Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság vezetője és Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke zöld szövetséget kötött.
Egy hétköznap délután Brüsszelben: Ursula von der Leyen a kamerák elé lép. Másfél hete van csak hivatalban, de már az energiaellátás, az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság mélyreható átalakítását jelenti be: „Európa zöld fordulatot fog venni, ez az európaiak ’ember a Holdon élménye’ lesz.”
A ’Green Deal’ víziójának központi elme a klímasemleges Európa. 2050-re a kontinensről nem kerülne üvegház hatású gázt a légkörbe.
Egy nappal később délután Frankfurtban: Christine Lagarde első sajtótájékoztatóját tartja az Európai Központi Bank (EKB) elnökeként. Már hivatalba lépése előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a klímavédelmet az európai jegybank egy legfontosabb feladatának tartja. A sajtótájékoztatón örömét fejezi ki, amiért „barátnőm, Ursula személyében az Európai Bizottság élére egy környezettudatos hölgy került”. Nem csak szavakban készül von der Leyen zöld fordulatát támogatni. A ’zöld értékpapírok’ előnyben fognak részesülni az EKB pénzpiaci tevékenysége során.
„A ’Green Deal’ megvalósításához nagy segítség Christine barátnőm elvi és gyakorlati támogatása” – üzente von der Leyen Brüsszelből Frankfurtba a sajtón keresztül.
Szükség is van a jegybanki segítségre. Az Európai Bizottság (EB) számítása szerint az ’európai zöld fordulat’ a következő évtizedekben évi 260 milliárd eurójába kerül a kontinens országainak, cégeinek és polgárainak. Ez az EU 2018-as gazdasági teljesítményének 1,5 százaléka!
Üres szavak vagy bátor víziók?
Két nagyhatalmú hölgy és egy közös vízió. Vezető tisztséget töltenek be az EU-ben, az első nők a posztjukon, elkötelezett européerek, senki sem vonja kétségbe felkészültségüket, de végzettségük, illetve szakmai múltjuk nem predesztinálná őket mostani tisztségükre. Lagarde jogászból lett pénzügyi szakember. Von der Leyen új Brüsszelben és Berlinben sem foglalkozott a szűkebb értelemben vett uniós ügyekkel.
Sokan kritizálják a pátoszos nyilatkozataikat és hiányolják a konkrétumokat. Mások csodálják elszántságukat, amiért nem csak az aktuális ügyeket akarják menedzselni, hanem egy vízió megvalósításáért is síkra szállnak.
Vége az EKB függetlenségének?
Homályos, miként szeretne egy jegybank a klímáért tenni. Lagarde jövő tavaszig az EKB stratégiájának átvizsgálását ígéri, aminek során fontos szempont lesz a környezetvédelem. Kritikusok szerint a két vezető szívélyes viszonya és a ’zöld értékpapírok’ pozitív diszkriminációja “veszélyezteti az EKB függetlenségét”.
Kétségtelen, hogy Lagarde elődjei keveset, vagy egyáltalán nem szólaltak meg közéleti témákban, nem neveztek barátjuknak politikusokat sajtótájékoztatókon.
Azonban Lagarde is disztingvál. Míg Ursuláról a ’barátnőjeként’ beszélt, addig Olaf Scholz német pénzügyminisztert ’kollégájának’ nevezte. Igaz, a legtöbb jegybankárt még ezt a kifejezést is túl bizalmaskodónak, szakmaiatlannak tartaná és nem használná.
Másik oldalról az elődről, Mario Draghiról is köztudott volt, hogy jó személyes viszonyt ápol sok politikussal, még ha erről ő az olasz szakember nem is beszélt a nyilvánosság előtt.
Esélyek
Ha von der Leyen célja a klímasemleges Európáról megvalósulna, vagy legalább érdemi lépéseket sikerül tennie az a felé vezető úton, valóban történelmet írna. Új küldetést adna az EU-nak. Az európai integráció népszerűsége csúcsán rendelkezett már ilyennel. A béke és a jólét szinonimája volt. Azonban a béke természetessé vált, a jólét pedig sokak számára zsugorodott, illetve évtizedekig tartó folyamatos növekedése megtorpant, így az EU történelmi küldetés nélkül maradt és vesztett popularitásából. A ’Green Deal’ esélyt ad mindkettő visszaszerzésére.
