Megszületett az Európai Unió és Kína közötti az átfogó befektetési megállapodás a Comprehensive Agreement on Investment (CAI). A megállapodás Biden amerikai elnök beiktatása előtt köttetett, 2020 december 30-án, és bár az időzítés nyilván nem véletlen, túlzás lenne azt állítani, hogy sebtében hozták tető alá: több, mint hét évet várni kellett az egyezményre – mondta értékelésében Salát Gergely sinológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kínai Tanszékének docense, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója AzÜzlet.hu-nak.
Salát Gergely szerint a december végi dátumot minden valószínűség szerint nem Biden hivatalba lépése gyorsította meg – hiszen Trump sem pártolta a megállapodást -, hanem inkább az, hogy az évek óta húzódó egyezmény végére, amelyről sokan gondolták, hogy abból már semmi sem lesz, a német EU elnökség december 31-i lejárta előtt pontot akartak tenni. Ez nyilván az idén visszavonuló Angela Merkel német kancellár számára is fontos volt.
– Egyértelműnek látszik, hogy a megegyezést a német tőke szorgalmazta a leginkább, miközben a kínaiak sokáig erősen tartották a saját álláspontjukat. Az viszont valószínű, hogy a végén a kínaiak is érzékelték, jobb, ha az amerikai elnökváltás – az úgynevezett béna kacsa – időszakában olyan engedményeket tesznek, amelyekkel az Európai Unió számára is elfogadhatóvá válik a megállapodás.
Hogy az Európai Unió és Magyarország felől mi lehet az egyezmény hozadéka és miért jó ez Kínának?
A szakember szerint politikai szempontból Kína számára komoly fegyvertény, hogy az USA felé bebizonyította, hogy nem járt sikerrel a nemzetközi elszigetelésére irányuló törekvés. A gazdasági haszna pedig az a kínai befektetők és cégek számára, hogy méginkább megnyílik számukra az európai piac. Az igazi gazdasági hasznot azonban az európai vállalatok élvezhetik, mert a hatalmas, zsíros kínai piacon számtalan korábbi akadály eltűnik számukra, ha a kínaiak valóban betartják a megállapodásban foglaltakat. Amit azért érdemes hozzátenni, mert az európai cégek korábban még ahol lehetett, ott sem feltétlenül tudtak megjelenni, főleg versenyezni a kínai vállalatokkal, mert a kínai hatóságok számtalan kimondott, vagy kimondatlan akadályt gördítettek a működésük elé. Hivatalosan most ezeknek az akadályoknak a jelentős része az elhárult.
Ugyanakkor a szakember is találkozott azzal, hogy akik nem az emberi jogi, hanem tisztán a gazdasági oldalról bírálják a megállapodást, azt mondják, ez elsősorban a két európai gigász, Németország és Franciaország érdekeit szolgálja.
– Nyilván azoknak az országoknak jó, amelyek olyan cégekkel rendelkeznek, amelyeknek esélyük van arra, hogy a kínai piacon eredményesen szerepeljenek. Magyarországnak például áttételesen jó, mert gazdaságunk nagyban kötődik a német gazdasághoz és ez az egyezmény a német cégeknek kifejezetten előnyös. Ebből tehát a Magyarországon tevékenykedő német cégek is profitálni fognak. Nyilvánvaló, hogy a magyar cégek önmagukban nem tudnak közvetlenül befektetni Kínában. Sőt még az olyan cégekből is kevés van itthon, amelyek közvetlen exportot tudnak bonyolítani.
Salát Gergely szerint különösen a Covid járvány sújtotta időszakban az EU egésze számára minden lehetőség fontos, az pedig mindenkinek előnyös, hogy az egyezmény végeredményben igazságossá teszi a versenyt a kínai piacon.
– Ezért nem is voltak nagyon ellenzői a megállapodásnak. Egyedül a lengyelek próbálták megakadályozni, de szavai ők teljesen egyértelműen nem a saját kezdeményezésükre tették, hanem amióta a Brexit megtörtént, a lengyelek funkcionálnak az USA “beépített embereként” az Európai Unión belül.
Felmerül persze az is, hogy az EU lehet, hogy üzenni akart az USA-nak, mondván ti keménykedtek, mi meg üzletelünk. Salát Gergely szerint azonban a helyzet még ennél is bonyolultabb.
– Az USA, Trump nagy kardcsörtetése ellenére már korábban megkötötte a saját kis alkujait Kínával. Olyan tétel alig szerepel a mostani EU-s megegyezésben, amit az egy évvel ezelőtti Trump és Hszi Csin-ping kínai elnök közötti úgynevezett első fázisú megegyezésében az USA és Kína szép csendben már ne rendezett volna. Más kérdés, hogy az időközben kitört koronavírus járvány miatt arra a megállapodásra időközben a feledés homálya borult. Így bár az amerikaiaknak az EU-val kötött egyezmény természetesen nem tetszik, de az igazság az, hogy az európai cégek óriási előnyre nem tesznek szert az amerikai cégekkel szemben a kínai piacon.
Más kérdés, hogy politikailag azt mutatta ez a gesztus, hogy egy olyan Amerikával, amely láthatóan problémákkal küzd, az európaiak nem fognak száz százalékban kötelékben repülni. Európának megvannak a saját érdekei és Európa számára Kína már egy nagyon fontos partner. Például Németország számára kereskedelmileg már fontosabb, mint az USA és az EU nem Amerika szatellit állama, különösen nem egy olyan helyzetben, amikor maga az USA is meglehetősen következetlen és agresszív politikát folytat, miközben azért a saját maga kis bizniszeit megkötögeti.
Ugyanez a kettős játszma érződik a kínai tech és telekom óriásokkal szembeni amerikai szankciókban is, amit az európaiakra is szeretnének ráerőltetni.
– Az amerikaiak verik az asztalt, hogy a kínai technológiai és kommunikációs cégeket nem szabad más országok piacaira engedni, az európaiak azért vonakodnak az ügy melletti kiállástól, mert azt látják, hogy itt nem feltétlenül az amerikaiak által hangoztatott biztonsági gyanú a vezérmotívum, hanem az, hogy az amerikai tech cégeknek ne kelljen a kínaiakkal versenyezniük.
A sinológus szerint mindettől függetlenül a tavalyi GDP-számok azt mutatják, hogy a kínai gazdaság 2020-as teljesítménye pozitív lesz és az előre tervezett az 5-6 százalék közötti növekedés ugyan elmarad, de így is pozitív, 2 százalékos lesz a bővülés. Ez nagyon szép egy olyan helyzetben, amikor a világ legnagyobb országainak mutatói is negatívba fordultak. Mindebből érzékelhető, hogy a kínai gazdaság elég erős lábakon áll. A belső fogyasztás már van akkora és az export súlya már nem olyan jelentős, hogy mindez együtt, ha nem is sértetlenül, de nagyobb problémák nélkül, a koronavírus és az amerikai szankciók által gerjesztett nehézségeken is át tudja lendíteni az országot. Mert bár a kínaiak szeretnek beszélni a problémákról, valójában a kínai gazdaság köszöni jól van.
