A szállodai szakma pozitív jövőképének kulcsa az ember, a jól képzett szakember. Ezért kulcskérdés, hogy a fiatalok megszeressék ezt a szakmát, amihez a projekt alapú oktatáson át vezethet az út – vallja Somlyai Zoltán, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének novemberben megválasztott elnöke. Aki AzUtazónak adott az interjúban az MSZÉSZ előtt álló kihívásokról és az idei szezonról is beszél.
– Mi az a legfontosabb tapasztalat, amit a több évtizedes szállodai karrierje alapján a legmeghatározóbbnak tart?
– Az, hogy a legfontosabb értékünk az ember, és ez a jövőben még inkább felértékelődik. Már most is érezzük a humánerőforrás problémáját a szálloda- és éttermi szakmában, de ez a tendencia csak erősödni fog. Vannak olyan területek – például a housekeeping, a fekete mosogatás vagy az alacsonyabb szintű kiszolgáló pozíciók –, amelyek nem igényelnek magas képzettséget, mégis egyre nehezebb rájuk megfelelő magyar munkaerőt találni. Ezek a belépő szintű munkák így valódi hiányszakmává váltak.
De már a frontoffice területén – gondolok itt a recepcióra vagy a concierge pozíciókra, különösen a magasabb kategóriás szállodákban – szintén egyre nagyobb kihívásokkal szembesülünk. A Covid sajnos átrendezte a szakmát: a járványidőszakban sok, korábban a pult mögött álló, diplomás, nyelveket beszélő kolléga kényszerült új utat keresni. Jórészük pedig – nagyjából hasonló fizetésért -, olyan munkát talált, ahol nem a heti hét nap és a több műszak az elvárás. Helyette hétfőtől péntekig, 8-tól 17 óráig dolgozhat, nincs hétvégi munka, nincs három műszak, nincs ünnepnapi ügyelet. Mindez komoly űrt hagyott maga után a szakmában, amit nehéz pótolni – nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is.
Éppen ezért gondolom, hogy a humánerőforrás, pontosabban egy jól képzett, tréningezett csapat értéke felbecsülhetetlen a szállodák számára. A Kempinskiben tanultam egy mondást, amit ma is igaznak tartok: „Inkább legyen olyan embered, akit tréningeztél, és elmegy tőled, mint olyan, akit nem képeztél, és a nyakadon marad.” Mi is ezt valljuk, és egyre több energiát fektetünk a képzésekbe, hogy a vendégeink elvárásainak megfelelő színvonalat nyújthassunk – legyen szó bármilyen besorolású szállodáról.
– Miért vállalta el a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöki pozícióját, és mi a jövőképe ezzel kapcsolatban?
– Negyven év áll a hátam mögött ebben a szakmában, és ez alatt az idő alatt szinte minden pozíciót „kijártam”. Szokták mondani, hogy „ilyen embert nem lehet eladni”, ami persze csak nagyrészt igaz, mert az éttermi területen például kevesebb tapasztalatot szereztem. De ez a több évtizedes tapasztalat az, ami miatt úgy éreztem, hogy van mit visszaadnom a szakmának, átadni a fiataloknak.
Már csak azért is, mert a mostani kihívások közül az az egyik legnagyobb az, hogy miközben néhány évtizede – nyilván az akkor még nagy kincsnek számító utazási lehetőség miatt is – a vendéglátás, turizmus igazi slágerszakmának számított, a mai fiatalok már egyszerűen nem szeretnek bele a szakmába! Pedig ennek a hivatásnak még ma is megvannak azok a szépségei, amelyek egy különlegesen szép karrierutat ígérnek. De ehhez elengedhetetlen, hogy a középiskolai és egyetemi oktatás olyan legyen, ami a jövő generációjával megszeretteti a szakmát. Ezért az egyik jövőképen egy olyan szövetség élén állni, amely nemcsak a szakma érdekeit képviseli, hanem annak vonzerejét és értékeit is felmutatja a következő generáció számára.
– Ennek kapcsán mit tehet az MSZÉSZ?
