. Mindkét viszonylag új jelenség arra hívja fel a figyelmet, hogy mind a munkaadók, mind a munkavállalók részéről megkülönböztetett szerepe van a felvételi, más néven állás interjúknak.
A törzsgárdától az „öneladásig”
A 20-dik század második felének nagyobb részében a cégek erkölcsileg és anyagilag külön „díjazták” azokat a vezetőket és dolgozókat, akik már hosszú ideje álltak a vállalat szolgálatában. A 10, 15, 20 éve vagy még régebben egy vállalatnál dolgozó „törzsgárda” tagok hűségpénzt, külön bónuszokat és sok kedvezményt kaptak elismerésül.
Napjainkban viszont – némi túlzással – gyanakvással, furcsán néznek azokra a fiatal szakemberekre, akik 4-5 évente nem mennek el új munkahelyre. Sokan élhetetlennek, tehetségtelennek, kényelmesnek, vesztesnek tartják őket. Ebből is látható, hogy a céghűség nagyjából már kiment a divatból.
Amikor a Honda még nem számított olyan világmárkának, mint ma, a cég az Egyesült Államokban a 80-as évek közepén azzal hirdette kocsijait, hogy „Honda, az autó, amely magát adja el”. Valami hasonló szemlélettel kell felkészülni és helytállni az állásinterjúkon, hiszen a jelentkezőnek önmagát kell „eladnia”.
Igen nagy számú humánerőforrás tanácsadási és tréning cég készíti fel szóban, írásban és helyzetgyakorlatokkal az állás interjúkra az érdeklődőket, könyvtárnyi szakirodalom jelenik meg ebben a témában évente. Természetesen mindenki igyekszik magát a legjobb színben feltüntetni, hogy elnyerje a kiszemelt, vágyott állást. Vannak azonban olyan szempontok és gyakorlati tudnivalók, amelyekről kevesebb szó esik.
Alapos felkészülés az interjú előtt
A jó önéletrajz (CV) megírása külön „tudomány”, szigorú szabályokkal, erről most nem lesz szó. Arról viszont igen, hogy amennyiben lehetőségünk van a felvételi interjú időpontjának megválasztására, kerüljük el az ebéd előtti valamint a munkavégzés befejezése előtti időszakot. A HR-es vagy felvételi tanácsadó gondolatvilága ugyanis ezekben az időszakokban többnyire már máshol jár. Egy toborzó cég felmérése szerint
a legkedvezőbb időpont az állásinterjúra a kedd, fél tizenegy,
ilyenkor már „lement” a heti vezetői értekezlet, megtörtént az elektronikus levelek átnézése, megválaszolása, ráadásul kedden még nem fáradtak a „felvételiztetők”.
Minél inkább akarjuk az állás, a pozíció megszerzését, annál jobban kell felkészülni a cégből. Szükséges részleteiben is elolvasni a vállalat honlapját, küldetését, szervezeti felépítését, tevékenységi körét, tulajdonosi szerkezetét.
Vissza kell keresni – elolvasási céllal -a cégről megjelent cikkeket. Érdemes felkészülni többek között a cég társadalmi felelősségvállalási céljaiból, szponzorálási és jótékonysági akcióiból, ügyfélkezelési gyakorlatából, a dolgozók és a vezetők viszonyából, nem kevésbé informális szervezetéből. A sort még hosszan lehet folytatni, s többnyire hiteles forrásnak tekinthetők a vállalatnál dolgozó barátok, ismerősök információi is.
Tekintsük a felvételi interjút kötetlen beszélgetésnek és akkor valószínűleg kisebb lesz a stressz. Nem érdemes szerepet játszani, előre betanult szöveget felmondani, mert egy rutinos interjúztató pontosan tudja, hogyan lehet kizökkenteni a pályázót, miként lehet „lerántani a leplet”. Ettől függetlenül nagyon fontos az alapos felkészülés, de saját személyiséggel, szóhasználattal kell eladni magunkat. Ez ugyanis hitelességet sugall, ami nagy tőke az álláspiacon.
Ne feledjük, hogy állásinterjú amolyan kétirányú utca, ahol a felvételiztetőn keresztül a cég is „vizsgázik”, tehát amikor erre lehetőség nyílik, tegyünk fel magunk is kérdéseket. De előbb még néhány gondolat a találkozás és a bemutatkozás első pillanatairól. Meghatározók lehetnek a felvételiző megítélésében az első benyomások.
Kézfogás, színek, tetkók, testbeszéd
Kézfogásunk legyen határozott és magabiztos. Ülésünk legyen természetes, tartásunk pedig egyenes. (Érdemes megjegyezni, hogy a várakozás perceiben a titkárságon vagy a recepción is általában megfigyelés alatt van a jelentkező, a HR-es meg szokta kérdezni ezeket a munkatársakat, hogy töltötte el az időt az interjúalany.) A mobiltelefont az épületbe való belépéskor ki kell kapcsolni, el kell tenni, tehát nem zizegőre állítani, nem kitenni az asztalra.
