A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) minden évben közzéteszi jelentését a gyermekmunka alakulásáról a világgazdaságban. A legutóbbi, távolról sem kellemes olvasmány a 2020-as esztendőt elemzi és a korábbi, viszonylag kedvező tendenciákkal szemben borús előrejelzést ad a következő évekre. A termelési költségek leszorítása, a versenyképesség növelése, a nyereség bővítése utáni hajsza, s nem utolsó sorban a koronavírus-járvány következtében ismét növekedésnek indult a világ országainak többségében szégyennek számító, az 5-17 éves korú gyerekeket érintő illegális kizsákmányoló foglalkoztatás. Az első rész ide kattintva olvasható.
Az ILO nemzetközileg elfogadott egyezményei alapján a felszámolandó gyermekmunkát olyan gazdasági kizsákmányolásként határozzák meg, amely veszélyezteti a gyermekek iskoláztatását, egészségét, illetve fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi fejlődését. A gyermekmunka jelenség világán belül megkülönböztetjük a veszélyes vagy kockázattal járó munkavégzést, mely esetében a tevékenység a gyermekre veszélyes és egészségtelen körülmények között történik. Azaz nem megfelelő biztonsági és egészségügyi előírások, illetve foglalkoztatási feltételek eredményeként a gyermek fokozottan ki van téve sérülésnek, betegségnek, illetve halálnak. Egészségtelen és veszélyes munkakörülménynek minősülnek a tűz, a hőség, az erős napfény, a nyirkos, poros, penészes és piszkos munkahely, a napi nyolc órát meghaladó munkavégzés, a veszélyes munkaeszközök, a túl meleg vagy túl hideg környezet, valamint az éjszakai munkaidő.
Van megoldás?
Hogyan lehetne visszaszorítani a gyermekmunkát a divatiparban, mi a megoldás? A Fair Wear Foundation nevű szervezet például létrehozott egy több mint 120 márkát felvonultató listát, amelynek résztvevői elutasítják a gyermekmunkát.
Nemrégiben hangzott el az ágazatban, hogy a gyártóknak létre kellene hozniuk egy beszerzési regisztert. A divatmárkáknak átlagosan kétszáz vagy annál is több beszállítójuk van. A gyáraknak fel kellene hagyniuk azzal a gyakorlattal, hogy túl szoros határidőket diktálnak, vagy váratlanul tetemesebb megrendelést vállalnak el. Hiszen ahhoz, hogy a szoros ütemtervet tartani tudják, a gyárak gyakran alkalmaznak alvállalkozóként munkásokat anélkül, hogy a felvásárló cég tudna erről. Szintén lényeges, hogy a munkások tisztában legyenek a jogaikkal, és tudják, hova fordulhatnak esetleges panaszaikkal.
A nemzetközi összesítések szerint a divatiparban közvetlenül vagy közvetve gyermekmunkát vesz igénybe többek között a Zara, a Forever 21, a Nike, az Urban Outfitters, az Aldo, az Adidas, a Victoria’s Secret, s ezt a sort is hosszan lehet folytatni.
Keserű édesség és kávé
Az édesiparban is igen gyakori a gyermekmunka, többnyire nem a végső feldolgozásban, hanem az alap- és nyersanyagok termesztésében, termelésében, például a kakaóbab– és mogyoró ültetvényeken. A Chicagói Egyetem tanulmánya szerint az 5–17 éves gyerekek csaknem fele, 45 százaléka végez veszélyes munkát a kakaó-ültetvényeken Ghánában és Elefántcsontparton. Egy felmérés szerint a törökországi mogyoróföldeken a munkások jelentős része gyerek: az ültetvényen dolgozók 13 százaléka 16 éven aluli, 25 százaléka 16-17 éves. Sok bírálatban és bírósági eljárásban, elmarasztaló ítéletben volt és van része a gyermekmunka miatt többek között a Hershey’s, a Nestlé, a Mars, a Cadbury, a Kit-Kat és a Crunch cégeknek.
A Startbucks és a Nestlé kávéágazata is jócskán kap a bírálatokból, botrányokból, perekből a gyermekmunka miatt. Például a guatemalai kávéföldeken, ahonnan a Starbucks és a Nespresso is beszerzi a kávéját, 13 év alatti gyerekek dolgoztak, sőt voltak közöttük nyolcévesek is – derült ki a Channel 4 egyik dokumentumfilmjéből. A televíziós stáb hét, a Nespressóhoz és a Starbuckhoz köthető farmot keresett fel, mindenhol dolgoztak gyerekek. Ők heti negyven órát dolgoztak embert próbáló körülmények között, a napidíjuk pedig alig volt több volt, mint egy pohár tejeskávé ára. Természetesen vizsgálat indult a botrány kapcsán; a Nespresso reklámarca, George Clooney üdvözölte a vizsgálatot.
