A hazai mikro- és kivállalkozásoknak a rendszerváltozás után három évtizeddel is szükségük van azokra a kedvezményes forrásokra, amelyeket a Magyar Vállakozásfejlesztési Alapítvány (MVA) és az általa létrehozott szervezetek nyújtanak – fejtette ki AzÜzlet.hu-nak Csuhaj V. Imre, az MVA kuratórium elnöke, aki az új kedvezményes konstrukciókról, a munkanélküliek vállalkozóvá válását segítő programról és a második esély lehetőségéről is beszélt lapunknak.
– Az MVA az utóbbi évtizedben nincs annyira a reflektorfényben, mint korábban, pedig az általa biztosított források ma is jónéhány vállalkozás számára biztosítják a továbblépés lehetőségét.
– Ennek oka az MVA történetében és stratégiájában keresendő. Az 1990-ben indult Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, mint közhasznú alapítvány az ország egyik legrégebbi vállalkozásfejlesztési intézménye, amely a rendszerváltás idején jött létre. A 18 alapító között, a magyar állam mellett több érdekképviselet és bank is szerepet vállalt. Az MVA-t az is felértékelte, hogy a vállalkozásfejlesztést szolgáló első Európai Uniós programlebonyolító intézmény volt Magyarországon, amely tanácsadással, képzéssel, mikrofinanszírozással is foglalkozott. A rendszer országossá fejlődött: létrejöttek a megyei vállalkozásfejlesztési alapítványok és kialakult a munkaszervezetük. A kilencvenes évek végére így gyakorlatilag összeállt egy országos vállalkozástámogató, fejlesztő intézményrendszer, ahol a helyi, megyei alapítványok alapítója nem kizárólagosan az MVA volt, hanem jellemzően önkormányzatok, érdekképviseletek, kamarák, vagy vállalkozások.
Ettől kezdve a helyi alapítványok a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvánnyal közösen bonyolítottak le a programokat, legaktívabban a kétezres évek elejéig. Azt követően – mivel abban az időben indultak a régiós gazdaságfejlesztési programok, ipari parkok, inkubátorházak létesültek az ország szinte egész területén – a helyi szervezetek elsősorban az önálló regionális fejlesztésekre koncentráltak. De közben megmaradtak az MVA-val közös programok. Ennek az együttműködésnek a legjobb példája a kilencvenes évektől a kétezres évekig tartó PHARE alapú, vagyis Magyarországon kívüli forrásból induló Országos Mikrohitel Program. Amelynek működési szabályzatát a magyar kormány, az Európai Unió bizottsága és a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány írta alá. Lényege, hogy ennek a pénzalapnak a mikrovállalkozásokat kell segítenie és mivel a projekthez kötődő alapítványba azóta új forrás nem érkezett, jó gazda módjára, a meglévő közel tizenhárom milliárdos forrást ma is folyamatosan használjuk úgy, hogy a visszaforgó forrásokat újra kihelyezzük az alapítványokon keresztül.
– Nem biztonságosabb direktben hitelezni?
– A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány nem hitelez – ezt a tevékenységét mindig az ország különböző megyéiben, régióiban működő, kellő helyi ismerettel rendelkező partnerein keresztül végzi. De ma már nem mindegyikőjükkel áll fenn az együttműködés, mert aki a hitelezési tevékenység során jelentős veszteségeket termelt, vagy nem az elvárásnak megfelelő szakmai színvonalon bonyolította a tevékenységét, azzal felbontottuk az együttműködést. Szerepüket átvették azok, akik nagyon aktívak és akár sok százmillió forintot helyeznek ki. De arra is volt már példa, hogy egy alapítvány, amelyik átmenetileg kikerült a rendszerből, később a megfelelő infrastruktúrát és szakmai hátteret megteremtve visszakerülhetett a hitelezési rendszerbe.
– Milyen összegekkel támogatták eddig a kisebb vállalkozásokat?
