Az Európai Központi Bank (EKB) 2015 óta sok ezer milliárd euróért vásárolt állampapírokat, a német Alkotmánybíróság ítélete szerint ezzel megsértve Németország alaptörvényét. A bank Franciaország, Spanyolország és leginkább Olaszország esetében az országok gazdasági súlyánál és finanszírozási hozzájárulásánál jóval többet költött, mint tehette volna. A német további szerepvállalást feltételekhez köti a karlsruhe-i testület.
Az EKB a kötvényvásárlási programjával túllépte a hatáskörét; a német kormány és a törvényhozás alkotmányt sértett, amikor tudomásul vette ezt – áll a karlsruhei ítéletben. Az európai jegybank programja nem minősül az államadósság tiltott módú finanszírozásának. Az európai jog azért sérült, mert az EKB nem igazolta, hogy a PSPP (Public Sector Purchase Programme) forrásainak felhasználása arányban áll az elérendő céllal, a kívánatos mértékű infláció biztosításával és a konjunktúraélénkítéssel.
Az alkotmánybírók szerint az EKB aránytalanul megosztva és aránytalanul sokat költött. A francia, spanyol és leginkább az olasz papírokból az országok gazdasági súlyánál és finanszírozási hozzájárulásánál jóval többet.
És utóbbiból aránytalanul sokat, 700 milliárdnyit. Ezzel az EKB az összes olasz adósságjegy 30 százalékát tarja magánál.
A német jegybanknak három hónapos türelmi idő után meg kell szakítaniuk közreműködésüket a PSPP-ben, ha az EKB nem bizonyítja, hogy a program megfelelnek az arányosság követelményének.
Kilépés? Visszafogott reakciók
A németek kiszállásának komoly következményei lennének. Az EKB legnagyobb részvényeseként a Németország finanszírozási részesedése a PSPP-ben eddig 2.200 milliárd euró volt!
„Bízunk benne, hogy az EKB igazolja a program arányosságát” – reagált a berlini pénzügyminisztérium államtitkára, Jörg Kukies.
Az Európai Bizottság értetlenséggel áll az ítélet előtt. Brüsszel szerint éppen a német Alkotmánybíróság lépte túl a hatáskörét, amikor az európai jogot értelmezte és szembement az Európai Bíróság (EB) korábbi döntésével.
Eric Mamer, a testület szóvivője emlékeztetett, hogy az EB jogkonformnak találta az állampapír vásárlást. „Az EB döntései minden tagállamnak akceptálnia kell.” Luxemburg szűkszavú közleményt adott ki: Az európai bírák sosem kommentálják tagállamai kollégáik döntéseit.
Euró-válság és korona-krízis
A PSPP keretében az EKB a tagállami által kibocsátott kötvények pénzpiaci felvásárlásán keresztül éveken át friss pénzt öntött a gazdaságba. Cél a konjunktúra élénkítése, az infláció kívánt mértékének elérése, a kamatok és ezzel az államadósság refinanszírozhatóságának biztosítása volt. A PSPP 2015 és 2018 között volt a csúcson, de 2019 novembere óta megint működik. Az EKB ismét a defláció, a recesszió és a kamatoknövekedés veszélyét látja. De a korábbinál jóval kevesebbet, 20 milliárd euró friss pénzt pumpált a piacra.
Az EKB elnöke, Christine Lagarde a korona-válság kirobbanása után bejelentette, hogy 750 milliárd eurós volumennel új program indul. A PEPP (Pandemic Emergency Purchase Programme) célja minden idők legnagyobb recessziójának tompítását és a déli államok várható refinanszírozási gondjainak megelőzése.
A kötvényvásárlás Németországban a kezdetektől óta vitatott. A sok tucat politikus és közgazdász, akik a német Alkotmánybíróság elé vitték az ügyet, tiltott jegybanki államadósságfinanszírozásnak tartják a programot: AZ EKB pénzt nyomtatva finanszírozza a déli országok államadósságát.
Az ügy 2015 óta van Karlsruhe előtt. Európai jogot kellett értelmezni, ezért a bírák megkeresték az ebben kizárólagos hatáskörű EB-t. Luxemburg 2018-ban jogkonformnak ítélte a PSPP-t. A német alkotmánybírók mostani ítéletükben maguk is értelmezték az uniós jogot és más eredményre jutottak. Az első eset, hogy egy tagállami bíróság nem akceptálja az EB kizárólagos hatáskörét.
Mi változik?
Karlsruhe a PSPP-ről ítélkezett. Nem mondta ki, hogy az európai jegybank nem vásárolhat tagállami kötvényeket a pénzpiacon, ahogy az új PEPP-ről sem mondott véleményt. Ezért a gazdasági fókuszú német napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) által megkérdezett elemzők többsége nem tartanak az EKB működésképtelenné válásától.
- A korona-krízis miatt indult PEPP-ből Németországnak csak akkor kellene kivonulnia, ha az ítélet kifejezetten erről rendelkezett volna. Ez lehet ugyan egy külön eljárás tárgya, de ha valaki most akarja megindítani, akkor is hónapokig tartana, ameddig Karlsruhe döntést hozna.
Az ítélet három további hónapra mindenképp megengedi a német részvételt. Ez elegendő idő arra, hogy az EKB biztosítsa a likviditást a PEPP-hez német részvétele nélkül is.- Bizonyos, hogy az EKB elő fog állni a német bíróság által megkövetelt tanulmánnyal a program arányosságáról. Ameddig ezt – várhatóan hónapokig – vizsgálja a német taláros testület, a német jegybank részt vehet a PEPP finanszírozásban.
Nem kalkulált következmény
A 2008-es krízis csúcsán, az EKB akkori elnöke, Mario Draghi elhíresült szavaival vált a kötvényvásárlás a válságkezelés alfájává és ómegájává: „whatever it takes” (’minden eszközzel’). Tehát az EKB mindent meg tesz az euró megmentéséért. Ez konkrétan a csőd szélére került országok, a piacon eladhatatlan államkötvényeinek felvásárlását jelentette, amelynek során nem volt a kiadható összegnek felső határa.
Christine Lagarde is világossá tett, hogy az EKB a monetáris politika minden eszközével támogatni fogja a kormányok korona-krízis enyhítésre hozott intézkedéseit. Valamint, hogy a PEPP kerete felülről nyitott. „Abból, akkor és annyi papírt fogunk venni, melyből, mikor, mennyi szükséges a tagállamok és az euró-övezet stabilitásának megőrzéséhez”.
2012-ben a pénzpiacok hittek Draghinak, ahogy most is Lagardenak is. A karlsruhei döntés legnagyobb veszélye, hogy meginoghat a bizalom. A korlátlan kötvényvásárlás ígérete könnyen lehet, hogy nem lesz elég a kamatok elfogadható szinten tartásához. Ez paradox módon éppen a déli, eladósodott álmoknak segíthet.
Egyetlen eszköz maradhat a bizalom helyreállítására: az euró-kötvények. Tehát az EU által valamennyi tagállam nevében kibocsátott adósságjegyek.
Ezekért valamelyik állam fizetésképtelenség esetén az össze többinek helyt kellene állnia. Ausztria, Finnország, Hollandia és a németek elvetik az államadósság szocializálását. Mint az euró-válság idején, most is attól tartanak, hogy ez felelőtlen költekezésre ösztönözné a délieket, amiért az északi adófizetőknek kellenen helytállniuk. Az ítélet után, a közös fizetőeszköz stabilitása érdekében rákényszerülhetnek az együttes eladósodásra.