Kína sem kivétel
Kínában is virágzott néhány évvel ezelőtt a gyermekmunka, mára ez a „műfaj” jelentősen visszaszorult a nemzetközi tiltakozás és a belső szabályozás eredményként. Nem újdonság, hogy az Apple készülékeit nem az USÁ-ban, hanem Kínában szerelik össze, ahogy egyébként a legtöbb technológiai terméket is. Az Apple ezt az egyik alvállalkozójára, a híres-hírhedt kínai Foxconnra bízta, ami szintén nem meglepő, elvégre a tech-vállalatok jelentős része is így tesz.
A Foxconn-gyárakban tapasztalható munkakörülményekről néhány éve elég sokat cikkeztek a világsajtóban, és ezek az anyagok akkor nagy felháborodást váltottak ki, mert kiderült, hogy gyakran milyen embertelen körülmények között folyik a munka, egészen alacsony összegekért. Olykor napi 14 órát is dolgoztak az alkalmazottak, csak étkezni és aludni álltak meg, idejük legtöbb részét kütyük összeszerelésével töltötték. A gyerekek többsége 11 órát dolgozott naponta az Apple-telefonok összeszerelésén.
Kína jelenleg a világ első számú exportőre, de a versenybe már „beszállt” mind nagyobb exporttal India, Banglades, Kambodzsa, Indonézia és Vietnam is. Nem meglepő, hogy napjainkban semmi sem garancia semmire, mivel a világmárkák is “alvállalkozók alvállalkozóinak alvállalkozóival” dolgoztatnak. Igy a fogyasztóknak, vásárlóknak igencsak kevés valós információ áll rendelkezésére arról, milyen kézen-közön megy át egy adott termék, míg hozzájuk elér.
A fejlődő országok többségében nem ismeretlen a gyermekmunka. Kamerunban például több ezer gyerek tölti az iskola helyett mindennapjait a sokszor veszélyes aranybányákban, barlangokban, ahol nemcsak egészségüket, de életüket is kockáztatják a kis mennyiségű nemesfém miatt.
Nem lehet teljes azoknak a cégeknek a listája, amelyek valamilyen formában „érdekeltek” a gyerekmunkában. A már felsoroltakon kívül érdemes megemlíteni a gazdaság szinte minden területéről olyan „nagyágyúkat”, mint a Philip Morris, a British American Tobacco, a Microsoft, a Walmart, a Disney, a Kellog’s, az Unilever, az Amazon, a BMW, a Volkswagen, valamint az Audi. Ismételten fontos hangsúlyozni, hogy ezen vállalatok döntő többsége sem közvetlen formában veszi igénybe a tiltott gyermekmunkát, hanem a világot behálózó ellátási láncokon keresztül, amelyek valóban nehezen ellenőrizhetőek.
CSR, vásárlói, fogyasztói felelősség
S pont ebben (is) áll a cégek társadalmi felelősségvállalása. Folyamatosan kellene ellenőrizni a logisztikai vonalakat, betartani az üzleti etika alapvető szabályait. Miután az ENSZ igencsak régen betiltotta a gyermekmunkát, nem lehet olyan profitérdek (sajnos van!), amely fontosabb lenne annál, hogy a gyerek gyermekhez méltó életet éljen, iskolába járjon.
Nem ad felmentést a cégeknek az sem, hogy sok fejlődő országban különböző okok miatt sok család egyetlen jövedelme a gyermekek munkájából származik. Sok vállalat érzi is, hogy „rossz fát tett a tűzre”, ezért adományként kórházi, iskolai felszereléseket, esetleg élelmiszercsomagokat szállít a helyi közösségeknek.
Persze nem csekély a felelőssége a fogyasztóknak, a vásárlóknak sem. Figyeljünk arra, hogy milyen cégtől vásárolunk, és ha rossz érzéseink vannak, ne csukjuk be a szemünket. Nem véletlen, hogy mind több vállalat tünteti fel honlapján és termékein, hogy még közvetve sem alkalmaz gyermekmunkát, árucikkei tisztességes kereskedelem révén jutnak el a vásárlókhoz. Továbbra is kérdés, hogy sikerül-e 2025-re vagy 2030 megszüntetni a gyermekmunkát a világon. A szakemberek nem optimisták ebben a kérdésben azért sem, mert egyelőre nem látszik fény a pandémia alagútjának a végén.
Végül, de nem utolsó sorban: Magyarországon a gyermekfoglalkoztatást 1840-ben szabályozta először az Országgyűlés. Jelenleg munkavállaló csak a 16. életévét betöltött személy lehet. A törvényes körülmények között megszervezett, 15 éves kortól lehetséges szünidei diákmunka nem minősül szabálytalan foglalkoztatásnak. A diákmunkásokat nem szabad túlóráztatni, továbbá éjszakai műszakban, veszélyes munkakörökben sem lehet őket alkalmazni. Mind a kereskedőknek, mind a vásárlóknak a világ minden országában, így idehaza is, érdemes nyitott(abb) szemmel járni körülnézni, hiszen a gyerekeknek nem a munkahelyeken a helyük.
Dr. Gonda György, CMC
vezetési tanácsadó
Certified Management Consultant
