A semmiből tiltakozóhullám lett két nem túl jelentős agrártámogatás megszüntetése miatt. A kormány nagyrészt elállt a tervektől. A tüntetések mégis folytatódnak és a szélsőjobb egyre inkább rátelepszik az akciókra.
„A gazdálkodók joggal dühösek”
– állt a mikrofonok elé Mecklenburg-Elő-Pomerámia szociáldemokrata (SPD) miniszterelnöke. „Nem lehet egy éjszaka két szubvenciót megszüntetni.” Tartományvezető párttársai hasonló véleményen vannak. Nem elégszenek meg azzal, hogy a liberális gazdasági miniszter, Christian Lindner és az agrártárca zöldpárti vezetője, Robert Habeck elállt a gazdálkodók gépjármű-adó mentességének megszüntetésétől. Az SPD miniszterelnökei az agrár-dízel jövedéki adójának emeléséről se akarnak hallani, pedig csak 3 lépcsőben, 3 év alatt jönne. „Így is súlyos teher lenne a gazdaságoknak” – véli Alsó-Szászország miniszterelnöke, Stehpan Weil (SPD). Nincs a reformok ellen, de szerinte tiszta lap kell, csak a gazdálkodók bevonásával szabadna dönteni. Nő tehát a nyomás Olaf Scholz szociáldemokrata kancelláron.
A valóban váratlan kurtítások háttere, hogy Németországnak nincs költségvetése. Az időben elkészült terveztet szerint ugyanis elköltötték volna a COVID-válság kezelésére felvett hitelek fel nem használt részét. De ezt az alkotmánybíróság megtiltotta. Így milliárdos lyuk keletkezett a büdzsén, amit hetek óta ad hoc ötletekkel igyekszik betömni a kormány.
„A demokrácia és a jogállam ellen intézett támadás”
– mondta a gazdasági miniszer. Egyértelműnek tartja, hogy a gyülekezési szabadság az elmúlt években átlépte a demokrácia szabta határokat. Arra reagált, hogy az autópálya felhajtókat és a városi főutakat traktorokkal blokkoló parasztokhoz sok helyen szélsőjobboldali tüntetők csatlakoztak. A miniszter ezt maga is átélte, amikor az északi-tengeri szabadságáról Berlin felé tartva tüntetők órákig akadályozták, hogy lehajtson a kompról. A hangadó tüntetők világnézetéről a ruhájukon és transzparenseik lévő szélsőjobboldali szimbólumok tanúskodtak. Ahogy a Drezdában a rendőrkordont áttörni próbálók tüntetőknél is. Demokratikus szolidaritás az útdíjemelés miatt dühös fuvarozóktól érkezett. Ha ők is elkezdik blokkolni az utakat, drámai lesz a helyzet.
„Az utcai tiltakozás zavaró. Pont ez a lényege. Hogy vélt, vagy valós-e a tüntetők problémája, közömbös. A demonstráció a demokrácia része” – értékelt a Süddeutsche Zeitung szerkesztőségi cikkében. Hozzátéve: „A gazdálkodó érdeke megakadályozniuk, hogy legitim tiltakozásokat kisajátítsa a szélsőjobb.”
Tényleg rosszul megy a gazdálkodóknak?
A Német Parasztszövetség (Deutsche Bauernverband) tavalyi, tehát a szubvenció-kurtítások előtti, felmérése szerint kilenc éves mélyponton van az agrárgazdaság hangulata. A két szubvenció tervezett megszüntetése az utolsó csepp volt a pohárban. Egy friss felmérés szerint igazi problémának a szigorú brüsszeli előírásokat, a magas energiaárakat és az éles versenyt tartják más EU-tagállamok termelőivel.
Pedig 2023-ban 50 százalékkal, 115.000 euróra nőt az agrárüzemek átlagos nyeresége. De sok a családi vállalkozás, ahol nincs fizetés, tehát a nyereség az egyetlen jövedelem az egész famíliának – árnyalja a képet a Bauernverband. A dízelszubvenció viszont csak évi 2900 euró, a nyereség 2,5 százaléka. A tavalyi 48 ezer eurós átlagos össztámogatáson belül is elenyésző a mértéke. Többségük egyébként az EU-tól érkezett.
Nincs tehát ok a panaszra?
A statisztikai átlagok megtévesztőek, mert a jövedelmezőségben nagyok a regionális és az a szerinti különbségek, mekkora a gazdaság, és hogy mit termelnek, tenyésztenek. A kisebb gazdaságok kevésbé jövedelmezők és őket jobban sújtja az élelmiszerárak és a terménymennyiség változása is. Ezért a 100 hektár, tehát 140 focipálya méret alatti, de nem éppen kicsi gazdaságok száma folyamatosan csökken. Igaz, már nem drámai mértéke, mint korábban. 2010 óta csak a gazdaságok 1 százaléka szűnt meg. Ma 259 ezer mezőgazdasági vállalkozás van Németországban.
Hubertus Bardt, a kölni az Institut der deutschen Wirtschaft elemzője a romantikus vidékkép és a gazdasági racionalitás közötti különbségre hívja fel a figyelmet: szomorú, ha egy kisparaszti gazdaság megszűnik és a monokultúra határozza meg a tájat. De a fogyasztók által elvárt olcsó élelmiszerek a hatékonyabb nagyüzemektől jönnek.
Kevés az agrártámogatás?
Az adókedvezmények és közvetlen pénzbeli juttatások a szubvencióknak csak egy pillérét adják. Az agrártámogatás másik oszlopát a magas vámok jelentenek, amivel az EU a külföldi konkurenciától védi az uniós gazdálkodókat. Ők jól járnak, mindenki más rosszul:
- Az európai fogyasztók nem profitálhatnak az élelmiszerüzletekben az olcsóbb külföldi termékekből.
- A fejlődő országok termelői többek között azért nem élnek meg a mezőgazdaságból, mert a vámok miatt versenyképtelen Európában. Így Európába érkező gazdasági menekült lesz belőlük…
- Az EU sokszor azért nem tud kedvezőbb kereskedelmi megállapodásokat kötni harmadik országokkal, mert azok csak az agrárpiac legalább részbeni megnyitása esetén lennének hajlandóak kompromisszumokra. Így az egész gazdaság megszenvedi az agrárprotekcionizmus következményeit.
Mekkora a gazdák hatalma?
1950-ben az aktív német lakosság fele dolgozott az agráriumban, ma csupán egy százaléka. A GDP-hez a korábbi 11 százalék helyett szintén csak egy százalékkal járul hozzá. Egyidejűleg sokkal effektívebb lett a mezőgazdasági termelés: 1950-ben egy termelő átlagosan 10 embert tudott élelmezni, ma 139-et.
Egész más viszont a kép, ha az élelmiszeripart is az agrárszektorhoz számítjuk. Ez 4,6 millió embernek, a foglalkoztatottak 10 százalékának ad munkát és a német GDP 5 százalékát termeli meg.
Petrus Szabolcs