– Az alapprobléma az, hogy ma sajnos sok helyen a szállodai és idegenforgalmi végzettség csak a „jó lesz neked egy diploma” című történet, amiből hiányzik az elhivatottság. Ezért is sokat segítene, ha mondjuk egy szakértői csoport részeként, az MSZÉSZ-nek, a gyakorlati tapasztalati hátterével lehetősége nyílna beleszólni a jelenlegi szakmai oktatási rendszerbe. Mert a szakmaszeretetet nem száraz tankönyvekből, hanem projektjellegű feladatokon keresztül lehetne felébreszteni a diákokban. Így éreznék, értenék meg igazán, hogy miről szól ez a hivatás. Ezt a „nagyok” is így csinálják – például a lausanne-i egyetemen már régóta projektalapú oktatás zajlik. Ideális lenne, ha mi is át tudnánk állítani erre a magyar rendszert.
Mert miközben a szállodaszövetségnek megvannak a kapcsolatai a hazai szakmai iskolákkal és egyetemekkel, kérdés, hogy ezek az intézmények mennyire nyitottak egy olyan tanmenet átalakításra, amit egy komoly szakmai gárdával támogatnánk. Hogy mindez mekkora kihívás, azt jól mutatja, hogy korábban egy frekventált szezonális turisztikai helyszínen egy 40 szobás szálloda nyitásához megkerestük a helyi, turisztikai profillal is rendelkező egyetem rektorát. Felajánlottuk, hogy a náluk tanuló, szállodai és vendéglátós diákok számára szezonális munkát biztosítunk: májustól szeptember 15-ig üzemeltethetnék a szállodát, az iskolaszezon kezdetéig. Mi szakmai tudást és hátteret adtunk volna, de – az adminisztratív munkákat kivéve -, nekik kellett volna végigvinni a nyitástól a zárásig mindent. A diákok három év alatt egy forgószínpad-szerű rendszerben megismerhették volna a szálloda minden részlegét, ami nemcsak gyakorlati tapasztalatot, hanem akár karrierutat is jelenthetett volna a legtehetségesebbeknek. Sajnos nem volt fogadókészség az ötletre, pedig ez egy olyan modell lehetett volna, ami valóban megszeretteti a szakmát a fiatalokkal.
– Azt tartják, hogy az MSZÉSZ elnökének az ágazat érdekében érdekérvényesítőnek, vagy legalább tárgyalóképesnek kell lennie a kormánnyal és a turizmus vezető szervével…
– Természetesen megvannak lobby témáink, és ezekbe mind bele kell állnunk. Az egyik legfontosabb célom az elkövetkező két évben, amíg én vezetem a szövetséget, hogy olyan pontokon segítsük a szállodákat, ahol a gazdasági teljesítőképességük javítható. Ne szülessenek olyan szabályozások, amelyek az amúgy is megcsorbult szállodai jövedelmezőséget tovább rontják. Ezt két irányból kell közelíteni: egyrészt csökkenteni a költségeket, amennyire csak lehet, másrészt megakadályozni, hogy olyan rendelkezések lépjenek életbe, amelyek növelik a kiadásokat. Emellett pedig lehetőséget kell teremteni arra, hogy a szállodák úgy emeljék az áraikat, hogy az a GOP – tehát az üzemi eredmény – szintjén is látható legyen. Mert a gond az, hogy nemzetközi összehasonlításban az áraink még mindig alacsonyak, miközben már vidéken is szinte minden szálloda képes hozni a besorolásának megfelelő színvonalat.
