Mesterséges körülmények között, ellenállóbb, laboratóriumban nevelt korallok telepítését kezdték meg a kutatók az ausztrál Nagy-korallzátony térségében, amely súlyos károkat szenvedett az elmúlt évek tömeges korallfehéredései miatt.
Az Ausztrália északkeleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló zátony északi részét az óceánvíz melegedése miatt 2016-ban, valamint 2017-ben is tömeges korallfehéredés sújtotta. A hidegebb óceánvíznek köszönhetően a délen fekvő zátonyok csaknem sértetlenül átvészelték az elmúlt évek viszontagságait.
A kutatók most ugyanannak a korallfajnak a zátony melegebb, északi vizeiben, valamint a hidegebb, középső területein élő képviselőit keresztezték.
Az Ausztrál Tengertudományi Intézet (AIMS) által vezetett Assisted Gene Flow (Asszisztált génáramlás) projekt célja, hogy az “új generációs” fiatal korallok betelepítése révén növeljék a zátonyon élő virágállatok ellenállását az óceáni hőhullámokkal szemben. Az intézet ígéretesnek nevezte az első tesztek eredményeit, amelyek a betelepített korallok százainak túlélését mutatják.
Az intézet townsville-i létesítményének klimatizált víztartályaiban nevelt bébikorallokat márciusban költöztették át a Nagy-korallzátony egyik térségébe.
Az AIMS tengerkutatója, Kate Quigley szerint a héthónapos korallok örökölték északi szüleiktől a melegnek való jobb ellenállás képességét. A szakember szerint a betelepített virágállatok remélhetőleg időben továbbörökítik ezeket a géneket, hogy a zátonyok jóval ellenállóbbakká váljanak a jövőbeli óceáni hőhullámokkal szemben.
