A mobiltelefonos pénztárcát milliárdnyian használják Kínában, a technológia tud németül, törökül, olaszul és lengyelül. Igaz ezeken a nyelveken még nem kínálja a fizetési funkciót. Kína azonban terjeszkedni készül. A magyar mobilfizetés egyelőre gyermekcipőben jár, Németországi tudósítónk beszámolója szerint Európa is csak kullog az ázsiai ország után: a kontinensen a kínai fizetési rendszerre egy év alatt tízezer üzlet regisztrált.
Alipay és WeChat – európaiaknak semmit mondó kifejezések, pedig a két okostelefon alkalmazás 1 milliárd felhasználójával Kínában forradalmasította a kereskedelmet. Most a világ meghódítására készülnek.
Az eljárás nagyon egyszerű: letöltjük az app-et, regisztrálunk, a kasszánál vagy beolvastatjuk okostelefonunkkal az eladó QR-kódját és beütjük a kívánt összeget (tipikusan éttermekben), vagy a pénztáros fókuszál rá vonalkód leolvasó eszközével a mobilunkon generált QR-kódra és levonja a fizetendő összeget (általában szupermarketekben). Kapunk egy megerősítő üzenetet és kész. Igény esetén nyugtát is letölthetünk. Néhány másodperc az egész. Töredéke, mint amire a leggyorsabb bankkártya leolvasó terminálnak szüksége van, a készpénzes fizetéssel járó aprókeresgélésről és visszajáró számolásról nem is beszélve. Érthető, hogy Kínában, ahol állandó a tömeg, ezért mindennek gyorsan kell mennie a bankkártya és a készpénz már a múlt.
Kínában tarolnak
Az 1 milliárd, 90%-ban kínai felhasználó tavaly forintban alig kifejezhető 3 billiárd dollárt (kínai GDP 50%-a!) mozgatott meg a két, 80%-os részesedésével a piacot uraló app-en keresztül. Az okostelefonok kétharmadára már le van töltve a két alkalmazás. „Az idősebb generációt leszámítva szinten mindenki így fizet” – erősítette meg egy kínai barátom, Tang a tavaly Pekingben és Sanghajiban szerzett saját tapasztalatomat. Nem csak a nagybevásárlásnál, de a sarki kioszkban, a taxiban és a népszerű közösségi biciklibérlésnél is ezt használják. Sőt, még az utcazenésznek is okostelefonjukkal adakoznak. „Néhány éve Németországban tanultam. Amikor elutaztam még én sem ismertem a mobil fizetést. Egy év múlva visszatérve haverjaim többség már pénztárcát sem hordott magánál” – meséli Tang. A lakosság 20%-a már egyáltalán nem használ készpénzt! Nyereség az államnak; jóval kevesebbet kell bankjegyelőállításra költeni.
A vesztesek
A mobil fizetés vesztesei a bankok és a kártyatársaságok. Előbbiek helyzet valamivel jobb, ugyanis az app-ek bankszámlával összekötve működnek. Banki számláról lehet feltölteni az egyenleget, ill. átutalni a mobil fizetésből származó bevételt. Tehát a bankok a pénzmozgás utáni továbbra is jutalékot vonhatnak le. Viszont jelentősen csökken annak esélye, hogy a mínuszba futó számlát a hitelkeretéből kelljen feltölteni. Márpedig az ilyen kölcsönöknél vastagon fog a pénzintézetek kamatot meghatározó ceruzája. A kártyatársaságok elesnek mindentől: az éves díjtól és a fizetések utáni jutaléktól is. Utóbbi csak az USA-ban évi 90 milliárd dollár tesz ki. E mellett jelentősen visszaszorul a borsos díjáról ismert ATM-használat is.
A mobil fizetés sikerében szerepet játszó kínai sajátosság, hogy a bankkártyákat és általában a banki szolgáltatásokat a népesség nagy része soha nem vette igénybe. Így azokról nem is kellett leszoktatni őket. A készpénzről rögtön az app-re váltottak. Magától érthetődő döntés, hisz alig akad, akinek ne lenne a zsebében okostelefon. A mobil net olcsó és jó minőségű.
