A szükségből kovácsolt erényt a Magyar Közgazdasági Társaság, amely a Covid-járvány miatti távolságtartás időszakában úgy tért át az online rendezvényekre, hogy még növelni is tudta a látogatottságot. Pleschinger Gyula, az MKT elnöke szerint a járványhoz kapcsolódó kihívások felértékelték a szakmát, a magyar közgazdászok pedig tanácsokkal segítik a kilábalást.
– A Magyar Közgazdasági Társaságnak évente nagyságrendileg száz rendezvénye van, közte a szakma meghatározó összejövetelének számító Közgazdász Vándorgyűlés. Amikor tavaly, a járványhelyzet miatt korlátozni kellett a fizikai találkozásokat, rögtön felmértük, miként lehet a legeredményesebben folytatni az egyesületi életet, majd hamar átálltunk az online formára. Ezzel sikerült megőrizni a rendezvényeink mennyiségét, miközben – ami egyáltalán nem volt magától értetődő – még növelni is tudtuk az egyes események virtuális látogatóinak számát.
Mivel a járványhelyzet a 2020-as Vándorgyűlés fizikai megtartását sem tette lehetővé, a szükség arra is rákényszerített minket, hogy előre videóra vegyük a szekcióüléseket, amelyeket a Vándorgyűlés kezdő pillanatától elérhetővé tettünk a honlapunkon – elemez az MKT elnöke. Ez pedig még azzal az előnnyel is együtt járt, hogy miközben korábban komoly fejtörést okozott, hogy milyen témáknak szenteljük a Vándorgyűlés során – a helyszín adottságaitól függően – megszervezhető 8-10 szekcióülést, a virtuális eseményen már mind a huszonhat szakosztályunk számára lehetőség nyílt arra, hogy előre rögzítse a számára legfontosabb témát feldolgozó szekcióülést.
– Milyen volt mindennek a visszhangja?
– Önmagáért beszél, hogy amíg korábban, az élő eseményként megtartott Vándorgyűléseken nagyjából ezren vettek részt, a tavalyi virtuális rendezvényen közel 30 ezer látogató vett részt az interneten keresztül. Így aztán abban maradtunk, hogy ha már vissza lehet térni a hagyományos rendezési formához, akkor is streamelni fogjuk a nyitó és a záró plenáris ülések előadásait, valamint a helyszínen megrendezendő szekcióüléseket. Azok a szakosztályok pedig, akik számára a helyszíni korlátok nem teszik lehetővé szekcióülések „élőben” történő megrendezését, a Vándorgyűlést megelőző napokban rögzíthetik a programjaikat, melyeket aztán a Vándorgyűlés kezdőpillanatától kezdve meg lehet nézni a Társaság honlapján keresztül.
– Mindebben nyilván annak is szerepe volt, hogy bár az interneten már 2019-ben is követni lehetett az eseményt, 2020 őszén, a járvány hatására az emberek messze több időt töltöttek otthon, vagyis home office-ban. Mi volt a helyzet idén?
– Sajnos a járványhelyzet idén sem engedte meg azt, hogy a hagyományos keretek között kerüljön sor a Vándorgyűlésre. Gondolkodtunk azon, hogy egy limitált létszámú közönség számára lehetővé tesszük a helyszíni megjelenést, de az egyrészt nem lett volna igazságos azokkal szemben, akik bár szerettek volna részt venni, de nem tudtak volna bejutni az eseményre. Másrészt a járvány negyedik hulláma miatti magas egészségügyi kockázat miatt el is vetettük a tervet. Az online forma viszont idén is beváltotta a reményeket. A Vándorgyűlésre szeptember 23-24. között került sor a virtuális térben, és bár végleges számok még nem állnak a rendelkezésünkre, már az eseményt követő első héten közel nyolcezer online látogatót regisztráltunk, és még mostanában is sokan kattintanak az esemény programjaira. Ezek alapján úgy számolok, idén is meglesz a 30 ezer körüli érdeklődő. Annál is inkább, mert ismét rendkívül magas szakmai színvonalú előadásokra került sor több állami, illetve gazdasági vezető, pénzügyi szakember, egyetemi tanár és akadémikus előadásaival.
– Mennyire hiányolja a szakma az ilyen nagy szakmai események sava-borsát, a személyes találkozások, beszélgetések élményét?
– A személyes találkozás élményét természetesen semmilyen online megoldással nem lehet pótolni, hiszen a szakmai előadások mellett a személyes információcsere és kapcsolatépítés teszi olyan eseménnyé a Vándorgyűlést, ami összetartja a közgazdász szakmát. Ezért reméljük, hogy 2022-ben már élő eseményként tarthatjuk meg a Vándorgyűlést, amit – ahogy azt korábban említettem – az online forma sikerét hasznosítva hibrid módon, vagyis a személyes részvétel lehetősége mellett a virtuális megtekinthetőséget is biztosítva tartunk meg.
– A járványhelyzet ráadásul egy másik ígéretes eseményt, az MKT által kiemelten kezelt Nemzetközi Közgazdász Diákolimpiát is az online térbe szorította.
– A cseh kollégák által 2016-ban középiskolások számára indított, időközben V4-essé bővült, évente megrendezésre kerülő Nemzetközi Közgazdasági Diákolimpiát illetve annak hazai fordulóit az MKT a Corvinus Egyetem, az MNB Pénzmúzeum, a Pénziránytű Alapítvány és a Budapest Institute of Banking, közreműködésével szervezi. A Diákolimpián a hazai selejtezőket és döntőt követően minden országból a legjobb öt diák jut tovább a nemzetközi döntőbe. Az elmúlt évi nemzetközi döntőt a Magyar Nemzeti Bank támogatásával házigazdaként Budapesten szerettük volna megrendezni. Mivel ezt is kénytelenek voltunk online módon lebonyolítani, a tervünk az, hogy ha a járványhelyzet engedi, jövőre ismét megpróbálunk az esemény valódi házigazdájává válni. Az esemény rangját jól mutatja, hogy az elmúlt évi hazai döntő fővédnöke Matolcsy jegybank elnök úr volt, míg a nemzetközi döntő fővédnökéül Thomas J. Sargent Nobel-díjas amerikai közgazdász professzort sikerült megnyernünk.
