Bao Fan kínai üzletember múlt havi eltűnése újra felkeltette az érdeklődést egy új keletű kínai jelenség, az eltűnő milliárdosok iránt. Szakértők szerint ez az egyik módja annak, hogy Hszi Csin-ping elnök szorosabbra vonja a kínai gazdaság feletti ellenőrzést.
A China Renaissance Holdings alapítóját – akinek ügyféllistáján többek között a Tencent, az Alibaba és a Baidu internetes óriások szerepeltek – az ország technológiai szektorának titánjaként tartják számon.
A BBC cikke szerint Bao esete jól ismert utat követett: napokra eltűnt, mielőtt cége bejelentette, hogy “együttműködik a Kínai Népköztársaság egyes hatóságai által folytatott nyomozásban“.
Ahogy az már szintén szokássá vált, egyelőre nem közölték, hogy melyik kormányzati szerv végzi a vizsgálatot, miről van szó, és hogy hol tartózkodik Bao.
Eltűnését rejtély övezi, miután az elmúlt években számos kínai üzleti vezető tűnt el, köztük az Alibaba főnöke, Jack Ma.
Míg a milliárdosok eltűnése sokkal nagyobb figyelmet kap, számos kevésbé ismert eset is történt, amikor kínai állampolgárok tűntek el, miután részt vettek például kormányellenes tüntetéseken vagy emberi jogi kampányokban.
Bao azonban eltűnése ismét reflektorfénybe helyezte azt a nézetet, hogy ez az egyik módja annak, hogy Hszi Csin-ping elnök szorosabbra vonja a kínai gazdaság feletti ellenőrzést.
Az eset az éves Országos Népi Kongresszus előtt történt, amelyen a héten bejelentették a kínai pénzügyi szabályozási rendszer évek óta legnagyobb átalakításának terveit.
A legtöbb pénzügyi ágazat felügyeletére új pénzügyi szabályozó hatóságot hoznak létre. A hatóságok szerint ezzel bezárulnak a jelenlegi kiskapuk, amelyeket az okoz, hogy több ügynökség felügyeli a dollárbilliókat érő kínai pénzügyi szolgáltatási ágazat különböző aspektusait.
Nem az első eset
Csak 2015-ben legalább öt vezető vált elérhetetlenné, köztük Guo Guangcsang, a Fosun International konglomerátum elnöke, akit Nyugaton leginkább az angol Premier League-ben szereplő Wolverhampton Wanderers labdarúgóklub tulajdonosaként ismernek.
Guo 2015 decemberében tűnt el, és felbukkanása után a cége bejelentette, hogy egy nyomozásban segédkezett.
Két évvel később a kínai-kanadai üzletembert, Hsziao Csianhuát egy hongkongi luxusszállodából vitték el. Ő volt Kína egyik leggazdagabb embere, és tavaly börtönbe került korrupció miatt.
2020 márciusában Ren Csikiang milliárdos ingatlanmágnás tűnt el, miután bohócnak nevezte Hszi elnököt a járvány kezelése miatt. Még abban az évben, egy egynapos tárgyalás után Rent 18 év börtönbüntetésre ítélték korrupció vádjával.
A legjelentősebb eltűnt milliárdos az Alibaba alapítója, Jack Ma volt. Kína akkori leggazdagabb embere 2020 végén tűnt el, miután bírálta az ország pénzügyi szabályozóit.
Az Alibaba leányávállalata, az Ant Group pénzügyi technológiai óriáscég részvényeinek tervezett bevezetését is elhalasztották. És annak ellenére, hogy közel 10 milliárd dollárt adományozott a “Közös jólét” alapnak, több mint két éve nem látták Kínában. Ugyanakkor nem vádolták meg semmilyen bűncselekménnyel.
Ma holléte továbbra is tisztázatlan, bár az elmúlt hónapokban állítólag Japánban, Thaiföldön és Ausztráliában is látták.
A Párt áll a háttérben?
A kínai kormány kitart amellett, hogy az ország leggazdagabb emberei ellen hozott intézkedések kizárólag jogi alapon történtek, és ígéretet tett a korrupció felszámolására. Peking intézkedései azonban a világ második legnagyobb gazdaságának több évtizedes liberalizációja mellett történtek.
Ez a nyitás hozzájárult ahhoz, hogy multimilliárdosok széles rétegei szülessenek, akik hatalmas vagyonukkal jelentős hatalmat gyakorolhattak.
