Andy Vajna azaz Vajna András György elment. Ami azért is veszteség, mert azon kevesek közé tartozott, akik Magyarországról indulva valódi világsikereket értek el és akik ezt a tudást Magyarországra is elhozták. Mert Andy Vajna élete végére hazatért. Több okból. Ezek között vitatható is akadt. Azt viszont nem lehet elvitatni, hogy a pénz mellett a filmhez is nagyon értett, ami az újkori magyar filmnek is berlini Arany Medvét és Oscarokat hozott.
Self made man – az ember, aki megcsinálta a saját karrierjét. Ez az amerikai álom csúcsa, erre vágyik mindenki, aki az Új Világban született és különösen az, akit álmai vezéreltek Amerikába. Ilyen volt Andy Vajna, aki joggal mondhatná magáról, hogy valódi amerikai karriert futott be. A semmiből lett világsikerű filmek producere – Amerikában.
A szó szoros értelmében az élet iskolájában tanulta ki a menedzser mesterséget. Azután, hogy fodrászként elege lett a rossz minőségű parókákból, Hong Kongba ment, hogy az általa kifejlesztett változatot legyártassa és onnan Amerikába exportálja. Alkalmazkodó képességét, leleményességét jól mutatja, hogy a kulturálisan és nyelvi szempontból is vadidegen környezetben is hamar feltalálta magát: egy esztendő múlva már egy háromezer alkalmazottat foglalkoztató, az amerikai parókapiac meghatározó szereplőjévé vált üzem tulajdonosa, és ezáltal gazdag ember lett. Ezt az időszakot így jellemezte egy korábbi interjúnk során:
– Hamar a mély vízbekerültem Hong Kongban, mert amellett, hogy a terület gazdáinak számító, számomra idegen britek mellett kellett érvényesülnöm, a helyzetet az is nehezítette, hogy a helyiek nyelvét, a kínait nem beszéltem. Ilyen körülmények között kellett elnyernem a bankok bizalmát, úgy hogy egy olyan szakmában tevékenykedtem, ami számomra még új volt – emlékezett vissza a Távol-Keleti kihívásra Andy Vajna. – Nem volt alternatíva. Nekem kellett alkalmazkodnom az új feltételekhez és üzleti körülményekhez úgy, hogy a saját szándékaimat finoman, de erőteljesen érvényre juttattam: mindig arra törekedtem, hogy a partnereim a sajátjuknak érezzék az én ötleteimet. A siker szempontjából fontos volt, hogy szerencsés vagyok az emberek kiválasztásában. Mindig sikerül megtalálnom azokat, akiknek nem az volt a vezérelvük, hogy egem megrövidítsenek, hanem felismerték azt, hogy velem együttműködve sokkal többre vihetik az életben. A módszer bevált és azóta is olyan embereket keresek magam mellé, aki a saját területén a legjobb, mert ezzel az én munkám is sokkal könnyebbé válik.
Beszélgetésünkkor hozzátette azt is, hogy sikerének másik meghatározó eleme a kommunikáció. Az, hogy az ember miként bánik az emberekkel. Mit tud adni, mielőtt még bármit is kapna. Mennyire tudja elnyerni a bizalmat és mennyire képes egyértelművé tenni az elkötelezettség az adott ügy mellett.
Ez az attitüd segíthette Hong Kongban, amikor a filmforgalmazásba is belekezdett. Úgy érezte valójában a film világa az, ami igazán érdekli. Korábban operatőri tanulmányokat is folytatott Amerikában.
Az ikonikus filmek elkészítésében vett részt producerként. A nevéhez fűződik a Rambo, a Vasmadarak, az Elemi ösztön, a Die Hard, az Evita, a Terminator. Meglepő kijelentést tett azokra a filmekre utalva, amik „csak” hatalmas közönség sikert és nem művészeti díjakat értek el.
– Sohasem tartottam magam művésznek – mondta rezzenéstelen arccal. – De azt vallom, hogy amit én csinálok a filmekkel az művészet. A filmes sikereim alapja az, hogy nézőként kerültem kapcsolatba a filmekkel. Így aztán filmforgalmazóként és mozi vezetőként, a közönség reakcióit figyelve alakítottam ki a magam értékrendjét és ennek szellemében próbáltam mindig megszólítani a számomra fontos közönséget. Vallom: a lényeg a fantázia, az ötlet és a mondanivaló, ami még az akciófilmek esetében sem elhanyagolható. A Terminátor kapcsán például az a gondolat foglalkoztatott, hogy az egyre inkább a gépekre támaszkodó, high-tech világban ki irányítja majd a világot: a gépek, vagy az emberek.
