Az orosz hadsereg megingott az ukrajnai invázió korai szakaszában, mivel a kemény ellenállás azzal fenyeget, hogy Moszkva gyors győzelembe vetett reményeit egy elhúzódó és költséges háborúvá változtatja – mondják amerikai tisztviselők és szövetséges katonai szakértők.
A Kreml folyamatban lévő inváziója a legfélelmetesebb kihívást jelenti az orosz hadsereg számára azóta, hogy Valerij Geraszimov tábornok, Oroszország legfőbb katonatisztje, akit 2012-ben neveztek ki posztjára, modernizálta azt. Ám ezidáig csak kevés ukrán területet foglalt el az orosz hadsereg. Az ukrán légierő és légvédelem egy része pedig még mindig sértetlen.
A The Wall Street Journal által idézett nyugati tisztviselők és elemzők szerint Oroszország stratégiája azon a feltételezésen alapult, hogy egy kezdeti rakétacsapás és az ukrán főváros felé irányuló támadás gyors összeomlását eredményezi Volodimir Zelenszkij elnök kormányának. Zelenszkij azonban továbbra is dacos, miközben nagy esélyekkel néz szembe.
Oroszország számos katonai előnnyel rendelkezik az ukrán erőkkel szemben. A Pentagon szerint Oroszország harci erejének egyharmada Ukrajna közelében még mindig az országon kívül van, és egyelőre nem lépett be a harcba. A következő néhány nap kulcsfontosságúnak bizonyulhat, mivel Vlagyimir Putyin orosz elnök azt fontolgatja, hogy agresszívabb megközelítést alkalmazzon-e Zelenszkij kormányának megalázására, ami még több civil áldozatot követelhet.
Az orosz hadsereg tüzérséggel, rakétákkal és légierővel rendelkezik. E fegyverek bevetése azonban csak még inkább ellenségessé tenné a lakosságot, amelyet Moszkva a befolyási övezetébe szeretne vonzani, és megnehezítené a Kreml számára a 44 milliós ország ellenőrzését.
A konfliktus kezdete óta Oroszország több mint 320 rakétát lőtt ki. Szárazföldi erői Fehéroroszországból Kijev belvárosától 30 kilométerre nyomultak előre. Az orosz erők is gyorsan megindultak krími támaszpontjaikról, és ritka kétéltű partraszállást hajtottak végre az Azovi-tengerről.
Mick Ryan, az ausztrál hadsereg nyugalmazott vezérőrnagya, aki a fejlett hadviselést tanulmányozta, azt mondja, hogy Oroszországnak eddig nem sikerült döntő előnyöket elérnie, és a precíziós lőszerkészletek esetleges kimerülése “valószínűleg arra kényszeríti őket, hogy régebbi, kevésbé pontos és halálosabb fegyvereket használjanak“.
“A következő 48 órában nagyobb halálos erejű fegyverekre számítok a csatatéren” – tette hozzá.
Az orosz hadsereg jelentősen fejlődött a 2000-ig tartó csecsenföldi háborúk, valamint a 2008-as grúziai beavatkozás óta, amelynek során sikerült két szakadár régiót létrehozni.
Oroszország hadműveletei azóta korlátozottak voltak, és néha olyan területeken hajtották végre, ahol volt támogatói tartalék. 2014-ben az oroszok csendben beszivárogtak a Krímbe különleges erőkkel, haditengerészeti gyalogsággal és hírszerzőkkel, és egy lövés nélkül annektálták a félszigetet. Ugyanebben az évben Oroszország beavatkozott a délkelet-ukrajnai Donbasz régióban, és szeparatistákból álló proxy-erőt vezényelt.
Oroszország 2015-ös szíriai beavatkozása, amellyel Bassár el-Aszad szíriai elnököt támogatta, bemutatta légierejét és nagy hatótávolságú rakétaképességét. Az ukrajnai invázióval ellentétben azonban a szíriai hadművelet nem igénylet nagy szárazföldi bevetést vagy szervezett hadsereg elleni harcot.