Az öltözködési tanácsok, javaslatok már szinte mindenki számára ismertek, csak néhány fontos szempontot említünk. A HR-esek körében végzett felmérések szerint a fekete és a kék színű ruházat (a hölgyeknél ehhez még hozzájön a bordó), valamint a bőrcipő a „nyerő”. A férfiaknál az egyszínű öltöny már nem alapkövetelmény, de az egymással színben harmonizáló zakó, nadrág és nyakkendő igen. Természetesen a megpályázott állás, pozíció is befolyásolja az ajánlott öltözködés, nem kevésbé a kiegészítők (ékszer, toll, óra, stb.) színvonalát.
Az amerikai Salary.com által megkérdezett HR-esek és toborzási szakemberek 76 százaléka válaszolt úgy, hogy akinek tetoválása és piercingje van, az kevesebb eséllyel indul versenybe az állások megszerzéséért. (Az Egyesült Államokban a felmérések szerint a köztisztviselők 8 százalékának van testtetoválása, a turizmusban viszont a dolgozók 20 százalékának.)
A Business Insider című szaklap szerint a közeljövőben a cégek HR-osztálya olyan szoftvert vethet be a jelöltek elbírálásában, amely elemzi, hogy az illető hangja megnyerő-e, nyugtató hatású és bizalomkeltő, vagy nem. Ennek főleg a személyes kontaktusra, segítségnyújtásra, kiszolgálásra alapuló ágazatokban van fontos szerepe, mint amilyen az egészségügy, a turizmus és a kereskedelem.
A testbeszéd, a gesztikulálás, a szemkontaktus a profi felvételiztető érdeklődésében kiemelt figyelmet kap. A testbeszéd szakértői úgy tartják, hogy az emberek valamelyest alkalmazkodnak a társaságukban lévő ember testbeszédéhez. Ha ezt nem tesszük meg a HR-essel szemben, mert például túl sokat gesztikulálunk vagy az alkalomhoz nem illő testtartást veszünk fel, azzal csak annyit árulunk el magunkról, hogy nem tudunk beilleszkedni és nem tudjuk az adott helyzethez alakítani viselkedésünket. (Nyilván nem kell az illető mozgásait utánozni, de ha a felvételiztető előre dől a székén és az asztalra támaszkodik, furcsán néz ki, ha a jelölt passzívan hatra dőlve marad a székén a beszélgetés teljes ideje alatt.)
Rendkívül fontos ismét megemlíteni, hogy mit csinálunk a kezünkkel. Ne rázzunk kezet úgy a HR-essel, hogy a tenyerünk a talaj felé fordul, mert ez azt jelenti, hogy dominánsak vagyunk.
Beszéd közben ne tegyük zsebre a kezünket. Ez ugyanis azt jelentheti, hogy valami takargatnivalónk van. Ne doboljunk az ujjainkkal, ez türelmetlenségről, izgágaságról tanúskodik. Ne fonjuk össze a karunkat a mellkasunk előtt, mert ez kritikus, sőt akár defenzív, védekező magatartásról árulkodik. A nonverbális kommunikáció segíthet eladni magunkat, de akár tönkre is tehet egy tárgyalást
Nem árt, ha az interjúztató személy életkorához szabjuk a válaszainkat. Nyilván nem érdemes neki olyan dolgokról beszélni, amikről vélhetően nincs tudomása. Persze ha a cég célcsoportja a fiatal korosztály, akkor érdemes az internetes sztárokról, a divatos zenekarokról, stb. is beszélni.
Ha többen kérdeznek, ne sajátítsa ki figyelmünket egyikőjük sem, időnként váltogassuk, kire nézünk, hogy senkit se hagyjunk ki, mindenki úgy érezze, személyes kontaktust létesített velünk.
Először azonban arra fókuszáljunk, aki az első kérdést tette fel, akkor még ne nézegessünk másra. De ahogy kifejtjük válaszunkat, érdemes azt a többiek felé is intézni. A válasz végén térjünk vissza szemünkkel a kérdezőhöz.