Andy Vajna azok közé tartozott, akik a filmmel kapcsolatban valóban olyat tudtak mondani, ami a művészet és az iparág meghatározó eleme.
– A filmes világ azért is nagy kihívásokat tartogat, mert itt mindenkinek el kell adni valamit és minden egyes lépés az ötlet megvalósításáért vívott csatát jelenti – tette hozzá. – A forgatókönyvírónak az alapötletet, a rendezőnek a forgatókönyvet, a színésznek a koncepciómat és a forgatókönyvet, a stúdióknak, forgalmazóknak pedig az álmot kell eladni a sikerről. Mivel minden stúdió abból él, hogy évi 25-30 filmet legyárt, az én dolgom „csak” annyi volt, hogy ebbe az én filmem is beleférjen. Ehhez persze az kellett, hogy az első pillanattól kezdve hiteles legyen a koncepció és legalább tíz percre elnyerjem a legfontosabb emberek figyelmét.
Csapatjátékosnak tartotta magát, mondván egy nap mindössze 24 órából áll és egyedül nem tudna megbirkózni minden feladattal. Ezért is tartotta meghatározóan fontosnak a részletekbe menően precíz kommunikációt.
Azzal kapcsolatban, hogy miután hazatért, a portfoliójába merőben eltérő profilú üzletágak is beletartoztak – közte a Nobu étterem és márkás divatüzlet is -, azt mondta, hogy mindig olyan területeken vállalkozott, ahol megtalálta azt, ami számára érdekes. A divat világmárkák például azért foglalkoztatták, mert a divat és a film világa szimbiózisban él. A filmek mindig nagy hatást gyakoroltak az öltözködési trendekre. Például a Rambo főhőse által viselt fejpántot fiatalok százezrei viselték annak idején.
Önkritikusan azt sem tagadta, hogy a siker mellett bukások is akadtak.
– A bukás számomra arról szól – mondta -, hogy hibáztam, mert senkit sem érdekel az ötlet, amit esetleg 3-4 évig dédelgettem. Ilyenkor pár napig gondolkodom a történteken, aztán továbblépek, mert mindig olyat akarok alkotni, amely érzelmileg befolyásolja a közönséget.
Így volt például a világ egyik legmagasabban jegyzett sztárséfjének Nobu séf nevéhez kötődő, japán-perui fúziós étteremével is. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: “A Nobu név többet jelent egy egyszerű étteremnél, mert olyan márkát és gasztronómiai minőséget képvisel, amiért a tehetősebbek, akár a világ más tájairól is hajlandók elutazni az adott városba, Ezzel a gasztronómiában is valami úttörő dolgot akartam megvalósítani.”
Mivel folyamatos kapcsolatot tartott az amerikai és a magyarországi vállalkozásainak vezetőivel, megkérdeztem, hogy kérdésemre, miért nem szervezi egy cégbe ezeket a vállalkozásait, azt felelte: “Sosem voltam az a típus, aki képes lenne arra, hogy egész nap az íróasztal mögött üljön. Nekem mindig szükségem van arra a szellemi szabadságra, ami elengedhetetlen az új ötletek megszületéséhez. Talán ezért van az, hogy igazából sosem tudok relaxálni, mert a gondolataim mindig velem vannak.”
Andy Vajna (Andrew G. Vajna) családjával 1956-ban hagyta el Magyarországot. Amerikában fodrász, majd a távol-keleten egy parókagyár, illetve a filmforgalmazással és mozik működtetésével foglalkozó Panasia Film alapítója. 1976-ban, Amerikában, Mario Kassar-ral közösen alapította meg a világ meghatározó filmforgalmazójává növekedett Carolco Pictures-t. 1982-ben kezdeményezte az Amerikai Filmmarketing Szövetség megalapítását, amelynek elnöke lett. Producerként olyan világsikerű filmeket jegyez, mint a Rambo, a Terminátor az Evita, a Vörös Zsaru. Magyarországon többek között a Las Vegas Casino, a filmforgalmazással foglalkozó InterCom Zrt, a Demján Sándorral közösen alapított etyeki Korda Stúdió, a Roberto Cavalli divatüzlet és a Nobu Budapest étterem kötődik a nevéhez. Élt 74 évet.