“Ez nem az a kis, egyenként kiválasztott szíriai különítmény, amelyet bőségesen támogattak, és amely viszonylag kevés hibát követett el” – mondta Dara Massicot, a Rand Corporation orosz katonai szakértője, utalva Oroszország ukrajnai támadására. “Egy ekkora haderő túl nagy ahhoz, hogy elrejtse az orosz hadseregen belüli készenléti és személyzeti problémákat“.
Az ukrán erőknek is megvannak a maguk problémái. Mivel Zelenszkij elnök sokáig vonakodott elrendelni az általános mozgósítást, késett a tartalékosok behívása és következésképpen egyes egységek védelmi állásokba való átvonulása – mondta Phillip Karber, a Potomac Alapítvány politikai központ munkatársa.
Az Egyesült Államok régóta folytatott politikája, amely az Ukrajnába irányuló fegyverellátást úgy szabályozza, hogy ne provokálja Oroszországot, szintén hatással volt az ország katonai képességére. Stinger légvédelmi rendszereket csak januárban küldtek Ukrajnának, amikor a Biden-kormányzat jóváhagyta Lettország és Litvánia kérését, hogy az amerikai gyártmányú rendszereket saját arzenáljukból biztosíthassák. Az Egyesült Államok azóta úgy döntött, hogy saját készletéből küld légvédelmi rakétákat. Szakértők szerint azonban időbe telik a fegyverek szétosztása és az ukrán erők kiképzése a használatukra. Az Egyesült Államok nem szerelte fel az ukránokat hajó elleni rakétákkal.
Az ukrán erők azonban profitáltak az amerikai, brit és más szövetségesek kiképzéséből, valamint az orosz katonai lépésekről szóló amerikai hírszerzésből. Nyugati elemzők szerint az ukránok emellett ügyesen mozgatják és időnként kikapcsolják föld-levegő rendszerüket, hogy nehezebben legyenek az oroszok célpontjai. Ennek eredményeként Oroszországnak még nem sikerült légi fölényt elérni az országban.
Egy magas rangú amerikai védelmi tisztviselő vasárnap azt mondta, hogy az oroszok csalódottak az offenzívájuk lassúsága miatt, de megpróbálják módosítani stratégiájukat és taktikájukat a kudarcok után. “Bizonyos mértékig saját maguknak köszönhetik ezt az üzemanyag, a logisztika és a fenntartás tekintetében. Azt várnánk tőlük, hogy tanuljanak ezekből a problémákból, alkalmazkodjanak hozzájuk, és megpróbálják leküzdeni őket” – mondta a tisztviselő.
James Hackett, a londoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének (International Institute for Strategic Studies) védelmi és katonai elemzésekért felelős vezető munkatársa megjegyezte, hogy Oroszország továbbra is előnyben van a katonák és a felszerelés tekintetében, bár a mozgatás most nehezebb lehet, mint korábban, mivel a hidak megsemmisültek, és az ukránoknak volt idejük jobban felkészülni a védekezésre.
Elemzők szerint a konfliktus menete most azon fog múlni, hogy Ukrajna képes lesz-e tartani Kijevet, és hogy az ukránok milyen gerillaharcot tudnak hosszabb távon fenntartani.
Jack Watling, a Royal United Services Institute, egy brit védelmi agytröszt szárazföldi hadviseléssel foglalkozó szakértője az orosz invázió előtt úgy vélekedett, hogy Ukrajna hagyományos erői 10 napig tudják tartani magukat, mielőtt átállnának a nem hagyományos ellenállási hadviselésre.
A korábbi konfliktusok – mondta Watling – azt mutatták, hogy “az oroszok mindig több katonai veszteséget szenvednek el, mint kellene“. Kérdés azonban, hogy a közvélemény mennyire fogja támogatni Putyin elnököt otthon, ahogy a háború elhúzódik és orosz katonák halnak meg.
Moszkva reményei szerint – mondta – ezt a kilátást el akarták kerülni egy “sokk és félelem” demonstráció megtervezésével, amely gyors előrenyomulást és néhány kulcsfontosságú célpont elfoglalását foglalja magában, abban a reményben, hogy a Zelenszkij-kormány gyorsan megadja magát vagy elmenekül.
“Ez nem sikerült” – mondta.