Nem csak fizetési eszköz
A két szolgáltató közül 500 millió felhasználóval a kifejezetten a mobil fizetésre specializálódott Alipay a nagyobb. A WeChat egy „szuperalkalmazás”, amelyhez hasonlót a nyugati világban nem ismerünk: kereső, közösségi portál, híroldal, chat, messenger, videómegosztó, játékplatform, apró- valamint álláshirdetések felülete, ahol sok más szolgáltatás mellett pizzát vagy taxit is rendelhetünk és persze fizethetünk. Utóbbira az 1 milliárd felhasználóból 400 millió regisztrált. Nem csak a WeChat felhasználók száma, de a szolgáltatások köre is folyamatosan bővül. A 11 milliós dél-kínai Guangzhouban ’17 óta a WeChat-et a személyi igazolvánnyal összekötve a hivatalos ügyek is intézhetők. A kísérlet működik, országos kiterjesztése csak idő kérdése.
A WeChat sikerében nagy szerepet játszott, hogy Kínában még a 2000-es években is kevés volt a személyi számítógép. Az internet robbanás szerű terjedése egybeesett az okostelefonok megjelenésével. Így a többség rögtön mobillal kapcsolódtak a világhálóra. A nem irodai munkát végzők körében a privát asztali gép, de még laptop sem lettek a mindennapok része. Mindet az okostelefonon keresztül bonyolítanak.
A WeChat dominálja az online kereskedelmet is. A netes áruházak nem saját weboldalukra, hanem WeChat profiljukra koncentrálnak. Kínában évek óta több új WeChat profilt, mint a weboldalt regisztrálnak.
Kreativitásból az Alipay-nél sincs hiány. 2017 óta néhány üzletben már alkalmazzák az arcfelismerést. A „smile to pay” fizetési móddal az okostelefonnak sem kell kéznél lennie. Egy kamera felismeri az ügyfél arcát, kapcsolatot létesít a mobiljával, és már meg is történt a fizetés. A rendszer termesztésen felismeri, ha egy fényképpel akarják félrevezetni.
A nagy testvér figyel
Az Alipay és különösen a WeChat megvalósította Orwell 1984-es vízióját. A WeChat nem csak azt tudja, mire keresünk rá, kivel vagyunk kapcsolatban, miről beszélgetünk, hanem azt is, hol, mikor mennyiért vásároltunk. A gigantikus adatmennyiséget a nyugati világ szolgáltatói kereskedelmi célból használnák. Ezt megteszik a kínaiak is. Ráadásul nem is mindig legálisan. ’18 elején látott napvilágot, hogy az Alipay felhasználói tudta nélkül hitelképességi profilokat állított elő és adott el számos cégnek. A felhasználók legalább az app-ek ingyenességén keresztül profitálnak az adatkereskedelemből.
A kínai államkapitalizmusban nem létezhetne a WeChat, ha nem kooperálna a hatóságokkal. A netes óriás a regisztrálók által jóváhagyott felhasználói feltételekből is tudhatóan automatizáltan és eseti jelleggel is szolgáltat felhasználói adatokat a belügyi szerveknek. Működik a cenzúra is. Nem csak a híreket és a kereső használatát korlátozzák, de a privát üzeneteket is szűrik. A gyanús tartalom rögtön a hatóságok tudomására jut. Ennek a nyugaton tanult Tang nem tulajdonít jelentőséget. Amikor az app-ek árnyoldalairól kérdezem, csak az akku lemerülését említi, mint horrorszcenáriót. Kifejezetten az adatvédelemre terelve a szót pedig annyit mond, „ez valóban probléma.” Majd meglepetésemre hozzáteszi, nem az államtól, a privát szolgáltatóktól félti személyes adatait.
Van azonban pozitív, össztársadalmi mellékhatás is: a lopások, rablások száma évek óta számottevően csökken.
A kínaiak Európában is ezt használják
2017-ben az Alipay megjelent Európában is. Szolgáltatására ugyan bárki regisztrálhat, de ez kínai bankszámla nélkül nehézkes. Elsősorban nem is minket, hanem a kínai turistákat célozza meg. Számukra olyan természetes a mobil fizetés, hogy a nyaralás alatt sem akarnak lemondani róla.
Jól járnak az európaiak is. Az Ázsiát elhagyó kínai utazók körében Európa, azon belül Németország a legnépszerűbb célpont. Ez több tízmillió turistát és minden évben kétszámjegyű növekedést jelent. Ráadásul a kínaiak a japánokkal ellentétben nem a fényképezésre, hanem a vásárlásra koncentrálnak. Naponta átlagosan 515 eurót kiadva a legtöbbet költő utazók.