Az aktuális feladatok közé sorolható a reptér és a belváros közötti kötöttpályás elérhetőség régóta várt megteremtése, és a turisztikai szakma által szintén nagyon régóta szorgalmazott, nagykapacitású konferencia központ megvalósítása. Ami a nemzetközi példák alapján érezhetően hozzájárulna a turisztikai bevételek növekedéséhez. Nem csak azért, mert évente több tízezer jól fizető vendég érkezne az eseményekre, hanem azért is, mert a nagy, nemzetközi rendezvények Budapest nemzetközi ismertségét, presztizsét is tovább növelnék. A teljes felsorolást mellőzve ide tartozik a szállodák költséghatékonyságát növelő energetikai beruházások támogatása is, ahogy a megoldandó feladatok közé tartozott legutóbb a Hotelstars minősítési rendszer átalakítása, amelynek kapcsán a szövetség is aktív szerepet vállalt. Ez utóbbi ráadásul sikeresen zárult: úgy gondoljuk, nemcsak a szállodák, hanem a kisebb panziók is jól jártak azzal, hogy az osztályba sorolás ingyenes maradt. És miközben az ilyen feladatokból biztosan lesz még bőven, a prioritásaink közé tartozik a fenntarthatóság és az ESG – vagyis a környezeti, társadalmi és irányítási szempontok – kérdésköre is. Szerintem még csak a felszínét kapargatjuk ennek a témának, pedig óriási jelentősége lesz a jövőben. Ezt nagyon komolyan vesszük, és szeretnénk a tagszállodák felé egy átfogó edukációs rendszert kiépíteni, hogy fel tudjanak készülni erre a kihívásra.
– Említette, hogy nemzetközi és régiós viszonylatban a hazai szállodaárak még mindig alacsonyak. Ugyanakkor a külföldi utazó nemcsak magát a szállodát, hanem mindig az egész desztinációt árazza be – ahogy a desztináció is önmagát…
– Tény, hogy van itt egy gondolat, amit érdemes kiemelni, különösen Budapesttel kapcsolatban. Én úgy hívom ezt, hogy a „turizmus környezete” – és ebben nem állunk jól. Ha a luxusturisták számának növekedését várjuk, ami egyébként reális igény lenne, akkor figyelembe kell venni, hogy az ötcsillagos szállodák és szobák száma folyamatosan nő. Ha ehhez nem párosul keresletnövekedés, akkor megint egyfajta kannibalizmus indulhat el az ágazatban: a szállodák elkezdik lefelé nyomni az árakat, ami a legnagyobb szívfájdalmunk lenne. Ezt láttuk a 2008-2009-es gazdasági válság idején is, amikor az ötcsillagos szállodák négycsillagos áron, a négycsillagosak háromcsillagos áron kínálták magukat, és így tovább – az átlagárak pedig olyan szintre süllyedtek, ami egyszerűen nem volt indokolt.
Mit lehet tenni? Ahogy említettem, ez nem csak Budapestre vonatkozik, de itt különösen égető a kérdés. Foglalkoznunk kell a turizmus környezetével: mit és hogyan szabályozunk egy törvénnyel vagy rendelettel a frekventált, turisták által látogatott területeken. Gondolok itt az épületek homlokzatára, az üzletek portáljaira, az utcák állapotára. Még mindig vannak elhanyagolt, zsírpapírral borított üzlethelyiségek a leglátogatottabb helyeken, amit nem lenne szabad engedni. De említhetném az épületek homlokzatát is: ahol turisták járnak, ott elvárható lenne, hogy ezek rendben legyenek, tiszták, szépek – még ha magántulajdonban vannak is. Ez nagyon meghatározza a város képét.
Ehhez komoly partnerség kell a fővárossal és akár a kormánnyal is, hogy meghatározzuk a frekventált területeket, és szabályozzuk az elvárásokat. Bécsben például elő van írva, hogy a háztulajdonosoknak meghatározott időszakonként igazolniuk kell, hogy a homlokzatot megtisztították – nálunk is lehetne valami hasonló. És érdemes lenne a modern megoldásokat is bevetni: a LED-technikával egy homlokzat megvilágítása ma már nem kerül vagyonokba, mégis hatalmasat dobhat a városképen. Mert a luxusturista – akire annyira vágyunk -, a szépet szereti; ha a szép helyett csúnyát lát, nem fog visszatérni.
– A növekvő vendégforgalom mellett ugyanakkor, kulcskérdés, hogy minél több jól fizető, úgymond „minőségi” utazó – köztük konferenciavendég, üzletember, opera látogató – érkezzen. Hiszen amíg a luxus utazás egy szűk szegmens, a minőségi turizmus nagy volument képes hozni. Mit tudnak tenni ezért?
