Néhány héttel azt követően, hogy Kínában megjelent a koronavírus, majd pedig a járvány kiterjedt az egész világra, sok ország és cég kénytelen volt megtapasztalni, hogy rossz stratégiát választott. A gazdasági biztonságához elengedhetetlen a több lábon állás: a gazdasági tevékenység diverzifikálása. Erről szól AzÜzlet vezetési tanácsadói sorozatának második része.
Nehéz helyzetbe hozta a koronavírus járvány az Apple-t, amely már korábban is „rájött”, hogy nem helyes a túlzott kínai „függés”, a termelési és a beszerzési helyszíneket, forrásokat mielőbb diverzifikálni kell. (Már itt érdemes megjegyezni, hogy az Apple bevételeinek 10 százaléka Kínából származik, miközben az ázsiai ország cégei dolgozóikat pénzzel támogatják, hogy Apple helyett helyi márkákat, például Huawei telefonokat vásároljanak.)
Az Apple számára Kína kockázatot jelent
Az Apple túlságosan is kitett a kínai-amerikai kapcsolatok alakulásának: termékei 90 százalékát Kínában szerelik össze. Az amerikai vállalat kínai jelenléte egyébként közvetlenül vagy közvetve 5 millió ottani munkavállalót érint. Maga az Apple ugyan csak tízezer embert foglalkoztat Kínában közvetlenül, de van például 1,8 millió fejlesztő, akik az Apple ökoszisztémájába készítenek szoftvereket és iOS appokat.
Egy japán pénzügyi lap szerint az Apple még 2019-ben arra kérte a fontosabb kínai és más beszállítóit, vizsgálják meg, hogyan hatna a költségeikre, ha termelésük 15-30 százalékát Kínából Délkelet-Ázsiába és Mexikóba helyeznék át. Lényegében az összes fontosabb összeszerelő partnertől (az iPhone-okat gyártó Foxconn, Pegatron és Wistron, a MacBookokat összeszerlő Quanta Computer stb.) kértek ilyen elemzést.
A japán forrás értesülései szerint az amerikai vállalat azért kereste meg partnereit, mert ellátási lánca alapos átalakítására készül. A lépéshez az utolsó lökést az USA és Kína közötti kereskedelmi konfliktus elhúzódása adta meg, az ugyanis az Apple-t különösen hátrányosan érinti.
A lap forrásai azt állították, hogy az Apple akkor is belefog az átszervezésbe, ha belátható időn belül rendeződne az amerikai-kínai kereskedelmi háború. (Amely azóta részben rendeződött is.) A kínai gyártásnak ugyanis régóta és folyamatosan nőnek a költségei és kockázatai. Az Apple most már komoly kockázatot lát abban, hogy termelése túlságosan a távol-keleti országban koncentrálódik. (Az Apple mellett még igen sok amerikai cég jár hasonló „cipőben” a kínai „kitettséget”, más szavakkal a diverzifikáció hiányát illetően.)
A cél egyébként nem a kínai jelenlét teljes leépítése, hanem csak a termelés földrajzi diverzifikálása, hogy ezáltal rugalmasabbá tegyék az ellátási láncot. Az Apple felállított egy külön csapatot a lehetséges helyszínek elemzésére. A csapat feladata az országok üzleti- és szabályozási környezetének feltérképezése, valamint tárgyalás a helyi kormányokkal, hogy azok milyen ösztönzőkkel segítenék az Apple gyártásának beindítását országukban. A lehetséges célországok között van például Mexikó, India, Vietnám, Indonézia és Malajzia.
Szakértők egybehangzó véleménye szerint ebből legkorábban két-három év múlva valósulhat meg bármi is. A helyszín kiválasztása után legalább másfél év kell ahhoz, hogy a gyártás egyáltalán megindulhasson. Mivel azonban az Apple gyártási folyamatai meglehetősen bonyolultak, további hónapokba telik, amíg egy új üzem a tesztgyártás beindítása után eléri a teljes kapacitását.
Rossz formában és keresztúton az autóipar
Már a koronavírus járvány kezdete előtt is komoly gondokkal küszködött a világ autóipara. Az ágazat keresztút előtt áll, hiszen hosszabb (de nem kizárt, hogy már közép) távon az elektromos autók várhatóan jelentős mértékben ki fogják szorítani a piacról a hagyományos robbanómotoros és a hibrid típusokat. A General Motors és a Volkswagen éppen nemrégiben jelentette be: kiszáll a hibridautók gyártásából, hogy erőforrásaikat az elektromos autók gyártására csoportosíthassák át.
A járvány világméretűvé válása csak tetézi az autóipar gondjait, hiszen szinte minden autógyár minden ellátási láncának egy része Kínából származik. A probléma súlyát jól jelzi: a Hyundai már a járvány kezdete után nem sokkal bejelentette, hogy a termelés egy részét leállította a dél-koreai üzemeiben, majd nemsokára felfüggesztette az összes ottani gyárban is a termelést.