– Tapasztalatai szerint a Covid-járványhoz kapcsolódó különféle válság hatására milyen presztízse van most a közgazdász munkának Magyarországon, illetve a nagyvilágban?
– Ha abból indulnunk ki, hogy ha valaki ma kinyit egy újságot, vagy megnéz egy online híroldalt, akkor az tele van közgazdászok nyilatkozataival, elemzéseivel, véleményeivel. Vagyis elég nagy az érdeklődés a közgazdaságtan iránt, ami annak is köszönhető, hogy a járvány kihívásai kapcsán olyan jelenségekkel találkozunk most, amilyenekkel korábban még soha nem szembesültünk, és amelyek erősen próbára teszik a gazdaság szereplőit. Látjuk azt is, hogy nagyon komoly ellátási zavarok vannak, a benzin ára emelkedik, az energia ára emelkedik, az infláció megnőtt és nagy kérdés, hogy mindez mennyiben tekinthető átmenetinek, vagy éppen tartós tendenciának.
Miközben az is érezhető, hogy a nagy jegybankok és a fiskális hatóságok többféle módon próbálják kezelni ezt a válságot, mindez a közgazdász szakma minden ágára is komoly reflektorfényt irányít. Mivel a válság kezelése nemzeti szinten is komoly felelősség, ebben a helyzetben a Magyar Közgazdasági Társaságnak is megvan a maga szerepe abban, hogy a kilábaláshoz vezető megoldások kidolgozásában részt vegyen. Ezért sem véletlen, hogy korábban minket is felkértek arra, hogy vegyünk részt a gazdaság újraindításáért felelős akciócsoport munkájában, ahol szakosztályaink javaslatai alapján közel száz ajánlást terjesztettünk elő.
– Mi valósult meg ezek közül?
– Többet is átültetett a gyakorlatba a kormány. De akkor vagyunk őszinték, ha hozzátesszük, hogy ez többségében nem csak a mi érdemünk, mert az akciócsoportban nagyon sok, más területről érkezett szakember is részt vett. A lényeg inkább az, hogy látok olyan javaslatokat, amelyek nemcsak megvalósultak, hanem jól is működnek. Ráadásul azóta sem álltunk le a különféle javaslatok kidolgozásával. A döntéshozókat folyamatosan próbáljuk tájékoztatni arról, hogy az általunk képviselt közgazdász szakma mit gondol, milyen lépésekkel segítené elő a gazdasági kilábalást, előbbrelépést.
– Mindezt társadalmi munkában?
– Igen. Az MKT egy rendkívül szerény költségvetéssel dolgozó közhasznú társaság, amely részben tagdíjakból, nagyobb részt adományokból tudja szervezni a programjait. Az, hogy a tagjaink önkéntes munkában, mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül is részt vesznek a különféle tervezetek kidolgozásában egyértelműen mutatja, hogy elkötelezettek a hivatásuk és az ország jövője iránt.
– A Magyar Közgazdasági Társaság elnökeként a szakma szempontjából mit tart a legfontosabbnak a Covid-járvány kapcsán?
– A legfontosabb most az, hogy fel kell dolgoznunk, meg kell értenünk azokat a folyamatokat, amelyeket a járványhelyzet kiváltott, és meg kell találnunk azokat a legjobb gyakorlatokat, amelyekkel ezeket a negatív hatásokat ellensúlyozni, vagy semlegesíteni lehet. Sőt, egy kicsit előre gondolkodva, meg kell próbálni modellezni is azt, hogy az ilyesfajta krízishelyzetek esetén a jövőben mik lehetnek a válságból, vagy a válság következményeiből kivezető utak és lehetőségek. Emellett azt is gondolom, hogy az a tudás és tapasztalat, ami a közgazdasági társaság több mint háromezer tagjában most felhalmozódott, a jövőben is rendkívül hasznos lehet.
Sokan mondják például azt, hogy a Covid erősen visszavetette a globalizmust, ami nyilván csak fenntartásokkal, vagy bizonyos korlátok között fogadható el. Többek között természetes, hogy átgondolásra készteti majd az érintett termelési és ellátási láncok szervezőit, hogy mennyire érdemes optimálni ezeknek a láncoknak a hosszát. Nem mellékesen ez egyébként újabb lehetőségeket is teremthet a magyar gazdaság szereplőinek, mert esetleg ők is helyzetbe kerülhetnek, ha valahol egy-két láncszemet kiiktatnak a korábban kialakult hosszú termelési, illetve ellátási láncokból. De mindemellett is egyértelmű, hogy a globalizáció továbbra is fennmarad és mi is a világgazdaság része maradunk. Kis, nyitott gazdaságként szervesen kapcsolódunk elsősorban az Európai Unióhoz és azon kívül más, meghatározó országokhoz is. Ebből a szempontból érthető a kormány azon törekvése, hogy más, nem európai uniós országok felé is igyekszik jobb pozíciókat nyitni, kihasználva azt, hogy a megváltozott a globális környezetben így lehet nagyobb a mozgásterünk. Amire azért is szükség van, mert a fent említettek miatt nyilván a jövőben is minden olyan gazdasági hatás érinteni fog minket, ami a nagyvilágban történik.
Érsek M. Zoltán
