A világ a koronavírus és annak gazdasági hatásai miatt aggódik. Háttérbe szorul a vámháború, az amerikai-iráni konfliktus. A Közel-Keleten továbbra is feszült a helyzet, egy háború a vírusnál is nagyobb csapás lenne a világgazdaságra.
Globális jelentőségű helyi politikai fordulatoknak rendszerint világgazdasági hatásuk is van. Ennek friss példája volt, amikor január elején amerikai drónok megöltek Bagdadban egy iráni tábornokot, Kassem Soleimanit. Azonnal emelkedett az olaj és az arany ára, zuhantak a tőzsdeindexek. A menetrendszerű pánikreakciókból azonban még nem lehet megmondani, hogy lesznek-e hosszabb távú kihatásaik, vagy rövid idő után minden visszatér az eredeti kerékvágásba. A prognózisokat tovább bizonytalanítják egyéb történések, néhány napja például a korona vírus is pánikot okozott a piaci szereplők körében.
Az aggódó elemzők
A német közgazdászok pesszimisták. Komolyan számolnak egy közel-keleti háborúval, ami automatikusan olajár emelkedést okozná. Irán a világtermelés 5 százalékát adja. Háború esetén nem csak ez, de részben vagy egészben a konfliktusba belesodródó szomszédai termelése is kiesne. Az áremelkedés érzékenyebben érinti az európai gazdaságot, mint például az amerikait. Az USA – palagáz kitermelés beindításának köszönhetően – nem szorul olajimportra.
Az olaj ára minden gazdasági szegmensre kihat. Emelkedése a termelés és a szállítás drágulásához, a fogyasztói árak emelkedéséhez vezet. A gazdaságtörténészek szerint azonban olajáremelkedésből csak akkor lesz recesszió, ha a központi bankok pánikba esnek és alapkamat emelésbe kezdenek, hogy megfékezzék az emelkedő inflációt. Ez drágítja a hitelezést, ami a tervezett vállalati beruházások elmaradásához vezet.
Csak semmi pánik!
Az optimista elemzők szerint egy olajválság hatásai távolról sem lennének olyan drámaiak, mint a ’70-es években. Akkor nyugat-európai töltőállomások sokaságánál fogyott ki az üzemanyag, a kormányok autózási tilalmat rendeltek el a hétvégékre, a gazdaság pedig évekre recesszióba süllyedt. Az első öböl-háború hatásai a ’90-es évek elején már nem voltak ilyen drámaiak: Az olaj ugyan hirtelen megdrágult, az extrém magas ár azonban nem volt tartós, nem vezetett gazdasági válsághoz. Az ifjabb Bush iraki háborúja után is csak átmeneti volt az árrobbanás.
Az olajár növekedés az utóbbi években sem vezet olyan gyorsan és nagymértékben a fogyasztói árak emelkedéséhez, mint a korábbi évtizedekben. Csökkent ugyanis az olaj gazdasági jelentősége: a közlekedés és a hűtés/fűtés kevesebb energiát igényel, a lakosság energiatakarékosabb háztartási gépeket használ, a szolgáltató szektor bővülésével az jóval nagyobb energiaigényű ipari termelés aránya jelentősen csökkent a GDP-ben. Ezért a tavaly október óta 55-ről tartósan 60 euró fölé emelkedett hordónkénti nyersolajár sem vezetett számottevő inflációhoz.
Sokak szerint az sem biztos, hogy egy háború árrobbanáshoz, és tartósan magas árakhoz vezetne. Norvégia és Brazília már most bejelentette a kitermelés növelését. Ha ezt Szaúdi-Arábia is megteszi, Irán és Irak kiesése esetén is elegendő olaj lesz a piacon.
Elsőre talán meglepő, de a kitermelő országok is a tartósan stabil, nem túl magas árban érdekeltek. Egy árrobbanás ugyanis tovább gyorsítaná az alternatív energiaforrások terjedését.
Az olajár emelkedése nem sarkalná pánikszerű kamatemelésre a jegybankokat, hisz a nyugati gazdaságokban évek óta nincs inflációs veszély. Sőt, a nemzeti bankok inkább a fenyegető defláció ellen lépnek fel.
Minden politika
Egy fontos politikai tényezőt is optimizmusra ad okot. 2020 elnökválasztási év az USA-ban. Trump aligha akar magas benzinárakat odahaza. Hiába a jelentős hazai kitermelés, az olajárak nemzetközi változását az USA sem tudja megállítani a határainál. A lelőhelyek magántulajdonban vannak. Ha növekszik a világpiaci ár, az amerikai cégek is többet fognak kérni a fekete arányért. Ezért biztos, hogy Trump nyomást gyakorol a szaúdiakra a termelés növelése érdekében.
Nem várt események sorozata persze a fentiek ellenére is világgazdasági válságot okozhat: elhúzódó, az egész Közel-Keletre kiterjedő háború, vezetékek használhatatlanná válása, a szállítási utak blokádja, olajmezők és -finomítók elleni támadások, terrorakciók a nyugati világban – festik az ördögöt a falra a borúlátó német közgazdászok.
Petrus Szabolcs