Az ok, hogy nem érkeznek alkatrészek Kínából, így a koreai cégnél nem tudják a szerelőszalagokat működtetni. A világ ötödik legnagyobb autógyártója ugyanakkor azt is közölte, hogy megkezdték az alternatív beszállítók keresését, hogy a leállás minél rövidebb ideig tartson. Több országban leálltak a Honda-gyárak is.
A londoni Financial Times szerint további problémát jelent, hogy az európai autógyárak hiába állnak szerződésben olyan európai beszállítókkal, mint a Continental vagy a Thyssenkrupp, ezek a cégek nagyon sok alkatrészt Kínában gyártanak, illetve ők is számos alkatrészt kínai beszállítóktól szereznek be. A Continental például, amely valamilyen alkatrésszel gyakorlatilag minden Európában gyártott autóban érdekelt, ötven helyszínen termel Kínában.
A hírek szerint a Continental vállalat is keresi az alternatívákat, hogy partnereit el tudja látni. Ezek a példák is azt bizonyítják, hogy stratégiai hiba volt döntően egy ország gyártóira, beszállítóira alapozni például egy olyan hatalmas ágazatot, mint az autóipar. Ugyancsak nem szerencsés, ha egy országban bármely nemzetgazdasági szektorban egy iparág túl nagy súlyra tesz szert, különösen akkor, amikor maga is beszállító, összeszerelő és bizonyos mértékben más, szinte monopol helyzetben lévő beszállítóktól is függ.
A diverzifikáció új célpontjai
S végül arról, hogy Kína helyett, illetve mellett mely országok jöhetnek szóba, amelyek viszonylag rövid idő alatt szállítói, beszállítói, termeléskihelyezési, vagyis diverzifikációs célpontok lehetnek. Vietnám, India, Malajzia, Indonézia, Mexikó, Törökország esetleg Albánia. Szóba jöhet néhány ország még Latin-Amerikából és Afrikából is, de ezeken a kontinenseken jelentős infrastruktúra fejlesztésre és munkaerő képzésre van szükség. (Kína hatalmas infrastruktúra kiépítést és fejlesztést hajt végre egész Afrikában.) Természetesen ezek az „akadályok” sem odázhatják el egyes nemzetgazdaságok, egyes iparágak és nem kevés vállalat számára a sürgős diverzifikálást. Még akkor sem, ha ezekben az országokban a Kínában megszokott körülményekre egy ideig várni kell.
A globális autóipar sorsa azért érinti érzékenyen Magyarországot, mert az elmúlt mintegy 10 évben az egész közép-kelet-európai régió a járműgyártók jelentős gyártóhelye és beszállítója lett.
A magyar autóipar néhány főbb mutatója
A magyar gazdaság zászlóshajójának egyértelműen az autóipar tekinthető. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján 2017-ben a járműipar 8 ezer 83 milliárd forintnyi értéket állított elő, csaknem 200 milliárddal többet, mint 2016-ban. Összehasonlításul: hazánk éves GDP-jének összege mintegy 40 ezer milliárd forint.
A legfrissebb 2019 januári eredmények alapján a feldolgozóipari termelés 29 százalékát képviselő járműgyártás kibocsátása 4,8 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit. Hazai autóipari szakértők véleménye szerint az ágazat súlya a feldolgozóipari termelésen belül azonban jóval meghaladhatja a 30 százalékot, a KSH statisztikái ugyanis szűken értelmezik az iparágat, és számos olyan autóipari beszállító cég van, melyek tevékenységét más szektorokba számítják bele.
További „izmos” lábak szükségesek a hazai feldolgozóiparban!
A Mátrametál Kft. kapacitásbővítő fejlesztéséhez nyújtott kormányzati támogatás okiratának ünnepélyes átadásán Varga Mihály pénzügyminiszter kifejtette: „az autóipar mellett a többi iparág megerősítése segíti a magyar gazdaság további bővülését és stabilitásának megőrzését. A gazdasági stabilitás egyik legfontosabb jellemzője a több lábon állás. Ennek jegyében a 120 ezer embert foglalkoztató domináns hazai autóipar mellett cél a többi iparág megerősítése”.
Az már a szerző előrejelzése, hogy a Magyarországon termeltető, összeszereltető nagy autógyárak is belátható időn belül a jelenleginél erőteljesebben fordulnak az elektromos autók felé, amelyek előállítása kevesebb alkatrészt, más szerszámozást, több automatizálást, kevesebb munkaerőt igényel. Már csak ez a jövőkép is arra hívja fel a figyelmet, hogy igencsak hasznos és szerencsés több lábon állni.
Dr. Gonda György, CMC
vezetési tanácsadó
Certified Management Consultant