Nem csoda, hogy 1 év alatt Európa-szerte 10.000 üzlet regisztrált az Alipay-nél. Egyszerű beszállni. Nincs bonyolult infrastruktúra. A szándék bejelentése után 3 nappal alá van írva a szerződés és aktív a terminál. Sok a néhány tíz eurós, de nem ritka a 10.000 euró feletti tranzakció sem! Az app azt is megmutatja, hol lehet a közelben mobillal fizetni. Az üzletek pedig direkt marketinggel juttathatják el ajánlataikat a potenciális kuncsaftokhoz, akik az üzlet közelében járva figyelmeztető üzenetet kapnak: most tessék vásárolni! Ezt még bátrabban teszik a kínaiak, ha jól ismert, biztonságosnak tartott módon fizethetnek.
Mivel fizetnek Kínában a külföldiek?
Paradox módon használják a készpénzt. A Visa és a Mastercard soha nem volt számottevő tényező Kínában. A legnagyobb multinacionális hotelláncok kivételével sehol sem fogadják el a kártyáikat. A bankjegyen kívül csak mobillal, vagy China’s Union Pay bankkártyájával lehet fizetni. Ráadásul pénzt csak bankfiókokban, bürokratikus procedúra árán lehet váltani. Így a hétvégén érkező turista, aki nem vált eleget még a repülőtéren, könnyen kellemetlen helyzetbe kerül. Nálunk is ez a jövő?!
Az Alipay egyenlőre csak kínaiul működik. A WeChat 2011 óta elérhető németül, törökül, olaszul és érdekes módon lengyelül is. Ezeken a nyelveken azonban nem kínálja fel a fizetési funkciót.
Ennek ellenére a bankoknak mi felénk is van félnivalójuk. A két piacvezető, saját operációs rendszerrel rendelkező okostelefon gyártó, az Apple és a Samsung felismerték a mobil fizetésben rejlő üzleti lehetőséget. Alkalmazásaik, az Apple Pay, a Samsung Pay és az Android Pay azonban a sok európai országban, így például a németeknél sem érhetők el. , Magyarországon az Android készülékek közül a 4.4 és az annál újabb verziót futtató eszközök esetében állítható be ez a funkció.
Magyarország 2017-ben csatlakozott újabb bank a mobilos fizetési rendszerhez, így öt kereskedelmi pénzintézet, a Budapest Bank, a Gránit Bank, a K&H Bank, az MKB Bank és az OTP Bank mobiltárcái teszik lehetővé az ügyfeleknek, hogy kártya helyett mobiljukat érintsék a terminálhoz.
Megfelelő nyilvános összegző adat hiányában azt mondhatjuk, egyelőre csak a vásárlók körében erős a szándék, a robbanás szerű felhasználást hivatalos adattal nem igazolhatjuk. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a több mint 83.500 terminálnál fizethetnének egyetlen érintéssel itthon a vásárlók. A felmérések ezt mutatják. A Mastercard Impact of Innovation reprezentatív kutatása szerint a magyarok 88%-a mondta azt, hogy rendelkezik okostelefonnal. Egyelőre azonban nem minden mobil alkalmas a termináloknál történő mobilfizetésre. Az Android készülékek közül a 4.4 és az annál újabb verziót futtató eszközök esetében állítható be ez a funkció.
Németországban a legnagyobb pénzintézet, a Deutsche Bank kapcsolt előszőr. Néhány hónapja a bank app-je mobil fizetésre is alkalmas, igaz csak 25 eurós összeghatárig. Ez is mutatja, hogy inkább presztízs fejlesztésről, mint felhasználói igények kielégítéséről van szó. „A németek többsége még ragaszkodik a készpénzhez; a kártyás fizetés is a nemzetközi átlag alatt van, a mobilos pedig alig ismert, ill. nagy szkepszis övezi” – nyilatkozták a Deutsche Banknál.
Jobb a helyzet Észak-Amerikában, Európán belül Nagy-Britannia mellett Olaszországban, és természetesen a távol-keleti, a technológiai innovációban élen járó országokban. Kínán kívül azonban többnyire az Apple és a Samsung app-jeit használják. Például az USA-ban 100 milliárd dollár felett van az éves forgalom, ami azonban a kínai volumennek csak az ötvenede!
Kínában a kormányzati gazdaságstratégia fontos eleme lett, hogy a hagyományosan a belföldi piacra koncentráló kínai óriásoknak meg kell hódítaniuk a világot. Az Alipay már ennek szellemében jár el. Az USA-ban, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Brazíliában és Oroszországban terjeszkedik. Európában helyi partner bevonásával gondolkoznak az expanzión. Az év végégig a kontinens 20 országában akar jelen lenni.
