Az ökoszisztéma-mérnök fajok számának növekedése stabilizálja az egész ökológiai hálózatot, aminek révén csökken a fajkihalás – állapították meg a kutatók.
Életmódjából adódóan sok állat, köztük a hódok, az elefántok és a hajóférgek is alakítják a környezetüket, utóbbi például a patakok kövein rágja át magát, kényelmes lakóhelyet készítve néhány gerinctelen állat számára, de ugyanígy ökoszisztéma-mérnök lehet egy mókus is, amely véletlenül tölgyfákat ültet.
Gyakorlatilag minden olyan organizmus ökoszisztéma-mérnöknek tekinthető, amely őt magát túlélő változásokat idéz elő a környezetében
– olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
Justin Yeakel, a Kaliforniai Egyetem mercedi campusának ökológusa és kollégái most ezeknek az ökoszisztéma-mérnök fajoknak a hosszú távú hatásait modellezték.
A Nature Communications című folyóiratban publikált tanulmány egyike az első olyan vizsgálatoknak, amely mennyiségileg vizsgálja ezeket a fajokat egy ökológiai hálózati modellben.
A modell egyszerű szabályokat alkalmazva mutatja meg, hogyan épülnek fel a táplálékhálózatok, hogyan változnak idővel a fajok közötti interakciók és mikor pusztulnak ki fajok.
A tanulmány egyik fő megállapítása, hogy ha kevés az ökoszisztéma-mérnök, az sok kihalást és instabilitást, míg a magas számú ökoszisztéma-mérnök jelenléte stabilitást és kevesebb kihalást eredményez.