– Az MVA eddigi tevékenysége során több, mint harmincötezer hitelt helyezett ki, ami negyvenötmilliárd forintos forráskihelyezést jelent. A hitelek összege kezdetben egytől, hárommillió forintig terjedt, ma már inkább az öt-tízmilliós kölcsönök a jellemzőek, amelyeket a mai feltételrendszerben maximum tíz éves futamidővel adunk, két év türelmi idővel, 3,9%-os kamattal. Azt gondolom, ez a finanszírozás kifejezetten kedvező a múlt nélküli, induló úgynevezett nem bankképes mikro vállalkozások számára. Nem beszélve arról, hogy ez a forrás olyan szektorokat is befogadhatóvá tesz – mint amilyen például a mezőgazdaság -, amelyek az ilyen típusú uniós hitelprogramok kedvezményezetti köréből általában kiesnek.
– Az évek során mennyire változtattak a stratégiájukon?
– Az MVA, a sokéves működési tapasztalatok alapján időnként újradefiniálja a tevékenységét. Ennek részeként olyan tevékenységekbe is belevágott, amelyeket csak szakosított formában lehet jól elvégezni, mert az alapítványi forma klasszikusan nem alkalmas rá. Így az MVA az elmúlt két évtizedben két intézményt is létrehozott. Az egyik a kisvállalkozásokat támogató JEREMIE hitelprogram 2008. évi indulásakor alapított Mifin Mikrofinanszírozó Zrt., ami igen jelentős, támogatott hitelállományt, közöttük az Új Széchenyi Program hitelét és a JEREMIE mikrohitelt helyezett ki mikro- és kisvállalkozásokhoz, elsősorban azokhoz a cégekhez, amelyek legalább huszonöt-ötvenmillió forint kölcsönnel tudtak hatékonyan működni vagy továbbfejlődni. E tevékenység igen aktívan folyt a válság időszakában és azt követően is, 2009-2015 között.
Emellett több, mint egy évtizede, a Magyar Fejlesztési Bank intézményével, az MFB Investtel közösen létrehoztuk azt a kezességvállalással foglalkozó pénzügyi vállalkozást, a Start Garancia Zrt.-t, amelynek tevékenysége kiegészíti a Garantiqa Hitelgarancia Zrt., illetve az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány tevékenységét. Amíg utóbbi kettő a vállalkozások hitelgaranciájára koncentrál, és annak mentén kezel igen jelentős állományt, a Start Garancia Zrt.-t eleve úgy építettük fel, hogy olyan szolgáltatásokat nyújtson, amelyek a két nagy garanciaintézménynél nem érhetők el. Vagyis nem konkurenciát teremtettünk a számukra, mert például a Start Garancia az, amely a nyertesektől elvárt pályázati kezesség biztosítását felvállalja, vagy a munkahelyteremtő pályázatok nyertesei számára is garantálja az elvárt biztosítékot. A Start Garancia kezessége ezért is előnyös, mert mi nem egy fedezeti típusú garanciát nyújtunk, ami nagy segítség lehet a tőkeszegény vállalkozásoknak. A Start Garancia emellett – egyedüliként az országban – tőkegaranciát is nyújt. A kockázati tőkealap kezelők igényelhetik a Start kezességvállalását, maximum a tőkebefektetés, ötven százalékáig. De vállalunk garanciát a közbeszerzéseknél elvárt biztosítékra és nyújtunk agrárfejlesztési támogatásokhoz előlegfedezeti garanciát is. Ezek népszerű termékek.
– Amellett, hogy a már meglévő kis cégeket támogatják, mennyire segítik azokat, aki a vállalkozóvá váláson gondolkodnak?
– Az MVA-nak napjainkban ismét igen aktív a tanácsadói, képzési tevékenysége. Jelenleg is futnak olyan programjaink – az egyik Dél-Dunántúlon, a másik pedig Észak-Magyarországon –, amelyek keretében fiatal, harminc év alatti, vagy meghatározott arányban e fölötti munkanélküliek vállalkozóvá válását, egyéni, vagy mikro-vállalkozás elindítását segítik. Az országos lefedettségű program kapcsán az MVA a Magyar Iparszövetség (OKISZ) és a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) szerepvállalásával például a Dél-Dunántúli régióban jött létre az a konzorcium, amely tudással és alaptőkével is segíti a vállalkozóvá válást. A kiválasztott jelentkezőket szakértők bevonásával, tudás átadással, tanácsadással és mentorálással, valamint az üzleti tervezés oktatásával segítik abban, hogy a számukra leginkább reális területen miként kezdhetnek önálló üzletbe. Azok, akik a 90 órás program végén olyan üzleti tervet tesznek az asztalra, amit a vizsgabizottság elfogadhatónak tart, hozzájuthatnak ahhoz a 4,5 millió forintos vissza nem térítendő támogatáshoz, amely a vállalkozásuk elindulását segíti és amellyel a folyamatos mentorálás és komoly számviteli ellenőrzés mellett, legalább két évig fenn kell tudni tartaniuk a vállalkozást. Ennek társadalmi, térségi kedvező hatása szinte páratlan. A napokban adtuk át az országban elsőként Pécsett, a sikeres képzésekről szóló tanúsítványokat.