Igenek és nemek
Ami a felvételi interjú tartalmi részének egyes kérdéseit illeti:
- szükséges hangsúlyozni a motivációt
- ne titkoljuk az „előtanulmányok” során megszerzett cégismeretünket
- a politika és a vallás kerülendő témák
- a korábbi gyakorlatot, munkaköröket érdemes részletesebben is kifejteni
- kerülendő az öntömjénezés, valamint a túlzott szerénység
Amit ne tegyünk meg - ugyancsak kerülendő a rossz tulajdonságok és a gyengeségek említése
- a fizetésigényt konkrétan és nem tól-íg formában kell közölni
- az előző munkahelyeket, azok vezetőit nem szabad „leszólni”
- ugyanez vonatkozik a versenytársakra is
- tegyünk fel magunk is kérdéseket
- ne beszéljünk magánéletünk témáiról, a gyereknevelésről, érzelmi kapcsolatainkról
Szinte minden interjú során elhangzik a felkérés: „meséljen magáról!”. A személyzeti szakember ezzel azt teszteli, mennyire képes a pályázó a legfontosabb pontokat kidomborítani, mit emel ki és mit nem szakmai múltjából.
Érdemes az állásajánlat alapján már otthon vázlatot összeállítani arról, mit kell kiemelni ki az iskolai végzettségből, a szakmai tapasztalatból és a személyes tulajdonságokból.
Ügyelni kell arra is, hogy a pályázati anyag és az interjú során elmondottak ne legyenek ellentmondásban.
Új „tudomány” a benyomás-keltés menedzsment
Az állásokért, pozíciókért folytatott hatalmas verseny szinte észrevétlenül alakított ki egy új „tudományt”, a benyomás-keltés menedzsmentet, angol nevén impression management-et. Ennek a folyamatnak az a lényege, hogy a munkavállalók az állásinterjúk, fizetésemelések, teljesítmény értékelések során igyekeznek irányítani, ellenőrzésük alá vonni azokat, akik róluk hoznak döntéseket. Persze távolról sem mindegy, hogyan?
A benyomás-keltés irányítása kétélű fegyver: lehet sikeres, de az is előfordulhat, hogy a döntési pozícióban lévő személyben ellenszenvet vált ki. A szakemberek ezért javasolják a csak mérsékelt „önfényezést”. Ez utóbbinak (ahogy a benyomás keltési folyamatnak is) több módszere, technikája ismert, ezek közül itt csak néhány kerül említésre.
Óvatosan kell bánni a nevek említésével („ezt is ismerem, azt is ismerem”), mert a túl sok névvel való „dobálózás”, a túlzottan széleskörű ismeretségi kör gyanakvást kelthet annak komolyságáról.
Ugyancsak önmérsékletre van szükség akkor, amikor bemutatjuk tulajdonságainkat, képességeinket, készségeinket. Természetesen ne legyünk túl szerények, de ne is tömjénezzük túl magunkat, vagyis érdemes ezen a területen is megtalálni az arany középutat. Ugyanakkor hangsúlyozzuk bátran erősségeinket, pozitív tulajdonságainkat, valamint azt, mit profitálhat a cég alkalmazásunkból, jutalmazásunkból vagy éppen előléptetésünkből.
Miközben érdemes hangsúlyozni a szakma, a munka, a közösség, stb. iránti elkötelezettségünket, kerülni kell a behízelgést, vagyis a cég és a vezetők, a felvételiztető erőteljes dicséretét, felmagasztalását.
A hízelgés, az odadörgölőzés többnyire visszatetszést kelt.
Az állásinterjúk alkalmával a felvételizők gyakran tesznek említést arról, hogy mennyi szívességet tudnának tenni a cégnek, vagy éppen a HR-es szakembernek, nevezetesen új személyes kapcsolatokat tudnának teremteni, ezt-azt is el tudnák intézni, ide-oda is be tudnák juttatni, stb.
Messzire el kell kerülni a magán-szívességek említését, felajánlását, s csínján kell bánni a vállalat számára felajánlottakkal is.
Vannak úgynevezett „igen-személyiségek”, akik mindig azzal értenek egyet, aki utoljára szólt, utoljára mondott véleményt. Más véleményével való egyetértés az állásinterjú szempontjából természetesen nem probléma, de az igen, ha mindig mindennel és mindenkivel egyetértünk.
Új követelmények
A gyorsan globalizálódó üzleti világban a legfontosabb munkavállalói tulajdonságok közé tartozik a szakértelem mellett az állandó változásokhoz való alkalmazkodási készség és képesség, az érzelmi intelligencia, valamint a különbözőségek (kulturális, vallási, politikai, faji, életkor, stb.) jó kezelése és ezek értékként való menedzselése.
A huszonegyedik század második évtizedének vége felé közeledve érdemes arra is felhívni a figyelmet, hogy az új szervezeti formákban egyre több a projekt munkára alapozott tevékenység, ami a korábbinál is nagyobb nyitottságot, együttműködési, alkalmazkodási és innovációs képességet követel meg az álláskeresőktől: vezetőktől, beosztottaktól egyaránt Fontos tehát ezekre a követelményekre, elvárásokra is gondolni az állásinterjúra való felkészülés során.
Dr. Gonda György, CMC
vezetési tanácsadó
Certified Management Consultant