– Határozottan állítom, hogy a turizmusban az adatalapú marketing, ami az utóbbi időben elindult, most kezdi meghozni a gyümölcsét. Látható, hogy a célzott marketingtevékenységek és promóciók képesek megmozgatni a vendégeket, és ez a jövőben is így lesz. Ehhez persze nemcsak gazdasági, hanem politikai szálak is kellenek – például az, hogy hogyan tudunk még több és a bevételek szempontjából még inkább stratégiailag fontos küldő desztinációkról légijáratot szerezni a reptérre.
A szakmában sokat beszélünk arról, hogy például egy amerikai direkt járat – a korábbi pozitív tapasztalatok alapján -, milyen nagy lendületet adna a turizmusnak. Ugyanakkor itt nemcsak a reptér és az adott légitársaság kapcsolatáról van szó, hanem arról is, hogy a legsikeresebb légitársaságok ma már olyan globális szövetségi rendszer tagjai, ahol a már Budapestre repülő európai szövetségi társak érdekei sem sérülhetnek. A mi érdekünk ugyanakkor az, hogy megszülessen ez a közvetlen összeköttetés, mert az amerikai utazók kifejezetten a direkt járatokat preferálják. És ha a legfontosabb küldő piacokról nő a kereslet Magyarország iránt, akkor az árainkat is könnyebben emelhetjük. Ahogy ez a pozitív hatás már most érezhető azzal, hogy a Budapestről közvetlenül elérhető, megnövekedett számú kínai desztinációknak köszönhetően a korábbinál több kínai utas érkezik Magyarországra.
– A szövetség nevében a szállodák mellett az éttermek is szerepelnek. Mennyire jut fókusz erre a szegmensre?
– Az éttermek szempontjai annak ellenére sem másodlagosak, hogy az éttermi tagszám jóval alacsonyabb, mint a szállodáké. Az éttermeknek ugyanakkor számos más szövetségük és csoportjuk is van, amelyek képviselik az érdekeiket. De a nevünkhöz híven – Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége – mi is elkötelezetten képviseljük az érdekeiket, miközben az éttermi taglétszám növelése is fontos cél.
– A közelgő szezon kapcsán milyennek látja a szálloda- és éttermi ágazat kilátásait?
– Amit jelen pillanatban az előrejelzések mutatnak, az egyértelműen azt jelzi, hogy a tavalyi évben elindult pozitív trend folytatódik. Úgy tűnik, hogy minden hónap jobb eredményeket hoz, mint az előző év azonos időszaka. Persze vannak regionális eltérések: tavaly például az Északi Régió teljesített a leggyengébben, míg a mindig erős nyugati térség és a Balaton kiemelkedően jól szerepelt. Ahol tenni kell a szezon sikeréért, ott az adatvezérelt promóciókra és marketingtevékenységekre kell fókuszálni. Azokat a helyeket és dátumokat, ahol visszaesést látunk a foglalásokban, célzottan kell támogatni. Ez az, ami igazán meg tudja mozgatni a vendégeket, és biztosíthatja, hogy a szezon ne csak jó, hanem kiemelkedő legyen.
Karrierív: Somlyai Zoltán a Szolnoki Főiskola vendéglátó és szálloda szakának elvégzése után a Reims-i Egyetemen szerzett Certificate of Busines Administration diplomát. Szakmai karrierje a klasszikus módon indult: 1983-tól londiner, majd recepciós a Hotel Flamencóban. 1992-től a Kempinski Hotel Corvinus Budapestben műszakvezető recepciós, front office manager, majd rooms division manager. A szakember 2007–10 között sales-és marketingigazgató, 2010-től hotelmenedzser pozíciót töltött be. 2013-tól a prágai, azt követően a bakui, végül a horvátországi Kempinski szállodákban igazgató. 2016-tól a BDPST Hotel Management Zrt. vezérigazgatója. 2024 novemberében választották meg a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének (MSZÉSZ) elnökévé.
Érsek M. Zoltán
A cikk testvérlapunk AzUtazó portálon jelent meg