– Tapasztalatai szerint mennyit fejlődtek a magyar vállalkozások és a magyar vállalkozási tudatosság az elmúlt évtizedben?
– A fejlődés mindenképpen jelentős, de vannak még feladataink ezen a téren. Mire gondolok? A kilencvenes évek legelején, amikor a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány elindult, a piacgazdaság megteremtésével egyidejűleg egy vállalkozási kultúrát is meg kellett teremteni Magyarországon. Amit mi is komoly információs programokkal, külföldi tanácsadók bevonásával támogattunk. Az akkor indult vállalkozások egy része a gazdaság rendje szerint azóta megszűnt, de akik továbbléptek, ma már lehet, hogy az erős középvállalkozás kategóriába tartoznak. Ahogy például a minőségi pékárúk piacán meghatározó Lipóti Pékség is, amelynek indulása a kilencvenes évekre vezethető vissza, amikor a Kisalföld Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, ami a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kizárólagos alapítású alapítványa volt, adta az induláshoz az első mikrohitelt.
Mára persze sok minden megváltozott. Nem csak az, hogy sokkal specializáltabb programokat indítunk, amit a fiatal pályakezdők, vagy a munkanélküliek vállalkozásindítási lehetőségét támogató projekt mutat, hanem a korszellemet követve a módszertan is jelentősen átalakult. Például a toborzást is másképpen folytatjuk, mint régen. Miközben természetesen ma is vannak fizikai pontok, a megyei vállalkozásfejlesztési központok irodáiban, ahol jelentkezni lehet, de a fókusz mégis az internet és a közösségi média, a Facebook arányába mozdult el.
– Miközben sokan, sokféle módszerrel igyekeztek-igyekeznek támogatni a vállalkozókat Ön szerint mi az, amire a pénzen kívül még nagy szükség lenne?
– Sajnos a vállalkozási kultúra és az ezzel kapcsolatos ismeretek a közoktatásban még ma is kevéssé vannak jelen. Abban szerencsére már nincs vita, hogy ennek a témának, legalább a középszintű oktatástól kezdve szerepelnie kell az iskolákban. De a tudásátadás legoptimálisabb a formáját még meg kell találni.
A másik, ami hiányzik, az a tudatformálás. Annak elfogadtatása a köztudattal, hogy van második esély. Mert a fejlett nyugati világban – az Egyesült Államok tipikus példája ennek – teljesen megszokott, hogy valaki elbukhat a vállalkozásával. Nem is eggyel. Mégsem bélyegzik meg, és ha látszik, hogy korábban mindent szabályosan csinált, de az üzleti szerencse elhagyta, nyugodtan belekezdhet a következőbe, és ha azt sikerre viszi, akkor mindenki örül. Mert jó lenne, ha mindenki elfogadná, hogy egy vállalkozás olyan jelentős kockázatokkal jár, ami olykor a vállalkozó teljes erőbedobása ellenére, még a legjobban felépített induló üzleti tervet is maga alá temetheti. Ezért is fontos, hogy a magyar köztudatba és a finanszírozók, üzleti szereplők tudatába is beépüljön a második esély megteremtésének lehetősége. A harmadik jelentős problémakör, ami nem csak a mikorvállakozásokat érinti, a generációváltás problematikája. Mert az a generáció, amely a kilencvenes évek elején indulva sikerre vitte a cégét, ma már elérte a nyugdíjkorhatár és megkerülhetetlenül felmerül a kérdés: a családból, vagy külsős menedzserként, ki viszi tovább sikeresen a cégét.
– Az MVA miben segít ezen a területen?
– A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány hamarosan olyan oktatási-képzési programmal jelentkezik, ami az MVA-nál évtizedek alatt felhalmozott tudásra alapozva, a generációváltáshoz kötődő kormányzati program komplexebb megközelítését jelenti.