Egyes megfigyelők szerint Hszi vezetésével a Kínai Kommunista Párt vissza akarja szerezni ezt a hatalmat, és ezt a feladatot gyakran rejtélyes módon végzi.
Az elmélet a következőképpen szól: a nagyvállalatok, különösen a technológiai ipar hatalma, Hszi elődei, Csiang Cö-min és Hu Csin-tao politikája alatt nőtt. Ezt megelőzően Peking a hagyományos hatalmi központokra összpontosított, beleértve a hadsereget, a nehézipart és a helyi önkormányzatokat.
Miközben Hszi továbbra is szorosan kézben tartja ezeket a területeket, kiszélesítette a fókuszt, hogy a gazdaság még nagyobb részét vonja ellenőrzése alá. A közös jólét politikája jelentős megszorításokat hozott a gazdaság nagy részén, különösen a technológiai iparágban.
“Néha ezeket az incidenseket úgy szervezik meg, hogy szélesebb körű üzenetet küldjenek, különösen egy adott iparágnak vagy érdekcsoportnak” – mondta Nick Marro, a The Economist Intelligence Unit munkatársa a BBC-nek.
“Végső soron ez a gazdaság egy bizonyos része feletti ellenőrzés és hatalom központosítására tett kísérletet tükrözi, ami Hszi kormányzási stílusának egyik fő jellemzője volt az elmúlt évtizedben” – tette hozzá.
“Peking továbbra is arra összpontosít, hogy a nagy technológiai platformok és szereplők ne alakítsanak ki saját márkát és befolyást, ami megnehezíti a megfékezésüket, és nagyobb valószínűséggel fordulnak szembe Peking preferenciáival” – mondta Paul Triolo, az Albright Stonebridge Group globális tanácsadó cég Kína- és technológiapolitikai vezetője.
Szintén kulcsfontosságú a közös jólét szempontjából a jogállamiság, és az, hogy a szabályoknak a gazdagokra és a szegényekre egyaránt vonatkozniuk kell.
Peking fenntartja, hogy a politika célja a növekvő vagyoni különbségek csökkentése, ami sokak szerint olyan fontos kérdés, amely alááshatja a kommunista párt pozícióját, ha nem foglalkoznak vele. Az országban egyre nő az egyenlőtlenség – és Hszi állítólag az ultrabaloldaliak nyomásával néz szembe, akik közelebb akarnak kerülni a párt szocialista gyökereihez.
Meginog a bizalom?
A milliárdosok eltűnését övező rejtély, valamint a Peking üzlethez való hozzáállásával kapcsolatos szélesebb körű aggodalmak jelentős nem szándékolt következményekkel járhatnak.
Egyes Kína-szakértők szerint a kormányzat azt kockáztatja, hogy elriasztja az új üzleti tehetségeket.
“Peking számára az a veszély, hogy a technológiai milliárdosokból célpontokat csinál, nagyobb nyomást gyakorol a technológiai vállalkozókra, akik abban reménykednek, hogy ők lesznek a következő Jack Ma” – mondta Triolo.
Hszi úgy tűnik, tisztában van azzal a kockázattal, hogy az üzleti hangulatot megrémítheti, és a héten az NPC küldöttei előtt tartott beszédében hangsúlyozta a magánszektor fontosságát Kína számára.
Ugyanakkor felszólította a magánvállalkozásokat és vállalkozókat, hogy “legyenek gazdagok és felelősek, gazdagok és igazak, gazdagok és szeretetteljesek“.
Az új pénzügyi felügyelet bejelentése mellett a bankárokat a múlt hónapban arra is figyelmeztették, hogy ne kövessék “hedonista” nyugati társaik példáját.
A kommentátok ezt további bizonyítéknak tekintik arra, hogy Hszi a pénzügyi rendszert tartja szem előtt.
“Az elmúlt hónapokban láttuk, hogy a közös jólétre vonatkozó menetrend nyomai a pénzügyi szolgáltatásokra is átterjedtek, különösen a felsővezetők javadalmazása és bónuszrendszerei, valamint a vezetői és a fiatalabb alkalmazottak közötti bérkülönbségek tekintetében” – mondta Marro.
Még nem tudni, hogy Hszinek a milliárdosok elleni kemény fellépése segít-e abban, hogy jelentősen megszilárdítsa hatalmát.
Ami azonban mindenképpen veszélyben van, az a kínai pénzügyi piacokba, vállalkozásokba és végső soron a gazdaság egészébe vetett bizalom.
