Románia lassan, de biztosan elfogy – állapította meg az Adevarul című román lap azt kommentálva, hogy tavaly minden korábbinál kevesebb, mindössze 180 ezer gyermek született a 19 millió lakosú országban. A lap szerdai cikkében szociológusokat megszólaltatva járta körül a népességfogyás okait és megfékezésének lehetséges módozatait.
Az 1961-ben született korosztály volt az utolsó, amely még gondoskodott saját “utánpótlásáról“, az utána következőknél a szaporulati ráta elmarad a helyettesítési szinttől – mutatott rá Vasile Ghetau akadémikus, a statisztikai hivatal volt vezetője. Hozzátette: a társadalom elöregedése összeurópai probléma, de Romániában rendkívül meredek a népességfogyás, a különbség pedig azzal is összefüggésben állhat, hogy Nyugaton már korábban bevezettek gyermekvállalást ösztönző intézkedéseket.
Vladimir Alexandrescu, a statisztikai hivatal szóvivője arra hívta fel a figyelmet, hogy a tavalyi 180 ezernél Romániában 1900 előtt is több gyermek született, amikor az ország csak két történelmi régióból – Moldvából és Havasalföldből állt. A szóvivő szerint a világjárvány is szerepet játszhatott a szaporulat tavalyi drámai visszaesésében, abban, hogy egyetlen év alatt csaknem 10 százalékkal csökkent az élve születések száma. 2020-ban valamivel kevesebb mint 200 ezer gyermek született az országban.
A szociológus felidézte: az 1960-as évek elején bekövetkezett népességcsökkenést a kommunista hatalom az 1966-ban bevezetett abortusztilalommal próbálta megfékezni, aminek eredményeképpen 1967-ben minden korábbinál több, 556 ezer gyermek szültetett Romániában, de néhány év után visszatért a csökkenő tendencia.
Az 1989-es rendszerváltás után ismét legálissá vált a művi vetélés Romániában, a nők többsége szakmai érvényesülését helyezve előtérbe egyre későbbre halasztotta a családalapítást, és így egyre emelkedik, a 30 évet közelíti az az átlagos életkor, amikor a nők első gyermeküket szülik.
Ebben az életkorban már biológiai szempontból is bonyolult feladattá válik, hogy egy nő termékeny időszakában a pozitív népszaporulathoz szükséges három, vagy több gyermeket szüljön – magyarázta Alexandrescu.
Kifejtette: a nyugat-európai országok már több mint fél évszázada szembesültek a népességfogyással. Franciaországban például nem feltétlenül pénzügyi kedvezményekkel, hanem bölcsőde- és óvodaprogrammal, a kismamát támogató szociális intézkedésekkel próbálták segíteni a nőket abban, hogy szülés után minél hamarabb visszatérjenek munkahelyükre, és ne kelljen feladniuk karrierjüket a gyermekvállalás érdekében.
“Egy másik példa Németország, ahol az erőteljes bevándorlásra építettek, de Romániának nincs honnan munkaerőt importálnia, legfeljebb Afrikából, vagy Ázsiából. Egy ilyen bevándorlás nagy beilleszkedési problémákat vetne fel, más hitű, más szokású emberekről lévén szó, úgyhogy inkább a francia példát kellene átvenni” – érvelt Alexandrescu.
Gelu Duminica szociológus szerint a fél évszázadi családközpontú mentalitáshoz képest mostanra megváltozott a fiatalokkal szembeni társadalmi elvárás is: ma már a családalapítást a legtöbben a tanulmányok elvégzése, a “világlátás” és a saját egzisztencia megteremtése utáni időszakra halasztják.
Romániában jelenleg minden aktív embernek egy másikat – kiskorút, munkanélkülit, vagy nyugdíjast – kell eltartania adójából, de a jelenlegi méretű népességfogyás mellett 15 éven belül már négy “eltartott” jut majd egy aktív emberre, ami fenntarthatatlan, az 1967-es “bébibumm-korosztály” nyugdíjba vonulása tehát a társadalombiztosítási rendszer összeomlásához vezethet Romániában – figyelmeztetett.
Úgy vélekedett: az ukrajnai menekültek társadalmi beillesztése “leheletnyi oxigénhez” juttatná az országot, mert rövid távon csak a határok megnyitása segíthet pótolni a nyugati országok által elszívott fiatal munkaerő hiányát, hosszú távon pedig csak a franciák által fél évszázada alkalmazott demográfiai politikák bevezetése állíthatja ismét növekvő pályára a román társadalmat.
