Az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump arról beszélt, hogy az amerikai olajvállalatok visszatérhetnek Venezuelába Nicolás Maduro eltávolítása után, milliárdokat fektetve be az infrastruktúra helyreállításába és az ország olajtermelésének fellendítésébe. A folyamat azonban jelentős akadályokba ütközhet.
Bár néhány nyugati olajvállalat — amelyek jelenleg is rendelkeznek venezuelai érdekeltségekkel — viszonylag gyorsan növelhetné kitermelését, egy nagyobb volumenű iparági újjáépítés évekig tarthatna, és több tízmilliárd dolláros beruházást igényelne.
A tét ugyan hatalmas — Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb ismert olajtartalékaival —, de a kockázatok is jelentősek. Olyan vállalatok, mint az Exxon Mobil vagy a ConocoPhillips korábban már veszteségeket szenvedtek el az országban. Emellett az olaj világpiaci ára az elmúlt egy évben több mint 20%-kal csökkent, ami visszafoghatja a beruházási kedvet.
Jelenleg két kulcskérdés határozza meg a helyzetet: hogyan szerveződik újjá Venezuela kormánya Maduro elfogása után, illetve feloldja-e az Egyesült Államok a gazdasági szankciókat.
Ali Moshiri, a Chevron korábbi venezuelai vezetője szerint a Chevron — amely a legnagyobb magánolaj-termelő a venezuelai piacon — és más kisebb cégek akár 1,5 millió hordó/nap szintre is növelhetnék a kitermelést 18 hónapon belül, ami legfeljebb 7 milliárd dollárba kerülne. Ez azonban még mindig jóval elmaradna az 1990-es évek végi termeléstől, és a világ olajfogyasztásának csupán kis részét tenné ki.
A további bővítés annál inkább hosszadalmas lenne, mert az ország olajipari infrastruktúrája jelentős részben leromlott állapotban van. Még az érdeklődő cégeknek is időbe telne újra belépni a piacra, szerződéseket kötni és működést indítani. Daniel Yergin energiaipari történész szerint a helyzet részben Irak példájára emlékeztet, ahol szintén évekbe telt a termelés helyreállítása a 2003-as amerikai invázió után.
Jelenleg Venezuela olajipara továbbra is amerikai szankciók alatt áll, több tanker lefoglalásával is akadályozva az exportot. Marco Rubio külügyminiszter közölte: a korlátozások maradnak, amíg a venezuelai kormány nem tesz jelentős politikai lépéseket.
Az utóbbi hetekben csak a Chevron tudott rendszeresen olajat exportálni, miután december 10-én egy Skipper nevű tankert az amerikai hatóságok lefoglaltak. A Chevron egyedi működési engedéllyel rendelkezik, amely lehetővé teszi a venezuelai kitermelést és az olaj amerikai finomítókba szállítását, így a cég jelenleg a legjobb pozícióban van egy esetleges termelésbővítésre.
Más vállalatok — például az olasz Eni és a spanyol Repsol — szintén jelen vannak Venezuelában, főként offshore gázmezőkön, de az amerikai szankciók miatt tavaly óta nem tudnak exportálni. A Shell számára az amerikai pénzügyminisztérium 2024-ben engedélyt adott volna egy projekt újraindítására, ám a venezuelai fél később megszakította a tárgyalásokat.
Ezzel szemben a múltban több nagyvállalat — például az Exxon Mobil és a ConocoPhillips — már elhagyta az országot, miután Hugo Chávez 2007-től részben államosította az olajipart. Ezek a cégek azóta is próbálják visszaszerezni az elvont eszközök értékét.
A közelmúltban a venezuelai kormány igyekezett újra kapcsolatba lépni néhány nyugati céggel, és még tavaly is folytak tárgyalások egy olajkereskedelmi megállapodásról a ConocoPhillips-szel. A vállalat a legutóbbi fejlemények után annyit közölt: korai lenne találgatni a jövőbeli üzleti lehetőségekről.
A Chevron viszont jelezte: továbbra is működik Venezuelában, minden hatályos jogszabálynak megfelelően. Ali Moshiri szerint a külföldi befektetések megindításának első feltétele a szankciók feloldása lenne. Úgy fogalmazott: „A venezuelai gazdaság helyreállításának egyetlen valódi eszköze ma az olajipari befektetés.”
Kocsis Erika
Fotó:freepik
