Akadnak kutatók, akik nem a méhekre veszélyes vegyszerek visszaszorításán, hanem a vegyszerálló méhek előállításán dolgoznak. A The Guardian szerzője egy GMO méh előállítását sikerre vivő bázison is járt Németországban. A Helyi méhészek Frankenstein méhként emlegetik a génmanipulálással létrehozott szuper teremtményeket. Lehet, hogy az ember a legveszélyesebb a méhkolóniára?
A 2008-as minden addiginál nagyobb méhpusztulás óta, az európai méhészek küzdelme a méhekre veszélyes vegyszerekkel valamelyest célt ért. Az Európai Unió Bizottsága egyértelmű tilalmat rendelt el a kockázatot jelentő vegyszerekre, volt olyan német vegyi konszern, amelyik tetemes jóvátételt fizetett a bizonyíthatóan általa okozott méhpusztulásért a méhészeknek.
Csakhogy mindez pirruszi győzelemnek bizonyult – írja a The Guardian környezetvédelmi rovatának elemzője. A cikkíró Walter Haefekerre, az Európai Méhtenyésztők Szakmai Szövetségének elnökére hivatkozva arra figyelmeztet, hogy a jövőben még az eddiginél is komolyabb veszélyeknek lesznek kitéve a méhek és a méhészek.
A kutatás-fejlesztés ugyanis sajátos választ talált probléma megoldására: a vegyszereknek ellenálló, genetikailag módosított szuperméh kifejlesztését. Mégpedig annak a gondolatnak a jegyében, hogyha nem tudjuk átalakítani a gazdálkodást, akkor változtassuk meg a méheket.
Habár a munka még laboratóriumi keretek között folyik, ha sikerre viszik, akkor olyan méhek repülhetnek ki a mesterséges kaptárakból, amelyek mind a természetes, mind pedig a vegyi veszélyekkel szemben ellenállóak lesznek. Magyarán nem fognak ki rajtuk sem a vírusok, sem az ázsiai nagy méhatka, sem a vegyszerek.
Az elképzelés mind az amatőr, mind pedig a hivatásos méhészeket megrémítette, hiszen szerintük az általuk Frankenstein-méhnek elkeresztelt „labor-szülemény” minden eddiginél nagyobb fenyegetés jelent a természetes méhfajokra. A Frankenstein méh nemcsak a természetes méhpopulációt fenyegetné, de a csípésének a hatása is kiszámíthatatlanná válna az emberre nézve, újabb és újabb kockázatokat hordozva magában – vélik.
A cikkíró azonban ellátogatott olyan németországi laboratóriumokba is, amelyekben – mint az írásából kiderül – a rémálom már valósággá vált. Mi több, arra is felhívja a figyelmet, hogy bár jelenleg még tiltott a GMO méhek kieresztése a természetbe, az említett laboratóriumok már élénk amerikai érdeklődést tapasztalnak a „termékeik” iránt. Amire eddig még nemet tudtak mondani – jegyzi meg a cikkíró, hozzátéve: a Harvard Egyetem kutatói már robot méheket is kifejlesztettek. És úgy tűnik az őrületben nincs megállás, hiszen a szerzőt a német szakember nemrégiben arról értesítette, hogy az Amerikai Védelmi Minisztérium egy olyan 45 milliárd dolláros fejlesztésbe fogott, aminek a keretében a rovarokat kívánják vegyifegyverként felhasználni.
A FAO-nál készült egy olyan felmérés, amely szerint e „mesterséges beporzók” a farmereknek közel 577 milliárd dolláros éves termésnövekedést hoznának. Haefeker úr szerint ez sem lehet véletlen, hiszen ő, aki korábban a Szilikonvölgy egyik fejlesztő mérnöke volt, tudatában van a technológiai fejlesztések és a pénztermelés összefüggéseivel.
Úgy érzi, hogy mára a nagybirtokrendszert és az egyre inkább automatizált és mindent mesterséges módon átalakító, mezőgazdasági gigakonszernek érdekei kerültek előtérbe. Nem akarnak szinte egyetlen, a természetből, természetes módon megélő méhészetet sem élni hagyni.
Pedig a számuk nem kevés, hiszen egy 123 éves méhész szervezet, az Apimondia 22 millió méhészt tart nyilván 146 országban. Ők változatlanul azon az állásponton vannak, hogy a méhek kipusztulásával nem lenne mit aratni, nem lenne takarmány az állatoknak, eltűnne a biodízel alapanyaga, a textilhez a gyapjú, valamint a gyógyszerek jó része is a bolygóról. S, hogy mindez nem science-fiction vagy összeesküvés elmélet, azt jól jelzi a méhészek szerint az is, hogy Kína egyes részein már kézzel kénytelenek az emberek beporozni a növényeket.
Haefeker úr elmondta a The Guardian munkatársának, hogy bárhol jár, egyetlen „Nagy Kérdést” tesz fel a publikumnak: „Vajon engedélyt kért tőlünk bármelyik tudós, hogy azokat a méheket, amelyeket mi neveltünk, mi válogattunk és tenyésztettünk az Apimondián belül elvegye és módosítsa őket? A válasz természetesen: nem – zárul a The Guardian elemzése.