„Megmutatjuk a világnak, hogy a munkahelyteremtés, a versenyképesség, a növekedés, a jólét és a klímavédelem nem egymást kizáró célok. Mi több, hosszútávon csak a környezetileg fenntartható növekedés fog működni” – mondta von der Leyen a ’Green Deal’ bejelentésekor. Ha ezt a gyakorlatban is bizonyítaná, az EU-t a világgazdaság és a nemzetközi politika megkerülhetetlen szereplőjévé tenné.
Kérdőjelek és viták
Az EB elnöke a ’zöld fordulat’ tervét eddig leginkább egy 50 pontos menetrendben konkretizálta. Már idén rögzíteni tervezik a 2050-es céldátumot és köztes célként 2030-ra a CO 50 százalékos csökkentését a 1990-es szinthez képest. A nemzetközi kötelezettségeket jóval meghaladó számmal szeretne az EU a 2020-as klímakonferencián Glasgowban példát mutatni a világnak és más államokat is követésre bírni.
A többi nagy horderejű jogszabály elfogadására és módosítására, mint az energiahatékonyságról és a megújuló energiaforrások kiépítéséről szóló rendeletek szigorítása, vagy a károsanyag-kibocsátás-kereskedelem rendszerének (ETS) átalakítása csak 2021-ben kerülne sor. Utóbbi jelenleg csak a kibocsátás 50 százalékát szabályozza. A ’Green Deal’ keretében kiterjesztenék a közlekedésre és az ingatlangazdaságra is. Ez ellen nem csak a két ágazatból érkezett heves kritika, de az Unión belül is vitatottak.
Brüsszelben is tudják, hogy az egyoldalú kötelezettségvállalások ártanak az európai gazdaság versenykésességének. Ezért egy ’Carbon Border Mechanism’ bevezetését tervezik, amely vámokkal védené a kontinens magas klímavédelmi standardot teljesítő iparát az olcsó importtól. Ez azonban nehézségekbe ütközhet. Még, ha jogilag sikerül is összeegyeztetni a világkereskedelem szabályrendszerével, politikailag tovább mérgesítheti az USA globálissá vált kereskedelmi háborúját. A konkrétumokat a ’Carbon Border Mechanism’ vonatkozásában is csak 2021-re ígéri az EB.
Ellenszél
Von der Leyen már a startnál megtapasztalhatta, mit jelent a politikai ellenszél. Csehország, Lengyelország és Magyarország az EU anyagi segítségnyújtásához kötötte igen szavazatát a Tanácsban a koncepció elfogadásakor. Miután erre az EB ígéretet adott, Budapest és Prága beadta a derekát. Varsó tartózkodott a szavazáskor. Nem tarja elegendőnek a 100 milliárd eurós ’Just Transition Fonds’ létrehozásának tervét, amely a ’Green Deal’ következtében szerkezetváltásra kényszerülő régiókat és a megszűnő szektorokban dolgozókat segítené. A lengyelek lebegteti, hogy később, a jogszabályok elfogadásakor csatlakozik-e.
Túlbecsülték magukat
A civilek, valamint a baloldali és zöld pártok nagyobb sebességet várnak az EB-tól. Ehhez azonban nem csak a gazdaság nagyobb támogatása, de apparátusnövelés is kellene. Az EU Klímapolitikai Igazgatóságán mindössze 220 eurokrata dolgozik. Ennyien fogják kidolgozni és a végrehajtani a mamut projektet? – csóválják sokan a fejüket. Attól tartanak, von der Leyen nem tudja, mekkora fába vágta a fejszéjét.
Ezt Lagarde vonatkozásában is többen felvetik. Oka van, hogy a világ központi bankjai nem foglalkozik klímapolitikával – hívják fel a figyelmet. A jegybank számára éppen elég kihívás az árstabilitás felett őrködni. Más, különösen a monetáris politikától távol eső feladatok ellátására kapacitása és eszközei sincsenek. Ha az EKB olyan feladatokat vállal magára, amelyeket nem tud teljesíteni, sérül a reputációja. Ez a monetáris politikára kihatóan is alááshatja a szavahihetőségét.
Hogy a két barátnő megbirkózik-e a nagy feladattal, talán még maguk se tudják. „Sok kérdésre még mi sem tudjuk a választ, de együttes erővel meg fogjuk találni” – mondta von der Leyen őszintén és optimistán egy történelmi délután Brüsszelben.
